Cosplay at home
Szakdolgozat
Bujnovszky Dalma
Szellemkép szabadiskola, fotó szak, 2012
Konzulens: Balla Vivien
Gyerekként mindannyian beleképzeljük magunkat a mesefigurák világába, beöltözünk a kedvenc karaktereinknek és újrajátsszuk a történetet a barátainkkal, vagy csak magunkban, a szüleink mulatságára. A legtöbben tinédzserkorukra maguk mögött hagyják ezeket a fantáziákat, ám vannak, akik nem mondanak le róluk.
A diplomamunkámban olyan fiatalokat mutatok be egészalakos portrékon, akik egy sokak által furcsának és érthetetlennek tartott, azonban tehetséget és odafigyelést igénylõ hobbiban, a cosplayben találták meg magukat. Van, amelyiküknek ez csupán egyszeri játék, míg másoknak a mindennapjaikban is megjelenõ idõtöltés.
Magyarországon a 90-es években jelent meg a japán popkultúra, melynek szerves részei az animék és a mangák, de a társadalom jelentõs része még ma sem tudja, hogy ezek a kifejezések pontosan mit is jelentenek. Akik már hallották õket, általában gyerekekre káros, nagy szemû és orrnélküli karaktereket felvonultató szörnyûségként azonosítják õket, de a valóságtól mi sem állhatna távolabb.
Manga alatt a japán képregényeket értjük, melyeknek gyökerei sokak szerint az 1700-as évekig nyúlnak vissza, de modern értelemben a II. világháború után, az amerikai megszállás alatt kezdett kialakulni ez a mûvészeti és szórakoztató irányzat. A közhiedelemmel ellentétben a mangák nem csak gyerekeknek szólnak. Ez nagyjából olyan általánosítás, mintha azt mondanánk, hogy könyvet csak egy bizonyos korosztály vehet a kezébe. Rengeteg mûfajjal találkozhatunk a mangák közt az egész könnyedektõl a komoly, mûveltséget igénylõkig és minden korosztály megtalálhatja a neki szólókat. Grafikailag legalább ilyen széles a skála. Ugyanez igaz az animére is, ami a japán rajzfilmek gyûjtõneve. Az animék sokszor mangákat dolgoznak fel, de akadnak köztük regény- és játékadaptációk, valamint eredeti történetek is.
Napjainkban már számos manga került kiadásra magyar nyelven és sok anime is megvásárolható, némelyiket pedig moziban is vetítették, a rajongók száma pedig egyre nõ.
Talán nem meglepõ, hogy a mangák és az animék sokszor látványos ruhákat viselõ, színes hajú karakterei arra ösztönözték a rajongókat, hogy a kedvenceik bõrébe bújjanak. Erre leginkább a rajongói rendezvényeken adódik lehetõségük, amik az évek során a néhány embert megmozgató baráti hangulatú összejövetelekbõl több százezer embert vonzó tömegrendezvényekké nõtték ki magukat japánban. Matt Thorn szerint elõször 1978-ban jelent meg cosplayer egy japán rajongói eseményen¹, manapság pedig már elengedhetetlen részei az animés és mangás rendezvényeknek. A korai idõszakban a programok szervezõi inkább az élõ szerepjáték irányába akarták elmozdítani a cosplayt, de a beöltözõk többsége csak néhány fotó erejéig szerette megszemélyesíteni a karaktert, ezért most már sokkal inkább fotómodellek õk, mintsem szerepjátékosok. Ennek ellenére bõven akadnak olyanok világszerte, akik örömmel játsszák a választott karaktert a rendezvény egész ideje alatt.
A cosplay szó az angol costume play kifejezés rövidítése és Noboyuki Takahasi rendezõtõl származik², manapság pedig már az egész világon alkalmazzák az animékbõl, mangákból, képregényekbõl, videojátékokból és filmekbõl származó jelmezekre. Viselõiket korábban reiyaa-nak (az angol layer szó japánosan ejtett alakja), manapság pedig egyszerûen kosupure-nek (a cosplay japános kiejtése), nyugaton pedig cosplayernek nevezik.
