Péter Ildikó Eliott Erwittrõl
vissza a tartalomjegyzékhez
Elliott Erwitt – a csodafigura
Elliott Erwitt a világ egyik
legviccesebb fotósa. Már hatvan éve. Érzékeny megfigyelõje az emberi
viselked̩snek ̩s a kapcsolatoknak Рmindig humort csemp̩szve a helyzetekbe.
Tükröt tart elénk, megmutatja hogyan éljük mindennapjainkat, hogyan
öltözködünk, viselkedünk, szeretünk, hogy aztán önmagunkra ismerve, vele
mosolyoghassunk. Interjúiban mindig hihetetlenül szerény és humoros,
lebilincselõ személyiség, mely képein is tetten érhetõ.
Erwitt tizenévesen kezdett el
fotózni. 1953 óta a Magnum fotósügynökség tagja. Idén nyolcvankét éves, de még
mindig aktÃvan fényképez, Párizs cÃmû
új fotóalbumának kiadására készül – a
francia fõvárosban jelenleg két kiállÃtáson is megcsodálhatjuk munkáit.
Orosz szülõk egyetlen fiaként
Párizsban született 1928-ban, majd Olaszországban és Franciaországban járt
iskolába, késõbb a második világháború elõl Amerikába emigrált szüleivel. Úgy
érkezett az Újvilágba, hogy semmit sem tudott angolul. Elõször Los Angelesbe
költöztek – itt kezdett el fotólaborban dolgozni –, majd késõbb elindult
szerencsét próbálni New Yorkba. Mikor a hadseregben fotózott, megnyert egy, a
Life magazin által kiÃrt pályázatot. New Yorkban felkereste portfoliójával
Edward Steichent, a Modern Museum of Art (MOMA) akkori igazgatóját. Itt
ismerkedett meg Robert Capával, aki az akkor még kevés fotóst számláló Magnum
ügynökséget vezette. Kettejük biztatása lendületet adott fotós karrierjének.
Elliott Erwitt mindig is fekete-fehér kisfilmre fotózott, kedvelt helyszÃnei:
az utca, a tengerpart, a nudista-telepek, a múzeumok, ahol az emberek
szabadidejüket töltik. Kedvenc szereplõi közé tartoznak a kutyák (kiváltképp a
különleges karakterrel bÃró francia kutyák), melyekrõl több albuma is
megjelent.
Részlet. A cikk és a fotók teljes egészében a Szellemkép 2010/2 számában láthatók
