Diploma 2007 - 3. A Szellemkép Szabadiskola végzõsei
vissza a tartalomjegyzkhezDIPLOMA 2007-3.
Fülep Sándor
A GYERMELYI REMETE
"Mit csinálnak itt?- kérdezte. Vladimír: Lesben állunk…"
Bohumil Hrabal: Gyöngéd barbárok
A fotográfia kezdetén is a legfontosabb téma maga az ember volt. Az elsõ fényképészek
sokáig használták a portréfestészetbõl átörökített beállításokat. /az elsõ fotósok gyakran
maguk a festõk voltak, pl. Nadar, Munkácsy/ A XIX. század második felétõl a felgyorsuló
kapitalista fejlõdés és iparosodás nyomán megerõsödõ polgárság önnön jelentõsége
megörökítésének méltó kifejezési formáját találja a fotográfiában. Értékrendjük egy fél
évszázadon át meghatározza a portréfényképezés jellegét. A fényképészet technikai hátterével karöltve fejlõdtek a beállítások, a kompozíciók és a világítás. Az évek során kialakult
a fotógráfia egyedi kommunikációs módja, amely a mai napig fennmaradt és nõtte ki magát
önálló mûvészeti ággá. Ebben jelentõs szerepet játszottak, az elsõ között: Nadar és Julia
Margaret Cameron, akik nyíltan szembehelyezkedtek a kor portré-fényképészetének elfogadott normáival.
A XIX. század utolsó éveiben, akik valaha százezrével tódultak a fényképezõgép elé most
õk veszik azt a kezükbe. Kedvelt témájuk az emberi arc. Az amatõrök kihívása a
portrémûvészetet megújulásra készteti. Az új típusú portré Németországból indul hódító
útjára. Rudolf Dührkoop készít elsõként portrét a szabadban. A mûterem helyett gyakran
az otthonukban, természetes környezetükben örökíti meg figuráit ún. ellenfényben, amelyet kortársai közül õ alkalmaz a legmerészebben. Nem használ fejtámaszt és berajzolt háttereket. Beállításai természetesek, képein a tónusok váltakoznak. Világításában alkalmazkodik az arc karakteréhez, néha részletekben kemény vagy finoman lágy. Elveit a
fotómûvészek új nemzedéke igyekszik a maga gyakorlatában megvalósítani.
A portréfotográfia a húszas évek elejére elveszíti a fotómûvészetben addig játszott vezetõ
szerepét, a mûfajon belül differenciálódás tendenciája figyelhetõ meg. A különbözõ
rétegek, társadalmi csoportok képviselõit megörökítõ fotómûvészek más és más igény
alapján alkotnak.
A gyermelyi erdész-remetérõl készített fotósorozatom, mely többszöri látogatásom eredménye, egyszerre tûnhet portrénak, fotóesszének, de akár szociofotónak is. Ösztönösen
fényképezek, rábízom magam a helyszínen szerzett élményeimre, benyomásaimra, inkább
hiszek a szememnek és egy-egy mozdulat, helyzet megragadásával részletekben igyekszem
megmutatni az egészet. A megismerés óvatos érintéseivel villantok fel lényeginek tûnõ mozzanatokat ennek az embernek az életébõl, gesztusvilágából, nem elhanyagolva a környezete
adta hangulatot. A környezetét, mely legalább annyit elárul egy ábrázolt személyrõl, mint
annak gesztusai, arckifejezései.
Fotóesszé, hiszen a remeteélet zárt, titkos rendje, esendõsége képeimen történetet is mesél.
Egy napét, egy életét, egy jellegzetes életvitelét. Egy olyan "társadalmon kívüli" emberét (és
ezáltal már szociofotó is) aki a "senki földjén" egy lakókocsiból és tömérdek összehordott
kacatból felépítette a maga paradicsomát. Hiszen harmónia nem csak összeillõ elemek
békés felvonulásában rejlik.
Látszólagos távolságtartásommal nem kívántam megzavarni ezt a derûs csendet, egy olyan
derûét, amely persze nem a szomorúság hiánya.
Josef Koudelka cigányokról készített fotói, Korniss Péter: A vendégmunkás címû
fényképregénye és Jindrich Streit munkássága is nagy hatással voltak rám e sorozat
elkészítésekor. Korniss akinek eltökélt szándéka volt, hogy objektív képeket készítsen, de
a modelljével, Skarbit Andrással való sokéves együttlélegzés a dokumentarista jelleg
ellenére is a megindító, a szubjektív irányába mozdította fantasztikus mûvét. Streit, aki
egész életében a vidéket fényképezte, saját Észak-morvaországi környezetét, az embert
magát, sohasem csupán az etnikumot, a lakost vagy a polgárt. Az embert, mint enyhén
hátrányos helyzetû szentség- és méltóságtulajdonost. Egy kerek, sõt szerethetõ világot ábrázolnak munkái.
