Az épületfotó és a Bauhaus építészet
„Az épületnek, az alkotásnak a legfontosabb tulajdonsága, hogy érzelmeket ébreszt” - Lucien Hervé
Elõdeink
A fotográfia hajnalán amikor a záridõket nem a másodperc töredékeiben hanem percekben mérték, a legkézenfekvõbb téma a fényképész számára környezete volt. Így készültek az elsõ látképek tájakról, városokról, utcákról és házakról. Ekkor még nem beszélhettünk épületfotóról vagy építészeti fotóról sem. Az 1800-as évek végén válnak szét a fényképészek, elindul a szakosodás. Ebben az idõben újabb nyersanyagok, eljárások -elõbb a száraz eljárás, majd a celluloid- kidolgozása, valamint modernebb technikai vívmányok, - mint a redõnyzár -feltalálása zajlik, s nem sokra rá elindul a tömegtermelés. A jobb gépek gyorsabb záridõvel, szebb rajzú optikákkal rendelkeznek, így a fényképészek is sokoldalúbb lehetõségekre tesznek szert. George Eastman hatalmas üzleti lehetõséget lát az amatõr fényképezõgépekkel való kereskedésben, s nem csak amerikában az európai családoknál is egyre többet találunk. A 30-as években a kisfilm feltalálása pedig egy olyan sikernek bizonyult ami több mint 70 évig tartott.
Épületfotó
Az épületfotós felszerelése ennek ellenére a mai napig is leginkább a nagy formátumú kamera. A digitális fényképészet elterjedésével természetesen itt is módunkban áll az utólagos korrekció, így használhatunk egy kisebb gépet is, ha olyan körülmények között kell dolgoznunk, hog y egy tetemesebb súlyú gépet és állványt nem vihetünk magunkkal. Mindenképp más lesz az eredmény!
Úgy külföldi mind magyar fényképészek közül számos példát hozhatnánk akik egyfajta objektív módon a XX. század elejének úgymond megörökítõi voltak. Nálunk Klösz György -aki nemcsak Budapest fotósa volt, hanem végig fényképezte a monarchia kastélyait is, németországban Albert Renger-Patzsch a „Die Welt ist Schön” címû munkájával szerzett elismerést, franciaországban Eugene Atget fotózta végig Párizst és az ott élõ embereket.
A 20-as évektõl két stílus különválását figyelhetjük meg, az egyik az ipari fejlõdéssel létrejött objektivitás, tárgyilagosság, ami tiszta éles képeket jelentett- tiszta fotográfia. Ennek németországban volt a hazája, s legkiválóbb példái August Sander -aki igaz nem épületeket hanem a társadalmat fényképezte- , majd késõbb de még ehhez kapcsolható a Becher házaspár hatalmas méretû ipari épületeket ábrázoló képeikkel. Amerikában Walker Ewans, az u.n.amerikai álom leleplezõjeként ismert. Ebbõl az ágból vezethetõ le a riport és a szociofotográfia is. Sõt a késõbbiekben a „magyaros stílus” képviselõi is inkább ide kapcsolhatók.
Das Bauhaus
A másik stílus ennek a homlok egyenes ellentéte, a szubjektív elemet megjelentetõ u.n.képi absztrakció. Itt néha a felismerhetetlenségig háttárbe szorul a tárgyi valóság, ez a szubjektív megjelenés az expresszionizmushoz kapcsolódik. Érdkes példája Moholy Nagy László fotogram kísérletei, valamint az orosz avantgarde híres képviselõje Alexander Rodchenko.
Avantgarde, expresszionizmus, konstruktivizmus, de stijl, s máris megérkezünk a XX. század talán legjelentõsebb, s legátfogóbb szellemiségi irányzatához a németországból induló Bauhaus-hoz.
S hogy mi is a Bauhaus? Építészeti stílus, szellemi intenzitás, mûvészeti egység egy adott korszakban amikor az embereknek egy „új reneszánszra” van szüksége vagy a praktikum gyõzelme a mûvészet önmagáért valósága felett. Ez mind, s még több. Egy olyan korszak, ami rövid volt, nagyon meghatározó nem csak a mûvészetekben hanem az társadalomi élet egyéb területein is.
