Az etnofotótól az
vissza a tartalomjegyzékhez„Ha kellett, leraktam a fényképezõgépet és fölraktam a függönyt .”
Az etnofotótól az összerendezett fotóig.
Beszélgetés Jakab Magda fotográfussal
Jakab Magda a gyermekkori ijesztgetések („Ha rossz leszel, elvisznek a cigányok !”) ellenére lassan egy évtizede jár a Székelykeresztúr közelében élõ gábor-cigányokhoz, akik az oláhcigányságon belül a kelderások közé tartoznak, de a helybeliek „sátoros” cigányoknak is nevezik õket. Nem siettette a dolgokat, de hét éve tartó munkájának gyümölcse most beérni látszik, jövõre átfogó fotóalbumot készül megjelentetni az erdélyi cigányokról.
KG: Több erdélyi cigánycsoportot is fotóztál, de az etédi gábor-cigányokból lettek a kiemelt fotóalanyaid. Miért?
JM: Az évek során faluról falura jártam, elmentem a legszegényebbekhez is, hogy lássam, õk hogyan élnek és gondolkodnak, és átmentem a magyarul is beszélõ gáborokhoz, akik úgy is hÃvják magukat, hogy selyemcigányok. Hajas cigányok között is jártam, õk az egykori szász területeken élnek, románul és németül is beszélnek. Az adventista gáborokhoz volt egy hidam, mivel a családom is adventista. Igazából a templomon keresztül jutottam el hozzájuk, a többi cigányhoz pedig semmilyen kötõdésem nem volt. A sátoros cigányok Európában egyedülállóak, õk az a nép, amelyik mindenféle viszontagság között a legjobban õrzi a hagyományait. Van saját nyelvük, viseletük, tradicionális szokásaik. Nemes vonásaikról bárhol fölismerem õket.
KG: Ez egy erõsen férfidominanciájú társadalom, nõként téged hogyan fogadtak el?
JM: Ha bemész közéjük, nem nõ vagy férfi, hanem gádzsó – idegen vagy. Náluk a férfiak és a nõk nem ülnek egy asztalhoz, de nekik ez természetes. MeghÃvtak ebédelni, amit nem szabad visszautasÃtani, mert az becsületsértés lenne, leültem hát a férfiak asztalához, és egyszer csak azt vettem észre, hogy én és kilenc férfi ülünk az asztalnál.
KG: Kezdettõl a kamerával voltál jelen közöttük, vagy csak az után, hogy megszoktak téged?
JM: Dehogy is, elõször folyton fényképeztem, és egy idõ után kezdtem csak lerakni a fényképezõgépet.
KG: Elrejtõztél a kamera mögé? Sokak szerint antropológia i terepmunka elején a kamerával könnyû bakot lõni, mert elkezdenek „viselkedni” elõtte a fotóalanyok.
JM: Õk pózolni szeretnek, de nem „viselkedve”.
KG: Megrendelték tõled, hogy hogyan fotózd õket? Megrendezték a képet?
JM: Néha igen, néha nem. SzÃvesen pózolnak, de aztán mindenki teszi a dolgát, mintha ott se lennél. Mosnak, fõznek, takarÃtanak. Ha szükséges volt, én is leraktam a fényképezõgépet és fölraktam a függönyt.
KG: Ezek szerint mégis jelentõséggel bÃrt, hogy nõként vagy jelen közöttük?
JM: Nem hiszem, csak valahol kellett, hogy legyen egy helyem, ahová jobban tartozom.
KG: Az etnofotó felõl kanyarodjunk el a szociofotó felé, ami a hetvenes évektõl az ellenzékiek kezében egyfajta eszköz volt, hogy a z ún. jóléti szocializmusban a rendszer és a propagandafotósok orrára koppintsanak és dokumentálják a továbbra is létezõ nyomort. Te mit gondolsz errõl?
JM: Ezért nem fotózom szociofotót. Nem akarom õket sem negatÃvan, sem pozitÃvan mutatni, csak úgy, ahogy vannak, ahogy õk akarják önmagukat láttatni. Amit én csinálok, úgy gondolom, hogy nem szociofotó. Kétféle módon látjuk a cigányokat, van a romantikus cigány-kép, van a negatÃv – és valahol a kettõ között a valóság.
KG: Tehát kijelenthetjük, hogy vizuális antropológiát mûvelsz, holisztikus és etikus etnofotókat, antropológiai fotókat készÃtesz?
JM: Esetemben mind az „etnofotóban”, mind a „megrendezett fotográfiában” a tisztaság, ösztönösség, a játszma nélküliség hangja szól a képek szemlélõihez. Mindkét fotózási irány egy úgymond „szociális térképet” közvetÃt, ráláthatunk az emberekre, a környezetükre, a történeteikre, vágyaikra. Számunkra talán szürreálisnak tûnõ világukban ott van a mindennapi küzdelem, és az ember, aki mindezek mögött él – vidáman vagy szomorúan. Ennek a kettõsségnek a szépsége ragad magával minden egyes alkalommal, amikor a fényképezõgépemmel „lecsapok” a pillanatra.
Részlet.A teljes cikk és képanyag a Szellemkép Folyóirat 2009/3-as számában látható.