Valami vékonyka belátás sugárzik képeibõl, hogy élni jobb, mint nem, amely nincs
messze a közönytõl, az ember egyszerûen csak teszi a dolgát, mégha nincs is róla nagy
véleménnyel. Mûvészi anyanyelveként is Hasek, Hrabal, Menzel nyelvét beszéli, akik hozzám is nagyon közel állnak. Egy tanya, egy ember, egy kéz vagy egy arc is hiánytalan teljes világ. Ilyen egyszerûen érdemes csak, szerintem igazat mondani a világról, könyörtelen
megértéssel (Mészöly Miklós szavaival élve), tudatában annak, hogy minden hiánytalan,
csak meg kell látni benne az egészet.
Portréi megrendítõ szociográfiai látleletek is egyben, melyek az általános érvényûnek hitt
humanizmus hagyományát viszik tovább.
"Engem megigéz, ha az állatias, a naturális és az ösztönös együttesébõl létrejön valami nagyon szép, szelíd és szeretetreméltó", nyilatkozta a róla készült Fény és sötétség között címû
portréfilmben.
Portré abban az értelemben, miszerint a portré lényegét a modell csendjéhez való eljutást,
ahol a személy igazán önmaga (ahogy ezt Bresson mondja), célomul tûztem ki.
Fülep Sándor
Felhasznált irodalom:
1. Szilágyi Gábor: A fotómûvészet története, a fényrajztól a holográfiáig, Képzõmûvészeti
Alap Kiadóvállalata, Budapest, 1982
2. Willfried Baatz: Fotográfia, Kossuth kiadó, 2003
3. Szarka Klára-Fejér Zoltán: Fotótörténet, Mûszaki Könyvkiadó, Budapest, 1999
4: A 20. század fotómûvészete, Museum Ludwig, Köln, Taschen, Vince Kiadó, Budapest, 2002
5: Parti N. Lajos: Menyasszony és twistpulóver, Jindrich Streit fényképei, Élet és Irodalom,
XLVI. Évf., 42. szám, 2002 okt. 18. Budapest
6: Németh Ádám: Szociofotók és mikronarratívák, Új Szó, Szlovákiai magyar napilap, 2006
okt. 30.
7: Korniss Péter: A vendégmunkás, fényképregény, Losonczi Ágnes tanulmányaival,
Mezõgazdasági Kiadó, Budapest, 1988
8: Bere Mario: Pontról pontra portré (1.), Fotómozaik, Budapest, 2004. június-VII. Évf. 6.
szám
DIPLOMA 2007-3.
Gede Barbara
ÉPÍTÉSZETRE TÁNCOLNI
- gondolatok egy fotósorozathoz
(…) Általában bármirõl lehet írni pár oldalt . A fotográfiáról is És érvényes az ismert hasonlat is: mûvészetrõl írni olyan, mint építészetre táncolni. Legjobb lenne a befogadó ösztöneire
bízni magunkat. (…) Bár racionalitásunknak jól esik némi szavakba önthetõ magyarázat,
nem feltétlenül kell ízekre szedni az alkotó fantáziát. Éppen ezért - ahogyan a népmesében
a lány vitt ajándékot is, meg nem is - beszéljünk a fotográfiáról. (…)
(…) És minél többet tanultam róla az iskolában, annál inkább úgy érzem, egyre kevesebbet
tudok. Végtelen a tér, az ember nem ér soha a végére. Nincsenek abszolút viszonyítási
alapok. És mi egyre elveszettebbek vagyunk benne (…) Jó lenne boldog naivitásból alkotni,
de annak már vége. Talán az ösztön és a kétely. Ebbõl és a néhány évbõl kellene összerakni
a képeket.
A KONCEPCIÓRÓL
(…) A fotográfia, én és a Szellemkép. Mi az, ami legjobban illusztrálhatná az itt eltelt három
évet? A hihetetlenül egyszerû kérdések megválaszolása a legnehezebb.
