Az észak-amerikai független film
vissza a tartalomjegyzkhez Peterson és A kör, az amerikai avantgárd öröksége
Furcsa helyzetben van az MTV -generáció tagja, mikor régebbi alkotásokra bukkan, neadjisten filmtörténetet kezd tanulni. Mire szegény Stan Brakhage a gyakorlott szemtulajdonos elé kerül, az már túlesett az összes követõn és másolón, elõbb látta a Radiohead Street Spirit klipjét, mint Maya Deren Ritual in Transfigured Time címû filmjét, és megvolt már az összes Kill Bill, de Lady Snowbloodról még nem hallott. Ilyenkor pedig az történik, ami velem is, mikor Sidney Peterson egyik filmje után felkiáltottam: jé ez olyan mint A kör címû film „videó” etûdje. Nem biztos azonban, hogy ez olyan rossz dolog.
A Sidney Peterson által alapított Workshop 20 volt az elsõ egyetemi kurzus Amerikában, mely felsõfokú filmkészítést oktatott, ráadásul a filmet teljes egészében mûvészeti ágként kezelte. 1945 és 1950 között öt film született Peterson vezetésével, melyek a születõ amerikai avantgárd meghatározó mérföldkövei lettek és a „San Franciscó-i reneszánsz” sarokpontjai. Ma pedig a többszázezer filmes egyetemek mindegyikén oktatják Petersont, Maya Derent, Stan Brakhage-t, Kenneth Angert és az összes többi underground lázadót, akik még szabadon tudták kezelni a médiumot és béklyóktól mentes munkásságuk a mai napig érezteti hatását. Történelem helyett akár inspiráció órának is hívhatnák ezt.
A háború utáni amerikai egyetemeken nyüzsögtek a leszerelt katonák, akik az államtól (többek között) ingyenes felsõoktatást kaptak. Így volt ez a ma San Francisco Art Institute-ként ismert, Kaliforniai Képzõmûvészeti Egyetemen is, ahol ebben az idõszakban az amerikai reneszánsz tûnt megszületni. Csakhogy a frontról hazatért generáció után ismét a frissen végzett középiskolásoké lett a terep, és minden visszatért a régi kerékvágásba. A diák veteránok, tanárukkal Sidney Petersonnal együtt, az 50-es évekre eltûntek, de olyan remekmûveket hagytak hátra, melyek ennek a korszaknak a legkiemelkedõbb alkotásai közt szerepelnek. Sidney Peterson munkáinak zöme nemcsak hogy az iskola keretein belül készült, de ráadásul diákjai voltak az alkotótársai. Ezek a diák veteránok, akiket megkeményített, majd összetört a háború, olyan dolgokkal a hátuk mögött kezdtek neki az alkotásnak, melyeket az ember inkább meg sem próbál elképzelni.
Peterson 1905-ben, Kaliforniában született, majd a 20-as években Párizsba költözött, festészetet és szobrászatot tanult. Az ekkor Európában virágzó avantgárd mozgalmak velejárója volt a kísérleti film megjelenése, és Peterson magába szívta a szürrealizmust, az expresszionizmust, a dadaizmust – a hódító filmes kísérleteket. Ekkor vált az új médium nagykorúvá, képzõmûvészek hada pedig filmessé. De a második világháború közbeszólt, és az avantgárd, jó pár alkotójával együtt, Amerikába települt át. Peterson hazatérvén újságoknál kezdett dolgozni, de hamar megunta, és õ is úgy döntött, inkább filmet csinál James Broughton amerikai (film)költõvel. Az õrült, szürreális darab címe The Potted Psalm, bizonyos Luis Buñuel és Salvador Dalí közös filmjének, az Andalúziai kutyának törvényes leszármazottja. „A fõszereplõ személye kétes, de gyaníthatóan az a fejetlen figura, aki a film végére nõvé változik; de az is lehet, hogy a film szubjektív nézõpontú és a lány a fiú” – segíti a Hollywoodon felnõtt generáció dolgát Stan Brakhage, Peterson sokkal köz- és elismertebb kortársa, egy Petersonról tartott egyetemi elõadásán. Peterson kétségtelenül belecsöppent valamibe ekkor; valamibe, amit amerikai avantgárd filmnek is szoktak hívni.
Amerikában ekkor történik meg elõször, hogy a mozgókép elfordul a tömegektõl , és az önkifejezés eszközévé válik. Azonban nem tart soká, míg a kör bezárul és a nagyjátékfilmes alkotók magukévá teszik a lázadók vívmányait. Mindeközben Hollywoodban befejezõdik a háborús propagandafilmek tömeggyártása, és émelyítõ, hangulatjavító filmek készítésére vált át a futószalag. Az avantgárd filmesek pedig minden erejükkel próbálnak elszakadni a hollywoodi történetmesélés összes hagyományától, nem is sejtve, hogy ezzel õk maguk reformálják majd meg azt.
Részlet. A teljes cikk és fotográfiák a Szellemkép Folyóirat 2009/3 számában áthatóak.