Fiktív világok
Boldog Anita
Szellemkép Szabadiskola
2011. tavasz
A sorozathoz inspirációként a science-fiction filmek és rajzfilmek szolgáltak, ezen belül is fõként a történetek színterei, tájai. Érdekelt, hogy ezek mennyire rugaszkodtak el a földi tájaktól, milyen elemeket emeltek át a földi környezetbõl, mi kell ahhoz, hogy a tájat élõ tájnak lássuk, milyen elemek utalhatnak egy esetleges civilizáció nyomaira. Elsõsorban viszont az, hogy milyen történethez milyen jellegû tájak kapcsolódnak, és hogy egy történet szempontjából mennyire kell megmagyarázni, vagy megindokolni a táj elemeinek milyenségét.
A science – fiction jelentése tudományos – fantasztikus. Olyan mûvészeti alkotásokat nevezünk így, amelyek valódi vagy képezeletbeli tudományok társadalomra gyakorolt hatásával foglalkoznak. Science fiction alkotás lehet könyv, képregény, festmény, film, rajzfilm vagy színdarab. „A tudományos és a fantasztikus jelleg ebben az értelemben ellentmond egymásnak, mert ami a fantázia szüleménye, az ritkán követi a természettudományok törvényeit, hiszen az SF-et éppen az attól való elrugaszkodás motiválja. A tudományos igény tehát nem a fikciót jellemzi, sokkal inkább az imagináció filmbeli megvalósításának módját: a filmkészítés trükkjeit, és a filmben megjelenõ világ felépítettségének trükkjeit.”1 A sci-fi filmek legtöbb jelenete ilyen trükkökbõl építkezik, a történetek színtereit mesterségesen hozzák létre, mivel nincs olyan valós tér, ami a történetek szempontjából megfelelne. Egy sci-fi film korábbi vagy újabb fikcionizált látványokból építkezik, de semmiképpen sem valós világokból. Ami létrejön, az puszta képzelet, még ha a film fikciója a történetben tudományos magyarázatot is kap. Legtöbbször nevetséges érvelések hangzanak el, de ezek nem törik meg a film illúzióját addig, amíg a szereplõk elhiszik a filmbéli elméleteket, és azok szerint cselekednek.
1 Sz. Molnár Szlivia – Virtuális teátrum
http://magyar-irodalom.elte.hu/prae/pr/200106/07.html
A sci-fi kedvelt témái az ûrrepülés, idõutazás, földönkívüli lények, természet feletti képességek, mesterséges intelligencia, robotok, transzhumanizmus, társadalmi rendszerek. A témák alapján különbözõ típusokba sorolhatók a mûvek.
A hard sci-fi az a vonal, amely természettudományos ismereteket alkalmaz, azokból logikus következtetést von le, ezzel növeli a cselekmény hihetõségét. Olyan mûvek is tartoznak ide, amelyek valamilyen kitalált vagy még nem igazolt mûszaki berendezést, vagy elméletet használnak fel, és azokat logikailag elfogadható rendszerbe teszik. Hard sci-fi például a Solaris ( Solyaris, 1961., r: Andrej Tarkovszkij).
A soft sci-fi a társadalomtudományokra épül, így többet foglalkozik a szereplõk jellemfejlõdésével és tulajdonságaival, mint a történet tudományos és technikai vonatkozásainak magyarázatával. Példák: Totall Recall – Az emlékmás (1990., r.: Paul Verhoeven).
A cyberpunk filmek fõ témája a technikai, informatikai fejlõdés, és az ezek hatására háttérbe szoruló hagyományos értékek. Az ilyen történetekhez tartozó színterek általában zsúfolt metropoliszok. A mûfaj legismertebb filmjei például a Szárnyas fejvadász (1982., r.: Ridley Scott), a Mátrix filmtrillógia(1999–2003. r: Larry Watchowsky és Andy Wachowsky).
A steampunk filmeknek a cyberpunkhoz hasonlóan technikai fejlõdés a fõ témája, viszont nem informatikai fejlõdésrõl van szó. Olyan lehetséges jövõrõl vagy jelenrõl szólnak a történetek, ahol az elektromosság nincs feltalálva, ez elektromos berendezéseket gõzgépekkel helyettesítik., ezzel érdekes, nosztalgikus hangulatot teremtenek. Példák: Az idõgép(2002., r.: Simon Wells), Vadiúj vadnyugat (1999.,r.: Barry Sonenfeld).