Az egyszerû, hétköznapi jelenségek kiszabadítása az egyértelmûség fogságból. Ahogy az
avantgárd is hirdette - mely számomra az egyik legizgalmasabb irányzat - fel kell szabadítani
a tárgyakat a hétköznapok rabságából, el kell rugaszkodni a megszokott narratíváktól és
magyarázatoktól, és meg kell mutatni, hogy a legegyszerûbb dolgok is különféle üzenetek.
(…) Minél tüzetesebben vizsgáljuk õket, annál jobban távolodnak a megszokottól Ez a fajta
elképzelés párosult nálam azzal a felfogással jelen munkám során, amivel "szellemképes"
tanulmányaink elején találkoztunk, mikor is azt kaptuk feladatul, hogy elszakadva a figurális
ábrázolástól, próbáljuk a minket körülvevõ világban - az ábrázolt tárgy vagy jelenség valódi
jelentésétõl elrugaszkodva - keresni a rendet és a harmóniát. Eleinte nagyon furcsa volt a
gondolat, hogy bármibõl lehet kép Három székláb, a csupasz tenyér, egy mellkas, vagy az
összegyûrõdött bõr is hordozhatja az üzenetet. (…) Jelen munkámmal nem kívántam többet
megmutatni, mint azt, hogy az ember egyik legközvetlenebb, leginkább "kéznél lévõ"
eszköze, a saját teste, illetve annak részletei .
TEST, BÕR, HÚS
A meztelen emberi test ábrázolása nagyon régóta foglalkoztatja a képzõmûvészeket,
ugyanakkor a test kiragadott részleteinek mûvészi feldolgozása már sokkal inkább a XX.
század jelensége. A mûvészek a testet nagyon sokáig jellemzõen egységében ábrázolták, a
XX. század elõtt a testrészek közül leginkább az emberi kéz, illetve a szem kapott kiemelt
szerepet. A test részletekben való feldolgozásához nagyban hozzájárultak az orvosi fotográfiák, az anatómiával foglalkozó szakemberek vizsgálatai, az emberi test aprólékos, minden
részletre kiterjedõ feltérképezése, vagy éppen a röntgen technika. Ezen fejlemények
valamint a német "új objektivitás" mûvészeinek hatására 1920-ra létjogosultságot nyert a
testrészlet ábrázolása, mely egészen a mai napig nagy hatással van vizuális gondolkodásmódunkra .
De milyen üzenetet hordozhat az emberi test, a hús, illetve a bõr? A csupasz emberi bõr Az
ember põre bõre. (…) A ruhátlanság, a kitárulkozás. Mely egyszerre jelenít meg védtelenséget, és érzékiséget. Intimitás, bensõségesség: - általában nem meztelenül látjuk az
embereket, úgy ez valami bennfentességet, beavatottságot is megjelenít, valami olyat
láthatunk, amit tulajdonképpen talán nem is lenne szabad, hiszen más emberek meztelenségével - általános esetben, a mi kultúránkban - csak nagyon ritkán, intim közegben
találkozunk. Ez egyben a legnagyobb dilemmája, paradoxona is a meztelenség, illetve a csupasz emberi test vagy bõr ábrázolásának: hogyan lehet intim a kirakat. Hogy lehet tehát
intimitást ábrázolni? Mi marad belõle, ha másoknak kínálom fel egy kis, rejtett világ bensõségességét? Mi marad a lélegzetbõl, ha felnagyítom 30x40es-re? Ez volt az egyik legfontosabb kérdés fotósorozatom elkészítésénél.
Mindezek mellett ugyanakkor ezen egyszerû eszköz, az emberi test segítségével számtalan
más történetet is elmondhatunk, az alkalmazott technika, feldolgozás függvényében. Ahogy
az emberi testtel foglalkozó fotómûvészek munkássága mutatja: bármit kifejezhet az emberi
test: titkot, félelmet, nevetést, undort. .
TUDATLAN EPIGON
Szinte nincs olyan téma e tárgyban, amit már fel ne dolgoztak volna elõttünk Az ember
igyekszik, majd rájön, hogy semmi újat nem fedezett fel, és õ a milliomodik a sorban.
Ebben a sorban valahol elöl -nekem mindenképpen - , Edward Weston, aki még a XX.
zázad elsõ felében foglalkozott az emberi test különleges ábrázolásával, gyönyörû nõi aktjai
a megszokottól eltérõ pozícióban, illetve szemszögbõl ábrázolják a meztelen nõi testet.
Feszes vágásai, a test részleteinek kiemelése eltér az átlagos nõi aktoktól és valamiféle
különös harmóniába csomagolva mutatja be a nõi test szépségeit.