A Bauhaus vagy nemzetközi stílus néven ismert irányzat az 1919-tõl – hivatalosan- 1933-ig tartott európában, majd ezután amerikában folytatódott. A hatása a mai napig érezhetõ, fõként az építészetben.
1911-14 között Walter Gropius és Adolf Meyer megtervezte a Hannover közeli Alfeldben a Fagus mûvek épületét, ami lebegõ üvegfalaival, szimmetrikus, acélvázas szerkezetével elõrevetíti a Bauhaus építészet következõ 30 évét.
Gropius 1919-ben kapott megbízást a Weimar-i Képzõmûvészeti Fõiskola vezetésére. „ Egy iskola, ahol a mûvészek és az építészek a közös célért, a jövõ építéséért együtt dolgoznak” - mondta Gropius a megnyitón. Kissé expresszionista kijelentése 1922 körül hansúlyt váltott, amikor is a holland „de Stijl” képviselõi- El Lissitzky, Theo van Doesburg, Gerrit Rietfeld- közül van Doesburg vendég tanárként elõadásokat tartott a Bauhaus-ban, valamint elkészült Rietfeld mestermunkája a Schröder House Utrecht-ben. Gondolataik nagy hatással voltak úgy a tanárokra, mind a diákokra. Innentõl kezdve egy fajta ipari formatervezés lett az ideológa, amit a 30-as évek gazdasági válsága, s a szegénység még csak fokozni fog.1933-ban egy nemzetközi kongresszuson -CIAM- megfogalmazódott a kérdés, hogyan lehetne a szegénység elterjedét megakadályozni, mit tehet az építészet ebben az ügyben. A kongresszusra Bauhaus mesterek is hivatalosak voltak, szóvivõ Le Corbusier. Magyar csoport is létre jött Molnár Farkas vezetésével. A Napraforgó utcai minta lakótelep gondolata is innen ered.
A Bahaus tanárai sem voltak ebben a tekintetben teljesen egységes nézõponton, s az idõ folyamán aszerint volt hol kevésbé hol jobban a mûvészet, az egyedi kifejezés, tervezés máskor az ipari méretû megrendelések kiszolgálása elõnyben amit a tanári kuratórium valamint a politikai és anyagi helyzet kívánt. A legnagyobb ellentét a kezdetektõl Gropius és Johannes Itten, a festõ tanszék mestere között alakult ki. Itten álma a mûvész- mesterember képzése volt. Õ késõbb emiatt szakított az iskolával, s tanait tovább terjesztve költözött a különös vallási szekta a „ Mazdaznan” központjába Herrlibergbe. Modern színelméletérõl lett kifejezetten híres!
Gropius elvitathatatlanul a legnagyobb szellemi vezetõje volt az iskolának, s nem volt könnyû dolga az irányításban, hiszen a tanári kar a kor legnagyobb mûvészeibõl állt!
A Bauhaus tanárai között voltak:
építészet: Adolf Meyer, Walter Gropius, Molnár Farkas, Marcel Breuers, Ludwig Mies van der Rohe
festészet, textil, fa, szobrászat, grafika, fém és fotó: Lyonell Feininger, Johannes Itten, Wassily Kandinsky, Georg Muche, Paul Klee, Oskar Schemmer, Moholy-Nagy László ( õ a fémmegmunkáló szak, majd a fotószak vezetõje is volt)
Az iskola felépítése gyakorlat centrikus volt, s abban a korban rendkívül modern. Tulajdonképpen nem létezett még ipari formatervezés sehol máshol. A képzés 2 vonalon zajlott; mûhelyekben folyt, ahol a szakma tecnikai részét tanulták meg a hallgatók kézmûves mesterektõl, valamint tantermekben ahol az elmélet folyt, s mûvészek tartottak elõadást. Mindezt elõkészítõ kurzusok elõzték meg. Egy-egy mûhelyben több tanár is oktatott ,s a hallgatók munkáit rendszeres kiállítások alkalmával ismerhették meg a kívülállók.