Az idõutazásos sci-fikben a fõhõs a múltba vagy a jövõbe utazik, ahol a tõle megszokottól eltérõ társadalmi és technikai körülményekkel találkozik. Valamilyen problémát kell megoldania, mely az õ életére vagy az egész emberiségre hatással van. Példaként: Vissza a jövõbe trilógia (1985-1989-1990, r.: Robert Zemeckis), Az idõgép (The time machine, 1960., r.: George Pal).
A sci-fi mûfajok közül számomra leginkább az ûropera szolgált inspirációként. Az ebben a mûfajba tartozó filmek és rajzfilmek színterei gyakran egész bolygórendszerek, csillagrendszerek vagy galaxisok. A világûrben zajló történetekben különleges ûrjármûveket, fejlett technikát, idegen lényeket, civilizációkat találunk. A helyszínek milyensége annyira távol áll a földön megszokottól, hogy a szereplõket más, általunk ismeretlen bolygókra kell helyezni. A klasszikus ûroperákban általában nagy a tét, embercsoportok, népek vagy akár az egész világ sorsa foroghat kockán. Klasszikus ûropera-film például a Csillagok háborúja sorozat (1977-2005., r.: George Lucas). A Csillagok háborúja sorozathoz személyesen is kötõdöm, de olyan sok inspirációt nem adott. A régebben forgatott részek mind földi, legalábbis a földhöz hasonló színtéren játszódnak. A történet szerinti elsõ három rész, melyeket késõbb forgattak le, már technikailag fejlettebb módon készültek, így lehetõség volt a földi tájaktól sokkal elrugaszkodottabb módon tereket létrehozni a történethez.
A filmvilágból igazából olyan alkotók munkái érdekeltek, akik „világokat” teremtettek.
H. R. Giger, svájci képzõmûvész, az Alien figurák atyja számomra „világteremtõ”.
Egyedi stílusának eredményei többnyire biomechanikus alakok, szerves és technológiai formákat ötvöz, melyekben a múlt és a jövõ, az emberi és a gépi, a jó és a gonosz kontrasztja található. Kezdetben olajfestményeket készített, aztán áttért a festékszóróra, a '90es évektõl pedig felhagyott a festészettel és háromdimenziós munkákba kezdett. Többnyire korábbi képeit alakítja fém szobrokká. Filmben látható munkái többek között a Dûne (1984. r.: David Linch) címû filmben szereplõ berendezési tárgyak. Leghíresebb munkái az Alien címû filmekhez kötõdnek. 1988-ban, Tokióban nyílt meg az elsõ Giger bár. Ez néhány év múlva be is zárt, 1992-ben szülõvárosában Chur-ban a második. A bár teljes belsõ berendezését õ terveze meg, az Alien filmekbõl ismert stílusban.
Számomra szintén meghatározó volt az Avatar (2009. r.: James Cameron) címû film látványvilága. A film a jövõben játszódik, amikor az emberiségnek sikerül eljutnia egy másik csillagrendszerbe, amely egyik bolygóján ki tudott fejlõdni az élet. A Pandora nevû bolgyó szintén egy megteremtett világ, amelyet kompletten, a legapróbb részletekig alkottak meg, a teljes növény és állatvilággal. A látványvilághoz sokat ad hozzá, hogy minden pandorai élõlény kültakaróját részben vagy egészben egy olyan anyag vonja be, ami világít a sötétben.
A Charlei és a csokigyár (2005, r.: Tim Burton) egyes jeleneteihez tartozó helyszínek szintén a megszokottól teljesen más világot mutatnak. Ezúttal nem kellett egy másik bolygóra menni ehhez a látványhoz, és annyira nem is áll távol a látvány a valóságtól. A gyár belsejében mesebeli erdõre emlékeztetõ tájat látunk, ezen kívül a gyár üzemi részében is érdekes megoldásokkal találkozunk.
Terry Gilliam Doctor Parnassus és a képzelet birodalma (2009) címû filmjében a fõhõs egy színházi társulattal utazik,és azt a lehetõséget kínálja a közönségnek, hogy varázstükrén keresztül a képzelet világába léphetnek. A történetben ezek a világok személyenként változnak, és elrugaszkodnak a valóságtól ugyan, de valós tárgyakat, tárgyakat használ, felnagyítva, megsokszorozva, vagy eltrozítva.
A sorozatról
Sorozatomnak a „Fíktív világok” címet adtam. Célom olyan fotók készítése volt, melyek túlmutatnak a tárgyfotók szokványos dokumentáló jellegén, és ahogy a hagyományos értelemben vett kép, mint dekorációs elem mûködnek.