Szintén nagyon kedvelem Bill Brandt negyvenes-ötvenes években készült akt képeit, melyek
hasonlóképpen, a megszokottól eltérõen ábrázolják a nõt. Furcsa nézõpont, játék a
mélységélességgel, melynek segítségével a testet különbözõ terekbe helyezi, illetve ahogy a
részlet átértelmezõdik, nagyon izgalmas számomra. Brandt aktjai nekem leginkább valamiféle új megközelítést jelenítenek meg, mely alapján az - egyébként hibátlan nõi test - valamilyen fura perspektíva miatt torzul, de ez nem csúfítja el a képet, inkább hozzátesz.
Fontosnak tartom még megemlíteni Ernestine Ruben testábrázolásait, aki teljesen letisztult
módon ábrázol. Képei a maga egyszerûségében mutatják az embert, illetve a testek közötti
kapcsolatot. Mindig csak egy-egy részletet mutat, ezzel teremt feszültséget és sejtelmességet.
Nem feltétlenül mindig lehet tudni, hogy pontosan mit ábrázol a fotó. Ezt a feszültséget
ugyanakkor jól kompenzálja a harmonikus szerkesztettség. Képei számomra - kissé
ambivalens módon - nagyon izgalmasak, ugyanakkor nagyon nyugodtak és kiegyensúlyozottak is, egyszerre realisták és absztraktak. Jelen sorozatom során én is valami hasonlót
próbáltam megvalósítani: apró, nem minden esetben felismerhetõ közeli részletekkel
igyekeztem valami bensõségeset ábrázolni.
Hasonló megközelítéssel találkoztam Pierre Radisic belga kortárs fotográfus képein is, aki
szintén testrészletekbõl építkezve rak össze valami egészen újat, meghökkentõt és szépet.
Radisic számtalan sorozata foglalkozik az emberi testtel, egyesek a finom, egyszerû vonásait
emelik ki az emberi testek, míg más sorozatai egészen brutálisak vagy pornografikusak.
Munkásságában a legérdekesebb számomra az, ahogyan csupán a testet használva számtalan történetet képes elmesélni. Metamorfózisba hajló képei a realista ábrázolást jócskán
meghaladva átalakulnak valami teljesen újjá, és egyszerre mutatnak félelmet, fenyegetést
vagy épp szépséget.
EGY PÁR SZÓ A TECHNIKÁRÓL
Képeimmel egyfajta meghitt, intim világot kívántam ábrázolni, ami jelenlegi életem nagyon
fontos része. Ehhez nagyon közeli, illetve makro fotókat használtam. A mélységélességet
szándékosan minél kisebbre vettem, hogy minél inkább csak sejtetõ, titokzatos hatása legyen
a képeknek. A fényeket igyekeztem minél kevésbé direkten alkalmazni, célom volt, hogy a
képek kevésbé kontrasztosak, ahogy a bõr is, inkább lágyak legyenek. A képeket elõször
lenagyítottam hagyományos technikával, de számomra végtelenül kiábrándító lett a végeredmény: szánalmasan sivárnak, szürkének és erõltetettnek láttam a képeimet.
Már régóta szerettem volna argentotípiát elõállítani, és igazából a téma megtalálása óta
foglalkoztatott a gondolat, hogy ez a sorozatot egy ilyen, meleg barna tónusú árnyalatokat
adó technika segítségével nagyítom le. Több papírt, ecsetet, keverési arányt is kipróbáltam,
míg végül megállapodtam a jelenlegi verziónál.
Az biztos, nagyon izgalmas volt az egész munka folyamata, és nagy örömömet leltem az
elkészítésében. A vizsgával lezáródik életem egy fontos része, de úgy érzem, ez a pár év
sokkal inkább valaminek a kezdetét jelenti számomra, mint bármiféle befejezettséget.
FELHASZNÁLT IRODALOM:
Ernestine Ruben: Forms and Feelings. Espace Photographique de Paris, 1990
James Christen Steward (ed): In Human Touch - Photographs by Ernestine Ruben. Nazraeli
Press in association with the University of Michigan Museum of Art, 2001
Václav Macek: Tono Stano. Osveta, 1990
William A. Ewing: "The Body" - Photoworks of the Human Form. Thomas & Hudson Ltd,
London, 1994
Semperger András
DIPLOMA 2007-3.
