Telek Balázs: Minek a szekér?
vissza a tartalomjegyzkhezMinek a szekér?
A címben szereplõ szekér természetesen a lyukkamera kezdetleges, fotótechnikailag alig
értékelhetõ, éppen elégséges
kivitelezettségére utal.
Egy kedves egri fotós ismerõsöm (aki egyébként camera obscurás kísérleteimet -és ezért
örök hála - egy doboz 13 x 18-as
Forte síkfilmmel támogatta)
tette fel ezt a kérdést nekem
camera obscurás fotóimat
kérkedõen szemlélve, több mint
egy évtizede.
Egész pontosan a kérdés így
hangzott: "Minek a szekér, ha az
autót már rég feltalálták?"
A kérdéstõl túlságosan meglepõdtem, ezért emlékezetem
szerint nem tudtam semmi értelmeset válaszolni. De az biztos,
hogy a kérdésre minden egyes
sikeres lyukkamerás leképezés
kielégítõ választ tud adni,
szavak nélkül is.
Azóta sem próbálkozom az éppen aktuális high-tech leképezõ
eszközök szerelmeseit gyõzködni arról milyen kiváló lehetõség
lyukkamerával létrehozni
képeket. Vagy látják, vagy nem.
Magam is napi szinten használok korszerû, digitális képalkotó eszközöket, melyek tagadhatatlanul "felhasználóbarátabbak", egyszerûsítik, gyorsítják a
fotós feladatok elvégzését. De
lelkesedésem ezen a ponton
meg is áll.
Telek Balázs:TeKoDEMa
A lyukkamera tagadhatatlanul nem az egyre gyorsuló idõ leképezõ eszköze, mert annál
sokkal több.
Sokkal inkább esszenciálisan ragadhatjuk meg általa az idõt és a teret, miközben arra
ösztönöz bennünket, hogy az említett fogalmakat mi magunk is esszenciálisan fogjuk fel.
Errõl gyõzõdhettek meg mindazok akik látták a 2000-ben megvalósult XII. Esztergomi
Fotográfiai Biennálé anyagát (Esztergomban a Vármúzeum Rondella Galériájában, a
Budapest Galériában, vagy a Magyar Fotográfiai Múzeumban, Kecskeméten).
A seregszemlére összegyûlt képanyag jól érzékeltette azokat az alkotói tendenciákat melyek
azóta is jellemzõ megközelítéseit adják a camera obscurás felvételezéseknek.
A camera obscura jelenkori irodalmából, terjedelem, tartalmasság tekintetében is kiugró Eric
Renner-féle Pinhole Photography / Rediscovering a Historic Technique/ kötetét lapozgatva
is, szinte ugyanezek az irányvonalak rajzolódnak ki, ráadásul sokszor meglepetten vehetjük
tudomásul, hogy a számunkra újszerû lyukkamerás megoldások, kísérletek többségükben
már a 60-as, 70-es és 80-as években megvalósultak leginkább Ny-Európában és az Egyesült
Államokban.
A jól elkülöníthetõ, jellemzõ megközelítések, attitûdök fõbb csoportjai, saját értelmezésem
szerint a következõk (a Biennálé anyaga alapján, a szerzõk nevének feltüntetésével):
-nézõpontok egymásmellé sorolása, több nyílás által (Gábor Enikõ)
-extra nagylátószögû leképezés (Telek Balázs)
-téridomokra és téridomokba történõ leképezés (Bölcskey Miklós, Kerper Ferenc,
Takács Antal, Tarjáni Antal, Telek Balázs)
-body-art (Ádám József)
-op-art jellegû megjelenítés (Gáll Szabolcs)
-archaizáló leképezés (David Sutherland, Fenyvesi Máté, Kalmár Lajos, Kéri Gáspár
Sámuel, Máthé András, Rosta József, Szamódi Zsolt, Várkonyi Erika, Vékás Magdi)
-a tökéletes centrálperspektivikus, optikai torzulástól mentes leképezés (Balla
Gergely, Radócz Balázs, Tundó Klára)
-a "végtelen" kiterjedésû mélységélesség reprezentációja (Éger György, Klotz Miklós,
Kovács Attila, Zalka Imre)
-a fotográfiai kísérlet és önkifejezés eszköze (Felicides Ildikó, Garami Richárd,
Gyenes Zsolt, Hock Bea és Brezina Zoltán, Kántor Éva, Moldován Csaba, Szabó Sarolta,
Szaszkó Antal, Török András, Varga Gábor Ákos, V. Molnár Imre, Zsakó Bálint)
A lyukkamerás alkotók köre mindenütt a világon, így hazánkban is egyre inkább
szélesedett az elmúlt évtizedben. Érdekes, hogy számtalan alkotómûvész (tehát nem csak
fotográfusok!), a digitális képalkotó eszközök térhódításának idején, ez utóbbi irányultsággal ellentétesen hatva, a fotográfiai "eszköztelenség", felé fordul. Egyre több témába
vágó kiadvány jelenik meg a könyvpiacon, melyek egy része szinte receptkönyv módjára
írja le a különbözõ lyukkamera típusok építésének módját, a lyukblende átmérõjének
kiszámításához képleteket, táblázatokat mellékelve. Nem mellékes az Internet szerepe
sem, jelenleg szinte már megszámlálhatatlanul sok specifikusan camera obscurás oldalt
lyukasztott blendéket is a marylandi Lenox Laser-tõl, mely cég nemzetközi lyukkamerás
pályázatokat is kiírt már.