Eddigi tárgyfotós tapasztalataimat felhasználva kezdtem el kísérletezni különbözõ anyagok, tárgyak világításával és kompozíciós elrendezésével. Az eredmények sokszor engem is megleptek, képeimnek különös, nem evilági hangulata, kissé science-fiction jellege lett. Elkezdtem tudatosan idegen világokat, civilizációkat létrehozni, elõször az általam jól ismert anyagokból – gipsz, üveg, porcelán, azután a környezetemben fellelhetõ egyéb anyagokat, tárgyakat felhasználva. Az átlátszó és áttetszõ anyagok, a víz és a füst megvilágításai mellett az árnyékok és a tükrözõdések érdekeltek leginkább. Elsõdleges célom a látvány volt, továbbá minél elvontabb „tájak” létrehozása, melyek a nézõt zavarba ejtik és egy képzeletbeli világba vezetik. Sorozatomban találhatók épített és természetes tájakra utaló képek, földön, levegõben és vízen játszódó történések. Igyekeztem minél inkább elrugaszkodni az általunk ismert és megszokott színektõl, formáktól és téri helyzetektõl.
Mivel legfõbb célom látványos képek készítése volt, úgy éreztem sok ember visszajelzésére van szükségem, ahhoz hogy lássam „mûködnek-e” a képeim. Úgy gondoltam, ezek a fotók nem igényelnek különösebb magyarázatot, nem kell õket feltétlenül értelmezni. Mivel látványos – nem látványos kérdésben kortól, nemtõl, iskolázottságtól függetlenül bárki véleménye hasznos lehet, úgy döntöttem a képeket elkészülésük után, kis méretben feltöltöm egy közösségi oldalra. A visszajelzések a munkafolyamatban és a képeim értékelésében sokkal hasznosabbnak bizonyultak, mint vártam.
Az elsõ néhány képre adott visszajelzések már nagyban segítették a továbbhaladást. Ahogy egyre több és egyre különbözõbb képek kerültek fel, egy idõ után a tetszésnyilvánításon kívül más visszajelzéseket is kaptam, melyek az eddigieknél jóval hasznosabbnak bizonyultak. Elkezdett érdekelni, ki mit lát bele a képeimbe. Elsõsorban az érdekelt, hogy melyik díszlet, vagy kompozíció tûnik „természetes”, melyik inkább épített környezetnek, mi az ami tárgynak, objektumnak tûnik és mi az ami élõlénynek. Az így kapott válaszok segítettek abban, hogy tudatosabban építkezzem.
A tárgyfotózás során az üveg tárgyakról készült képeimet találtam a leglátványosabbnak. Ezért úgy gondoltam elõször átlátszó anyagok megvilágításaival fogok kísérletezni. Anyagi okok miatt üveggolyó helyett dekorációs célra gyártott zselé gömböket használtam. Mint minden képnél, itt is törekedtem a tájkép jellegre, ezért próbáltam lentrõl fotózni, hogy nagynak hassanak a gömbök. Az alap savazott tükör, a vízcseppeket a tükrözõdés miatt használtam, továbbá azért, mert a víz számomra egyenlõ az élettel, így próbáltam élõbbé tenni a gömböket és a környezetüket. A kép látványához sokat adnak a gömbökön belüli kisebb képek, mintegy makró világoknak tûnnek, képben-képként mûködnek. A visszajelzések élõ-élettelen kérdésben megoszlottak, volt aki várost, civilizációt látott bele, volt aki élõlénynek vagy egy élõlény tojásainak látta a gömböket.
Ezen a képen megpróbáltam valamiféle várost megalkotni, legalábbis mindenképpen valamilyen épületre emlékeztetõ objekteket létrehozni, és város szerû szituációba rendezni. A tárgyak gipszbõl készültek, a felületüknek finom rasztert adtam, ami ebben a megvilágításban hangsúlyossá válik. Különbözõ méretû és arányú kúpokat illesztettem egymásba, hogy az egységük mellett egyéniek is legyenek az objektek. Aljzatnak egy lila színû mûszõrme darabot használtam, ami a szálas szerkezete miatt növényzetre emlékeztethet, de a színével ellentmond a tõlünk megszokott növény – képnek. A visszajelzések alapján ezzel a képpel sikerült leginkább idegen bolygós tájat alkotni.
Ennél a képnél szintén az átlátszó anyag látványosságát használtam ki. Erdõ szerû teret, növényzetet próbáltam meg létrehozni. Infúziós csöveket és damilt használtam. Az elõbbibõl növény szerû, fára vagy bokorra emlékeztetõ formákat készítettem. Alulról színes fólián keresztül világítottam meg ezeket, így a különbözõ színekkel különbözõbbé, kissé egyedivé változtattam õket. A damil az infúziós csõhöz hasonló anyagú, csak más arányú, és mivel nem üreges másképpen lehet megvilágítani. Célom „aljnövényzet” létrehozása volt, hogy valamiképpen összekössem a négy nagyobb formát, ezzel együtt térbe is helyeztem azokat. A visszajelzések itt is megoszlottak, volt aki az én elképzeléseimnek megfelelõen növényzetet látott a képbe, volt aki valamiféle sztrádának gondolta a vonalakat, és valami szállítására vagy utazására asszociált.