MAGYAR BREAK
" Jászai Mari Tértõl a Hannoveri 2007-es Battle of the year -ig "
I. A Break története:
Kezdetben, amikor még New Yorkban sem volt használatos a Hip-Hop kifejezés, a 70-es
évek elején, a fõleg feketék lakta Bronx, Brooklyn és Harlem alkotta konglomerátumban új
kultúra született: a graffiti, a rap és a break "electric boogie" máig virágzó kultúrája, amelyet
csak az Afrika Bambaataa által 77-ben alapított Zulu Nation színrelépése óta neveznek
összefoglalóan Hip-Hopnak.
A break tánc, és a hozzá tartozó zene a kezdetek óta szervesen összetartoznak, kölcsönhatásban vannak egymást generálják újra-és,, újra… Az elsõ idõkben az erõs blues gyökerû
(oldschool) funk zenét játszó zenészek, mint James Brown, Chic, Cherilynn vagy a Jackson
5, még saját maguk szervezték a (block) partykat.
Jackson 5-bõl - felnövõ Micheal Jackson sajátost alkot zenében , majdan táncban egyaránt.
A break dance gyökerei egészen 1969-ig nyúlnak vissza, ekkor rögzítette James Brown a Get
On The Good Foot címû dalt, melyet maga is akrobatikus mozdulatokkal kísért élõ koncertjein.
II. A Beaktánc fejlõdése
Az utcán, téren összegyûltek közül sokan nem csak a színpadon csoportosan elõadott, kore
ografált táncot nézték, hanem egymást is, ellesték a többi szólótáncos mozgását, újfajta
táncelemeket képeztek, fejlesztették az új stílust.
A zenében megjelent a ritmikus énekbeszéd a rap, az énekesek egyre több rímet használtak,
mint Muhammad Ali az ellenfelei stuffolására és önmaga kamerák elõtti dicsõítésére, amivel
nagy hatást tett az önjelölt fiatal rapperekre, mint Kurtis Blow, vagy a Sugar Hill Gang, akik
magukénak tudhatják a világon az elsõ lemezre vágott rapzenét.
Dj Grandmaster Flash kidolgozta a ma már duplázás néven ismert break down mix technikát,
akkoriban ugyanis még nem voltak instrumentális ritmuslemezek, a raphez szükséges
hangzás elõállításához villámgyors kezeire hagyatkozott, lemezjátszóit használta hangszerként. Kétszer rakta fel ugyanazt a funkylemezt, végtelenítve a dob és basszus szólót oly
módon, hogy amikor az egyik lemezen vége tért, újraindította a másikról és mielõtt ott lejárt
volna a rövid rész, addigra az elsõ break- et már vissza is tekerte a startpozícióba.
Ezekbõl a kezdeti stílusirányzatokból alakult ki az electric boogaloo, amire a folyamatos hullámok és a robotmozgás a jellemzõ. A robotok a General Motors autó összeszerelõ gépkarjai, és a Kraftwerk zenéje révén ihlette meg a táncosokat valamint Afrika Bambaatát, aki a
négy Düsseldorfi félisten zenéjét emelte be a sajátjába, az elsõk között alkotva meg a electrichez elengedhetetlen electrót.
A pop locking és a boogaloo mellett megjelent, majd egyre jobban elõtérbe került a break
tánc is. A break táncos up-rockkal indít, álló helyzetben variál, megmutatja egyéni stílusát,
ebbõl az átmenet a floor (nálunk csak padló) rockba, a kneerockon keresztül történik, ahol
a táncos a térdét használja. Ezután következnek a derékcsavar, a hand, a back és a headspin
(kar, hát, fejpörgés) és a windmill (helikopter). Az elsõ igazi break csapatok Rock Steady
Crew, New York Sity Crew a 70-es 80-as évek nagy-nagy csapatai.
Létezik még a suicidal, amikor a b-boy a hátára ugrik, öngyilkosságot mímelve, ami (a break
tánchoz ideális) márványtalajt figyelembe véve nem játék. Ide tartozik még a Freez ami egy
kitartott mozdulat, akár két kézen, akár három percig. Az eddigi alapelemeken kívül a 90-es
évek hozta meg a lóról talajra vitt tornász elemet, a magyar vándort, valamint a koronát, ami
a helikopterrel ellentétben nem a vállat, hanem a tarkót használja a forgáshoz.
A megfelelõ zenei háttér kialakulása DJ Kool Herc nevéhez fûzõdik, akit sokan a hip-hop
egyik szülõatyjának tartanak. Õ használta elõször a dalokban szereplõ kiállásokat (break)
különálló zenei egységként, teljesen új hangzást és stílust teremtve. Herc egymásra illesztett
break-jeibõl született meg a breakbeat (a breakbeat ma is a drum n bass és a jungle fontos
eleme), ami elõsegítette a rap és a B-Boying elterjedését.