Mûhelyek:
építészet
kerámia
textil
kerámia
bútortervezés
fémmegmunkálás
grafikai tervezés
nyomda és reklám
színház és jelmez
falfestés
szobrászat
festészet
fotográfia
Szerkezetileg nagyon képlékeny felépítésû iskola rendszert képezett, Gropius az igazgatósága alatt szerette volna megõrizni az idõ kívánalmainak megfelelõ átalakulás lehetõségét.
Ezen kívül nagy hangsúlyt helyezett a politikai függetlenségre is. A diákoknak is megtiltotta a mozgalmakban való részvételt. 1925 áprilisában ennek ellenére politikai okok miatt az iskola bezárásra kényszerült, a város vezetõsége nem támogatta tovább. Ugyanebben az évben nyitotta meg kapuit a Bauhaus Dessauban. Gropius hatalmas álmokat váltott valóra, amikor elkezdõdhetett az eddig csak tervezõ asztalon álló elképzelések megvalósítása. A város megrendelésekkel látta el az iskolát, s az anyagi függetlenedés elsõ lépéseként egy iskolai céget is létrehoztak. Ettõl az évtõl kezdõdött a termékek kereskedelmi forgalomba helyezése is. Tapéták, szõnyegek, nyomdai termékel, minta lakótelep, a híres Mesterházak, stb.
A Bauhaus legvirágzóbb évei voltak az újranyitást követõ 3 év. Még azt is sikerült keresztül vinni, hogy az iskolát hivatalosan is fõkolává tegyék, s a hallgatók diplomát kapjanak.
1928-ban, pályája csúcsán lemondott Walter Gropius, s helyét Hannes Meyer vette át. Õ abszolút politikailag elkötelezett volt, s a diákok is szocialista érzelmû csoportokat alkothattak. Az oktatást teljesen funkcionalista- konstruktív alapokra helyezte. Alapvetõen megõrizte jó kapcsolatát a várossal, de már alig kaptak építészeti megbízásokat. 3 év múlva nyilvánvaló pártállása miatt leváltották pozíciójából, s a diákok közül is többeket elküldtek, akik befolyással voltak a többiekre.
Az új igazgatót szintén Gropius ajánlja: holland építész, Ludwig Mies van der Rohe. Õ igazgatta az intézményt, s egy igen hangsúlyos építész orientált képzést folytatott a Bauhaus fennállásának utolsó 3 éves szakaszában. Szintén párt semleges maradt, s valamelyeset visszahozta a mûvészet fontosságát a tanításba, a gazdasági szemponttal szemben. Tulajdonképpen az ipari termelés teljesen leállt, s inkább csak modellek születtek, a kivitelezés elvesztette fontosságát. Így, valamint a várostó kapott támogatások egyre kisebb mértékére tekintettel nagyon szûkösen éltek. A politikai feszültség ami éveken át akaratlanul is jelen volt az iskola életében- minden oldalról támadták!- elég volt ahhoz, hogy a tanári kar más emberi, kompromisszum mentes kiutat nem látván, 1932 júliusában feloszlatta az intézményt.
Moholy- Nagy László vitte tovább a gondolatukat New Yorkba, s ott megalapította 1937-ben a New Bauhaus iskolát.Több egykori Bauhaus tanár és diák is követte õt.
Bauhaus építészet
A Bauhaus építészet. Valójában ha szemügyre vesszük akár a Fagus mûvek épületét, akár a híres Dessau-i Bauhaus iskola épületet máris képet kapunk a tipikus stílusjegyekrõl. De ne álljunk itt meg, s tágítsunk a német iskola keretein. Le Corbusier svájci származású építész hasonló elvek alapján, de talán egy kicsit kombinálva az organikus építészettel létre hozta az 5 pontból álló építkezés elvét. A pillér váz megteremtette egy szabad belsõ alaprajz , a tájolás pedig egy egészséges élet lehetõségét. Déli és keleti fekvésûek voltak a nappalik, étkezõk valamint a hálóyiségek, s északra, nyugatra néztek a konyha és a mellékhelyiségek. (Az alagsorban rendszerint sofõr és cseléd lakás volt, ennek a belmagassága sem azonos a felsõ lakószintekkel. ) A lábakon álló épület pedig a földbõl csak annyit vett el, amennyi feltétlenül szükséges volt. 1928-30 között tervezte a híres Villa Savoye-t Párizshoz közeli helyen, ami ennek az elvnek a tökéletes megvalósulása.