Szerettem volna valamiféle metropolisz, nagyváros hangulatot létrehozni. A kémcsövek hosszúkás aránya megfelelõnek tûnt erre. Valamilyen grafikai elemmel szerettem volna sok kisebb egységet létrehozni rajtuk, sok kis részre osztani a formát. Erre a célra festett és festetlen gézt használtam, így sikerült kevésbé szigorú rács rajzolatokat létrehozni. A kémcsöveket egymás mellé állítottam és két csoportba rendeztem. Az „égre” egy érdekes fényjátékot tettem, ezen felül a hungarocell csillogása is jól látszik. Ezek akár égitestek is lehetnének. A végeredmény azonban nem emlékeztet városra, legalábbis a visszajelzésekbõl ezt szûrtem le. Talán az egyforma magasság és a tárgyak között lévõ kis távolságok miatt, inkább valamiféle élõlények csoportjaira, vagy valamilyen, a korallhoz hasonló képzõdményekre emlékeztetnek.
Ki akartam próbálni, mi lesz akkor ha a sík talajtól is elrugaszkodom, szerettem volna valami levegõben játszódó történést a sorozatba. Ehhez a képhez szintén a zselé bogyókat használtam, egy üveglapra helyeztem õket, melyet alulról világítottam meg és alulról fényképeztem. Hogy még jobban összezavarjam a térérzetet fejjel lefelé fordítottam a képet. Az alsó részen található fehér sáv, az üveglapon tükrözõdõ sotfbox. Szándékosan komponáltam a képbe, mert a ferde vonalával lendületet sugall. A gömbök sûrû elhelyezésével tömeget, a ferde irányvonallal pedig sebességet, haladást próbáltam éreztetni.
Ennél a képnél ismét felhasználtam a kémcsöveket, csak ebben az esetben próbáltam jobban elszórni õket, hogy nagyobb legyen a térérzetet. Alapnak púrhabot használtam, aminek a felülete számomra mindig is idegen bolygós volt. A hátteret csak egy részen világítottam meg, szerettem volna valami kontrasztot a képbe, illetve úgy gondoltam, hogy ezek a kémcsövek az átvilágított festékkel fekete és fehér háttér elõtt is jól mutatnak. Az eredmény naplemente-szerû hatás lett. Ez a kép már sokkal jobban emlékeztette a közönséget a városra, persze volt aki sokkal elvontabb magyarázatot adott rá.
Képjegyzék:
1. Giger bár, New York,
forrás: http://www.hrgiger.com/barchur.htm
2. Részlet az Avatar címû filmbõl
forrás: http://www.imdb.com/title/tt0499549/
3. Részletek a Charlie és a csokgyár címû filmbõl
forrás: http://www.imdb.com/title/tt0367594/
4. Részlet a Doctor Parnasus és a képzelet birodalma címû filmbõl
forrás: http://www.imdb.com/title/tt1054606/
Irodalom
H. Nagy Péter – Idegen (látvány) világok - Tanulmányok science fiction és cyberpunk filmekrõl, Lilium Aurum kiadó, 2008.
Sz. Molnár Szilvia – Virtuális teátrum
http://magyar-irodalom.elte.hu/prae/pr/199901/0007.html
Sz. Molnár Szilvia-Virtuális teátrum II. - Softmodern megtestesülések, avagy a Cyberpunk filmek vizualitása
http://magyar-irodalom.elte.hu/prae/pr/200106/07.html
Kiss Gábor Zoltán – Ideologikus és mûfaji mutációk - Metropolis Filmelméleti és Filmtörténeti folyóirat – 2006. szeptember
http://www.metropolis.org.hu/?pid=16&aid=47
Varró Attila – Sci-fi történet évszámokban - Metropolis Filmelméleti és Filmtörténeti folyóirat – 2006. október
http://www.metropolis.org.hu/?pid=16&aid=76
Telotte J.P. - A fantázia megkettõzései és a vágy tere - Metropolis Filmelméleti és Filmtörténeti folyóirat – 2006. szeptember
http://www.metropolis.org.hu/?pid=16&aid=57
H. R. Giger official website / biography
http://www.hrgiger.com/frame.htm