III. A Breaktánc térhóditása a filmiparban
Idõközben a film ipar is az 1982-ben meg csinálja az elsõ filmjét a , Wild Style ,- címmel ,ezt
követi a Flash dance , Beat Street , Breakin 1., Breakin 2., Break Dance Sensation 84.
IV. A magyaroszági Breaktánc története
Magyarországra 1984-ben Fenyõ Miklósnak köszönhetõen került élõben a break tánc.
Ezt jómagam is élõben láttam a Budapesti Párizsi udvarban a ,, Jól nézünk ki Mi-ki Miki koncerten. Három Nyugat-Berlini táncost láttunk élõben. Azonnal beleszerettem a stílusba.
1984-ben megalakult a "Crazy Four Team"( amelynek jó magam is tagja voltam ) , ez volt az
elsõ csapatok egyike amely Magyarországon ezt a stílust mûvelte.Ezzel közel egy idõben
alakult meg a "Turbo Break Company" . Ez a két csapat 1986-87-ben összeállt és "Superiors"
néven mûködött tovább. Ez a csapat 1988-ban az NDK-ban - televízió által is közvetített
nemzetközi táncfórumon vett részt, ahol Magyarországot nemzetközi szinten is eredményesen képviselte. A tagok katonai szolgálatba vonulása miatt a csapat szétesett.
Én magam barátaimból, tanítványaimból megalakítottam egy új csapatot "USA Harlem Gang"
néven. Megrendeztem többek között a harmadik Országos Break Találkozót, majd az -1988as KI-MIT-TUD ?- on az "USA Harlem Gang" csapata döntõs lett.
1988-as KI-MIT-TUD ? Egyéniben Szabó György "electric boogie" kategória gyõztese lett
kiváló show tánccal. Swájcban világbajnok 2-ik helyezést ér el.
Ebben az electric boogie mûfajban kiemelkedõ figyelmet érdemel a még mai napig táncoló
Kollár István "Stewe" aki többször is világbajnok volt ebben a mûfajban 1980-as1990-évek
ben .
1989-ben már Magyarország rendezi az Europa Kupát. ( Break tánc -Show tánc verseny) .
Ezek után a Magyar csapatok a Nemzetközi megmérettetésben világversenyeken az elsõ hatban szerepeltek.
1990-ben alakul meg az "Enemy Squad", amelyben összeálltak a legjobb magyar break tán-
cosok 8-10 személy .Az Enemy Squad Németországi nemzetközi "Battle of the year"
versenyen is elindul, A nemzetközi versenyeken mindig az elsõ három legjobb között
végeztek. ( 1990-1996)
Ez a csapat idõközben Magyarországon is bemutatta képességét és tudását, így az 1993-as KI-
MIT-TUD- ? -on elsõ helyezést ért el. Ez a csapat a mai napig is mûködik.
A magyar "Suicidal Lifestyle" 1997-ben "Battle of the year" Nemzetközi Versenyen negyedik
lett. 1999-ben világbajnok.( 1997-1999)
A Suicidal Lifestyle csapat az "Elementary Force" tagjaival kiegészülve 2000 évben Angliában
világbajnok lett.
A 2007-es Kelet-európai selejtezõn a "SICK 7" Magyar csapat bejutott a 2007 novemberében
megrendezésre kerülõ"Battle of the year" világ versenybe.
A tapasztaltabb, illetve kiöregedett veteránokat a nemzetközi versenyek zsûrijébe rendszere
sen meghívják.
Összefoglalás: Magyarországon a Break - tánc 1984-tõl folyamatosan fejlõdött és a világ
élvonalába került.
Ma már komoly hagyományaival a Magyar break - tánc nemzetközi elismertségre tett szert.
1987-ben készült az elsõ Magyar Televízió által készített dokumentumfilm "Az utca táncosai"
címmel, ezt követõen Tari János több dokumentumfilmet készített errõl a mûvészeti ágról.
A tánc véget ér a mozdulat megmaradt.
!
Semperger András
Biblográfia, webográfia:
Martha Cooper : Hip Hop Files,- Photographs 1979-1984
Benkõ Imre : Szürke Fények
Budapest egy napja 2003.
http://www.breakstylers.hu
http://www.brekjam.hu
http://www.beattleoftheyear.de