Egy élõ házat hozott létre, ahogy õ mondta: „ ház gépezet ( machine for living) ”. Ez nem szó szerint értendõ, hanem pont úgy ahogy a német Bauhaus mesterek is tanítják. Gropius azt mondja „ organikus építészet, aminek sugárzik a tiszta belsõ logikája, trükkök és díszek nélkül. Egy épület , aminek a rendeltetése tisztán a formájából felismerhetõ.” „Építeni annyi mint megszervezni az élet folyamatait.”A célnak megfelelõen építkezni , elõször a kérdés az legyen, hogy milyen funkcióra van szükség a lakásban, házban, s ezt a lehetõ legpraktikusabban, esztétikusabban, a legújabb anyagok felhasználásával jó minõségben megépíteni. Ez annyit jelent: a gondolkodást az ésszerûség szolgálatába állítani.
Honfitársunk Marcel Breuer, aki a csõvázas székeirõl ismert leginkább, szintén tervezett épületeket, fõként németországban, például a minta lakótelepek kivitelezése. Talán legfõbb mûve a párizsi Unesco székház tervezése volt, amit szitén hazánk fia Lucien Hervé fényképezett az elejétõl a végéig.
Molnár Farkas, Bauhaus növendékként kezdte, majd építész-tanár lett, késõbb haza jött, s egyéb foglalatosságai mellett megtervezte Budapest legszebb villáját a Lejtõ utca 2a-ban. Ez abban az évben -1933-ban- a Velencei Trienálén I. helyezést nyert.
Bauhaus fotó
A Bauhaus fotó nem az épületek pontos mása volt. Természetesen fényképeztek épületeket is, de az említett 2 stílus – a tiszta fotográfia és a szubjektív megjelenítés- együtt található meg benne. Nagyon fontos volt itt is, mint minden mûvészeti ágában a Bauhausnak az újszerûség. Új anyagok használata, technikák, vagy épp azok kombinációja. A geometriai formák a kubizmusból, az expresszionizmusból.
Ha megnézzük az akkortájt készült épületfotókat, netán Bauhaus épületfotókat, egyfajta ötvözetét látjuk a tiszta, anyagszerûnek, s a szubjektív megnyilvánulásnak. A fényképész egyrészt az érzéseit közvetíti arról amit fényképez, másrészt az építész gondolatát próbálja visszaadni a képen, az építészeti alkotás szellemét.
Lucien Hervé
Lucien Hervé, született Elkán László- 1910 Hódmezõvásárhely- fiatalként került Párizsba, s a fotográfiával „véletlen” került kapcsolatba. 1947-tõl hivatásos fényképész, majd 2 évre rá találkozik Le Corbusier-vel s ez meghatározza a sorsát: az elkövetkezõ majd 20 évben 18 ezer fényképet készít az építész munkáiról. Ezért mondják azt, hogy Lucien Hervé Corbusier „házi fényképésze” volt. Munka módszerére fõként a fáradhatatlanság volt jellemzõ. Rengeteg képet csinált az épületrõl, reggeltõl-estig napokon át. A házai minden oldalát fényképezte úgy ahogy volt, úgy ahogy õ látta. A hajnali fényektõl a naplementig minden napállást kihasznált. Mintha komponált volna, a fény és a ház kompozíciója volt ez, zenemû a látásunk számára. Corbusier szerint Hervé meglátta azt is amit õ maga nem gondolt vagy nem tudatosan. Nagy tanító volt a maga módján, egészen megható az ahogy a munkáról ír könyvében az „ Építészet és Fénykép”-ben.
