Átrendezett világ-Tr.Szabó György fotográfus
vissza a tartalomjegyzkhezA látvány látványsága
Beszélgetés Tr.Szabó György fotográfussal
A fotográfia kommunikáció, ami nem mond semmit, a szó verbális értelmében, hanem belsõ kommunikációra késztet. Így nincs zavaró zaj a képi információban, hiszen a „zaj” maga is része az értelmezõ személy és a kép párbeszédének, amennyiben a „zaj” az a gondolatrendszer, melyet a befogadó fûz hozzá a látványhoz. Tr.Szabó György képei számomra belsõ kommunikációs katalizátorok, ezért kérdeztem színpadi- és színfalak mögött készült fotóiról.
SZNI: A színpadi fotó, vagy inkább a színfalak mögött készült képek állnak hozzád közelebb?
Tr.SZGy: Bevallom, kerülöm az elõadások fotózását, sokkal inkább érdekel az, ami a háttérben történik. Ráadásul egy színpadi produkció, bármennyire is rákerül a képre a személyiségem, sosem lehet az én alkotásom, én legfeljebb csak megörökíthetem.
SZNI: Ezek szerint a backstage-fotókat érzed alkotásnak, a színpadi fotót pedig dokumentálásnak. A színfalak mögött készült fotóid valóban nem igazán riportfotók, (legfeljebb autonóm riportfotók), számomra például az sem fontos, melyik elõadás mögött készültek. Hogyan határoznád meg, milyen képet készítesz, amikor színpad mögött fényképezel?
Tr.SZGy: Neked bevallom, én a képeket nem készítem, hanem látom. Az én szerepem a fotózás során szolgai: a látvány látványságát megmutatni. A mesét nem akarom megírni, de igyekszem jól elmesélni.
SZNI: Elõfordul, hogy átrendezed a látványt a fotó kedvéért?
Tr.SZGy: Inkább a látvány rendez át engem - és ezt most tényleg nem a szójáték kedvéért mondom. Tisztelem a látványt és a történéseket, igyekszem nem megzavarni õket, inkább a magam helyét keresem meg bennük.
SZNI: Táncos, táncszínházas múltad hogyan segíti, hogy színfalak mögötti fotókat készíts?
Tr.SZGy: Nem tudom, segíti-e. Talán annyiban, hogy tudom, mikor nem vagyok útban, valamint tudják, hogy semmilyen szinten nem élek majd vissza a képekkel. A "könnyû pénzt/sikert" jelenthetõ fotókat például nagyon gyorsan megsemmisítem. A táncszínházas múltam segítségét nem a színházfotóknál tapasztalom, hanem egyáltalán a képalkotásban, témaválasztásban, beállításban, a képben gondolkodásban érzem.
SZNI: Milyen technikai nehézségekbe ütközöl a próbák, elõadások fotózása közben?
Tr.SZGy: Az elõadásokon jellemzõen kevés a fény, ami van, az is pillanatról pillanatra változik, azok a fránya színészek/táncosok ráadásul még mozognak is. Így a végeredménynél elég nagy szerep jut a véletlennek. Mivel a legdrágább objektívem ára sem éri el a 100 000 forintot, nem vagyok túlzottan versenyképes az elõadásfotózásból élõ, és annak megfelelõen felszerelt fotósokkal szemben, ezért aztán a fényerõ hiányát az egyedibb nézõpontválasztással próbálom ellensúlyozni.
SZNI: Hogy érzi magát egy férfi fotós a Rókatündérek öltözõjében?
Tr.SZGy: A Rókatündérek öltözõjében kimondottan jól éreztem magam, a jelenlétem már csak azért sem jelenthetett problémát, mert én is velük öltöztem, hiszen annak az elõadásnak én is résztvevõje voltam.
SZNI: Az Ulysses fesztivál kellékesérõl készült képed olyan, ami akár egy elõadás része is lehetne, ahogy a lány ruhákat tereget az út szélén. Szerinted nyerne a nézõ, ha a készülõdés is az elõadás része lenne? Nem úgy, ami már volt sokszor, hogy a színfalak mögül látja a nézõ az elõadást, hanem hogy a backstage valóban a színpad része lenne térben és idõben.
Tr.SZGy: Többször, több társulattal is felmerült már, hogy a beépítésbõl, pakolásból, öltözésbõl kéne egy darabot összehozni. Én mindenesetre szívesen megnéznék egy ilyet.
SZNI: Színpadi fotóidnál arra törekszel, hogy más nézõpontot végy föl, mint ami a nézõtérrõl elérhetõ. Hogy tudod ezt fizikailag megoldani? Hiszen nem feküdhet be a fotós állandóan a díszletek közé.
Tr.SZGy: De, befeküdhet...
SZNI: A Barbakán próbáján készült képed egyesíti a tánc, a film, a zene és a fotó lehetõségeit. Hogyan kerülöd el, hogy túl zsúfoltak legyenek a képek ettõl az összefutástól?
Tr.SZGy: A Barbakan próbája, legalábbis az elsõ nap, rettentõ káosz volt, muszáj volt valami tiszta helyzetet összehoznom, legalább a magam számára. Ez egyfajta menekülés volt részemrõl.
A beszélgetést Szilágyi-Nagy Ildikó készítette.
Részlet. A cikk és a fotók teljes egészében a Szellemkép 2009/4. számában láthatók.