Meg kell említeni a különféle lyukkamerákat gyártó vállalkozásokat is, melyek a weben
Balázs: Kúp
találhatunk. Vannak technikai segítséget nyújtók, ezek között például a lyukbende
átmérõjét vagy a helyes fókusztávolságot kiszámító számológépet tartalmazó is akad. De
sok alkotói honlapot is találni, csoportosat és egyénit egyaránt. Rendelhetünk lézerrel
Telek Balázs: Egri panoráma
próbálják értékesíteni portékájukat. A legkülönfélébb konstrukciók rendelhetõek, roll filmes
hengerfelületre fotózó, fém vázzal rendelkezõ kamerától kezdve, az igen szerény kivitelû
rétegelt lemezbõl összetákolt, különbözõ méretû síkfilmkazetták fogadására alkalmas
eszközökig. Büszkék lehetünk a Soltész István nyíregyházi fotográfus és kamerakonstruktõr
(Argentum kamerák) által készített lyukkamerákra, mert széles e világon, alig ha találhatunk
az övéinél szebben és igényesebben kivitelezett darabokat.
Jómagam is számtalanszor készítettem különféle kamerákat megrendelésre és ezek között
akadt néhány olyan is, amelynek a funkciója a jelenség bemutatása volt, tehát oktatásban
használatos taneszközként funkcionálnak.
A jelenkori oktatási rendszerben szánalmas helyzetbe került vizuális kultúra közvetítése,
átadása. Kiváló lehetõség a jelenség megismertetésén keresztül megmutatni a fiataloknak
minden leképezõ eszköz lényegét, legegyszerûbb modelljét és ez által közelebb vinni õket a
fotografikus képalkotáshoz, lehetõséget adva ezzel az analóg technika megismerésére,
megértésére.
Egyre több helyen, alap- és középfokú tanintézményekben is a tanulók maguk alkotta
kamerákkal fotóznak, megízlelve a keresõ nélküli képkomponálás nehézségéit és szépségét.
A Magyar Fotográfusok Háza által szervezett Mai Manó Házban tartott Képíró-képolvasó
hétvégék alkalmával eddig összesen négy alkalommal valósult meg Camera obscura
hétvége. A minden alkalommal "teltházas" 2 napos kurzusok folyamán az érdeklõdõk a
lyukkamerás fotózás elméleti és technikai alapjaival is megismerkedhettek, majd a kurzus
végén saját készítésû kamerájukkal és az azzal készített fotókkal térhettek haza, csakúgy mint
a Szellemkép Szabadiskola III. évfolyamán tartott kurzusainál, és a pacsai táborban tartott
“õsfotográfiai kalandozások” szekcióinak alkalmával.
Nemrég, arról értesített egy volt tanítványom, hogy talált egy cikket a világ legnagyobb
fotográfiájáról, amely történetesen camera obscurával készült. A híradások 31 x 34 méteres
képrõl szólnak melyet 6 fotós együttmûködésének gyümölcse. Az akció két új kategóriát is
nyitott a Guinness Rekordok Könyvében, a világ legnagyobb fotográfiája amely a világ legnagyobb kamerájával készült. "A fekete-fehér képen a már régen kiürített kaliforniai El Toro
katonai repülõtér kifutópályái, az irányítótorony, pálmafák és egy mobil vécé látható."
Végezetül szót kell ejteni a lyukkamerás technika jövõjérõl is. Egy fiatal fizikus a Mûszaki
Egyetemrõl azzal a kéréssel fordult hozzám a múlt évben, hogy segítsek neki, mert
tudományos dolgozatot ír a témában.
Persze meglepett a kérés, mert a jelenség fizikai részérõl inkább Õ tudott nekem újat mondani. Viszont maga is érdeklõdött a kamerakészítés és a lyukkamerás fotografálás iránt ezért
saját kamerájának létrehozása, egyfajta közvetítõ szerepet töltött be, így személyes tapasztalataim átadása zökkenõmentesen valósulhatott meg. Aztán persze én is faggattam arról, vajon
mi lehet a jövõje a lyukblendés kameráknak?
Magam is próbáltam digitális fényképezõgépem vázsapkáján elhelyezett lyukblendével
fotózni, de az eredmény mindig nagyon lágy, életlen lett. Érdekelt, egyáltalán lehetséges e jó
minõségû digitális képrögzítést létrehozni lyukblendén keresztül?
Válaszában, egy igazán izgalmas elképzelést vázolt fel, egy optikai elemek nélkül mûködõ,
digitális képrögzítõ eszközrõl, amely a képérzékelõk további fejlesztése által, a drága optikai
elemek létrehozásának költségeit megspórolva, egyszerûen lyukblendén keresztül eresztené
a fényt a képérzékelõ lapkákra.
Telek Balázs: Azonosítás
Telek Balázs: Uomodivitrovio
Ez utóbbi elképzelés szerint, tehát csak idõ kérdése és a digitális camera obscura esetleg
soha nem látott világhódító utat jár majd be, tovább alakítva a képrögzítés történetét.
Telek Balázs
Budapest, 2007. 12. 05.