Egy kicsit más ez, mint az építészeti szakfotó, amit akkor is és most is mûvel a világon mindenhol fényképészek egy csoportja. Õk azok akik megpróbálják objektíven láttatni fizikai valóságot, de mégis trükköket alkalmazva, azaz amit látunk az mégsem teljesen a valóság. Régen üveglemezre, ma filmre vagy digitális file-ra. A vonalak rendre vízszintesek, a színek helyesek, s az épület a legoptimálisabb formájában van „jelen”. Ezeket láthatjuk építészeti magazinokban, ingatlanirodák kirakataiban, szakkiállításokon.
S hogy hol van a különbség? Talán a hozzáállásban. Lucien Hervé a jó és rossz oldalát, az árnyékost s a napost is megmutatta egy- egy épületnek. Talán szerette õket, talán nem, de célja volt velük. S a cél a már fentebb említett mondatban sûrûsödik: „az építész gondolatát visszaadni, az építészeti alkotás szellemét”. Ha megnézzük sorozatait -mert azt mondata, hogy egy képben nem lehet kifejezni egy épületet sem- akkor talán megérezzük, hogy ez neki sikerült.
Bauhaus Budapesten
Budapesten a „Bauhaus” korában két jelentõs épület - szakfotós fényképezte végig a Magyar Bauhaus mesterek mûveit, Kozelka Tivadar és Seidner Zoltán. Megalkotásuk idején ezek a villák vagy kisebb-nagyobb társasházak rendszerint egymagukban álltak. Szépen körbe lehetett õket fotózni, távlati képeket tudtak készíteni róluk, amik kifejezték az építészeti alkotások újszerûségét, magasztosságát. Ezeket a képeket lehet látni pl. a „Fény és Forma” c.könyv hasábjain.
A mai állapotuk más képet mutat. Legtöbbjük vagy nem megközelíthetõ, és/vagy szégyenletes mûszaki és esztétikai állapotban van. A villák, amik eredetileg egy család megrendelésére készültek ma már többnyire 2-4 lakásos társasházként üzemelnek. Némelyiket a felismerhetetlenségig benõtte a kúszónövény, másokhoz engedély nélkül, stílusban nem illõ télikerteket, teraszokat építettek.
Ennek ellenére kiválasztottam közülük a 6 legszebbet:
A villák
- Szépvölgyi út 88 ( tervezõ: Fischer József)
Lejtõ utca 2a ( tervezõ: Molnár Farkas )
Kavics utca 8d, 8f ( tervezõ: Kozma Lajos, Molnár Farkas)
Berkenye utca 19 (tervezõ: Kozma Lajos)
Baba utca 14 ( tervezõ: Fischer József)
Áfonya utca 7 ( tervezõ: ismeretlen...)
A munka ( tapasztalatok, kételyek, megoldások)
Aztán kezdõdött a felderítõ munka... s jöttek a kérdések; mit látok? Mit szeretnék megmutatni? Egyet -e a 6 közül minden részletében vagy mindbõl egy részt? Milyen eszközzel tudom ezt elérni? Egyáltalán kivel beszéljem ezt mind meg? Egyet tudtam: valamiért szeretem ezeket a házakat, jobban mint a többit.
Ingatlanosként rengeteg épületet, lakást látok, Bauhaus stílusút is. Eleinte praktikus elrendezésük, egységes megjelenésük, valamint a lépcsõházak tetszettek. Ekkor találkoztam a „Fény és Forma” címû könyvvel, s elámúltam, hogy idáig miért is nem „láttam” ezeket a házakat. „Gyorsan” felkerestem az összeset, ami az I, II, és a XII. kerületben volt címezve.
A tapasztalatok, mint írtam elég siralmasak voltak. A sokból elõbb 8 kedvenc lett, majd 6. Róluk készítettem próba képeket, betájoltam õket, s jöttek a levelek a kérelemmel, hogy drága kedves lakók, így-úgy, amúgy. ( Zalka Imre javaslatára írtam egy nagyon udvarias levelet, amiben a diplomamunkát említem, s általános csodálatomat a házaik iránt.) Eltelt egy hét, senki nem válaszolt, pedig csak egy órát kértem, hogy egy-két fotót készíthessek a kivételezettek által lakott mûremekekrõl. Semmi. Még egyszer elmentem, megint kértem.
Az elsõ, s több esetben a második látogatásnál is elmaradt az objektív megítélés, leginkább utólag a fényképekrõl láttam, hogy melyik milyen. De aztán megkérdeztem magamtól, hogy milyennek szeretném láttatni õket? Amit én láttam elõször, s ami alapján megtetszett meg tudom -e mutatni másnak is vagy csak egy halom romot lának majd a képeimen, amin stílusában nem illõ ajtó éktelenkedik vagy hullik a vakolat? Ezek hatan sem voltak kitûnõ állapotban minden tekintetben! Mivel az a döntés született, hogy rangsorolok, hát jött a harmadik látogatás...
Egy böhöm nagy kutya majdnem megharapott amikor csöngetni akartam, Szépvölgyi út 88 kiesett. Lejtõ utca 2a- t jobban megnézve láttam, hogy térdig ér a fû, redõnyök lehúzva, s leveleim rendben ugyanott ahova elõzõ héten tettem. Sajnos ez is kiesett...
Egy épület volt amit teljes egészében minden oldalról meg tudtam közelíteni, nem nõtte be semmi, s a „gazdája” sem bánta annyira a dolgot, ez a Baba utca 14 volt. Közintézményként – a Budai Gyermekkórház Mozgás Rehabilitációs Intézete- elvileg bárki fényképezheti, ezért valamivel egyszerûbb dolgom volt. Errõl az egykori villáról készültek az elsõ tekercs fényképek 6*6-osban. A fények szépek voltak- esõvel váltakoztak- s csak egyszer nézett rám ki egy zöld ruhás ápoló kérdõn, de a szavakat õ is megspórolta. Még mindig volt 3 helyezett kérdõjellel.
Még egyszer átgondoltam a sorrendet. Az elsõ helyre tettem azt ami a legkevésbé tûnt racionális választásnak, a leglepukkantabb villa volt mind közül, az Áfonya utca 7. Egy napsütéses szombat délután utolsó alkalommal kísérletet tettem, hogy megszerettessem magam az ismeretlen lakókkal, valamint felmérjem a házak állapotát „elfogulatlanul”. Az Áfonya utcában ezen a napon is több emberrel találkoztam, kivéve akik a 7 szám alatt laknak. Következõ állomás a sétán a Berkenye utca 19 volt. A kamera „elfogulatlan” tekintete azt láttata velem, hogy ennek a csodának csak az egyik oldala fotogén. Ez, a nyugati oldal sûrítette magában mindazt ami ezt a házat egy Bauhaus villává tette. Az összes tipikus elemet szabadon engedély nélkül fényképezhettem, mert ez esett az utca felé! Itt szó sem lehetett körbe fényképezésrõl, mert ezt a frontot leszámítva a kert ölelete magához az épületet. Állapotát tekintve rendben volt, s a lakók névsora is egész másként alakult mint az Áfonya 7-ben.
Utolsóként ránéztem a Kavics utca 2 villájára, hiszen itt tulajdonképpen kettõ volt egymás mellett. Az egyik a 8f, amit Molnár Farkas tervezett, valamint a 8d, Kozma Lajos asztaláról. Építésük idején ezek a villák szabadon álltak, tulajdonosaik- aki egyben a megrendelõk is voltak- büszkék voltak rá, hogy ott laktak. Manapság az emberek elrejtik a házaikat magas kerítések, tujasorok mögé. Itt a Kavics utcában is ez a kép fogadott, fõleg a 8f esetében. Egy gyors lemondó pillantással nyugtáztam, hogy ha be is mehetnék, semmi esetre sem tudnám nem hogy körbe fotózni, de még egy rendes részletet se lehetne kihozni belõle, ugyanis a legkevésbé sem fotogén. Fõ tájolása észak, s ezen az oldalon helyezkednek el a meghatározó stílus elemek. A 8d furcsa volt összességében, egy más megközelítés mint általában. Persze ezek 6-an, 7-en mind egész különlegesek voltak a maguk módján, nem véletlen a választás. Mégis, jobban megnézve a Kavics utca 8d tûnt a legkevésbé Bauhausnak. Igaz napos részben bõvelkedett... Ezen a mustrán úgy tûnt mind kiesett. Legalábbis egyenlõre.
A választás
Amikor egyértelmûvé vált, hogy marad a Baba utca, visszamentem, s érdekes módon épp nyitva találtam az ajtót. Bementem, majd egybõl fel a csodálatos félkör teraszra az elsõ emeleten. A gondnok virágot ültetett. Miután bemutatkoztam, s elmondtam mit szeretnék, megegyeztünk, hogy másnap reggel visszamegyek. Ennek igazán örültem! Végre valaki egy kicsit segítõkész volt.
Azon a fantasztikus reggelen készült a 2. tekercs film. A nap még alacsonyan állt, s pont az erkélyt úgy világította be, hogy tudtam minden irányba fényképezni. Több helyen átalakították az épületet, az új igénynek megfelelõen. Például hátulra egy mûanyagházas liftet építettek hozzá a fõépülethez, a földszinti terasz megszûnt, s több utólagos bejárat került kialakításra, ami miatt egy kicsit labirintus szerûvé vált az addig sem kicsi villa. Egy képben ezt sem lehetett igazán lefényképezni, még ha lett is volna extra nagylátó optikám akkor is lehetetlen. A ház minden irányból más képet mutat, legmeghatározóbb eleme a hatalmas emeleti terasz íves szerkezetével. Efölé épült még egy kisebb terasz, ahonnan a tetõre lehet fel menni. Ezt ki nem hagytam volna...
A másik nagyon meghatározó elem, ami pl. a Szépvölgyi úti és a Berkenye úti villáknál is megvolt, a lépcsõház félhenger alakú formája. Nagyon eredeti ötlet volt akkoriban, hogy a lépcsõházba a fényt mai szemmel nézve „üvegtégla” jellegû ablakok engedték be. Még nagyobb társas villákban, bérházakban is találkozhatunk ezzel a megoldással, manapság pedig az újabb építésû házakban ezt utánozzák valódi üvegtéglákkal.
Megpróbáltam úgy visszaadni sûrítve az épület jellegzetes „vonásait”, ahogy azt a helyszínen átéreztem. Természetesen ha kimegyünk a helyszínre, fel a Baba utca legtetejére, s meglátjuk az impozáns, egyedül álló épületet, mindenféle gondolatok merülnek fel bennünk. S ha összehasonlítjuk a fényképekkel, akkor látjuk olyannak is, s látjuk másmilyennek is. Egy biztos, még mindig újszerûséget sugároz. Magán hordozza – még az átalakítások ellenére is- a tervezõ szellemiségét.
Feltételezem, hogy a megrendelõk, az eredeti lakók nagyon szerettek itt élni. Ez az ház is, mint ahogy a Bauhaus villák- s jórészt a modernebb társasházak is- tudtak úgy mûködni, ahogy Corbusier megálmodta: egy ház -gépezetként, ahol kényelemben élhetnek az emberek, s pont úgy ahogy õk szeretnének.
Köszönetek és Irodalom:
A Bauhaus villák gondolatát - ha nem is közvetve de – Lugosy Lugó Lászlónak köszönhetem, remélem hamarosan teljesen jól lesz megint, s még sok gyönyörû fotóval ajándékoz meg mindenkit! .
A kivitelezésben Zalka Imre segített, mint sok minden másban is a 3 év alatt. Ezúton is köszönöm Neki!
A írásban segítségemre voltak a következõ mûvek:
- Fény és Forma c. könyv - több szerzõ
- Experiment Bauhaus - Das Bauhaus Archiv, Berlin
A World History of Art - Hugh Honour, John Fleming
Bauhaus - Tashen kiadás
Építészet és fénykép – Lucien Hervé
Advanced Photography – Michael Langford
… és a saját gondolataim.