Mára már itthon is széles körben ismert ez a hobbi, minden science fiction, képregény, anime és videojáték rendezvényen képviselik magukat a cosplayerek az amatõröktõl kezdve a profikig, akik versenyeken vesznek részt és bemutatókat tartanak. A cosplayek minõsége és milyensége széles skálán mozog, vannak, akik csak egy-egy jellemzõ elemet használnak fel a karakter ruházatából, és vannak, akik az utolsó kis díszig mindent karakter hûen készítenek el, az évek során pedig komoly színvonalbeli fejlõdés ment végbe. A profiknál fontos követelmény, hogy õk maguk, lehetõleg minimális külsõ segítséggel készítsék el a legbonyolultabb ruhákat is, míg az amatõrök közt elõfordul, hogy készen vett jelmezbe bújnak.
A cosplay fotográfia magával a cosplay-jel egy idõben jelenhetett meg és szerves része a hobbinak. A rendezvényeken egyfajta népszerûségmérõként szolgál, hogy kit hányan fényképeztek le, azokon kívül pedig a cosplayerek gyakran szerveznek tematikus fotózásokat egy-egy mû, vagy bizonyos karakterek kapcsán. A fotós gyakran a beöltözõk közül kerül ki, de a profibbak általában saját fotóssal dolgoznak, aki baráti alapon készíti a képeket. A rendezvényeken a cosplayerek jellemzõen a karakter ikonikus pózát veszik fel amikor fényképezik õket, a tematikus fotózásokon pedig vagy a mûbõl ismert jeleneteket játszanak újra, vagy saját történeteket, jeleneteket eszelnek ki. Ezek lehetnek humorosak, drámaiak, esetleg romantikusak, a lehetõségek számának csak a résztvevõk képzelete szab határt. Szó szerint, ugyanis nagyon jellemzõ a Photoshop idõnként mértéktelen használata az utómunkálatok során. A képek többségén simára retusált, hibátlan arcokat látunk, és a látványos effektek sem ritkák, fõleg ha harci jelenetet ábrázol a kép. Szélsõségesebb esetben pedig elsõre nem is egyértelmû, hogy fényképet, vagy digitális grafikát lát-e az ember. Azonban a giccsbehajló alkotások mellett idõnként igényes, fotográfiailag is értékelhetõ mûvekkel találkozhatunk.
Az elsõ személyes találkozásomra a cosplay hobbival akkor került sor, mikor ellátogattam az egyik hazai animeconra (az animecon az angol anime convention rövidítése), ahol élõben is megtapasztaltam a képekrõl már ismert változatos kavalkádot és ugyan fellépõi ambícióim sosem voltak, néhányszor én is kipróbáltam magam a hobbiban, de csak lelkes amatõrként, szigorúan a nézõi oldalon maradva.
Amikor a diplomamunkám témáján kezdtem gondolkodni, hamar eljutottam a cosplayhez, azonban rögtön tudtam, hogy nem a hagyományos, heroikus képeket akarom elkészíteni, hanem meg akarom mutatni a modellt is a jelmez alatt. Meg akartam mutatni azt, amit annyira izgalmasnak találok ebben a hobbiban, hogy jelmez ide, vagy oda, minden cosplayer egy kicsit más. Mindenki különbözõ utakon jutott el az animék világához, mindenki más miatt kezdett cosplayelni, mindenki mást szeret a hobbiban és persze mások a civil körülményeik. Régóta foglalkoztatnak azok a képek, ahol a modellt a saját közegében örökítette meg a fotós, akár véletlenül elkapott pillanatról van szó, akár bizonyos mértékig megrendezettrõl, ezért elhatároztam, hogy a saját lakásukban fogom fényképezni a cosplayereket, ami bizonyára sokkal többet elárul róluk, mint bármi más kellék.
A legnagyobb inspirációt Margo Ovcharenko nyújtotta, aki a hihetetlenül érzékenyen, de nagyon õszintén mutatja be a modelljeit, sokszor a közvetlen környezetükben, természetes fénynél. A másik fotós, aki hatással volt rám a munka során a finn Saana Wang, aki Pekingben fotózta a lebontásra ítélt épületeket és lakóikat. A modellek a pekingi operát idézõ sminket viselnek, a beállítások mégis egyszerûek, szinte riportszerûek.
El¿bieta Jab³oñska lengyel fotóst akkor fedeztem fel, mikor a sorozat már összeállt, mégis fontosnak érzem megemlíteni, mivel a Szuperanya címû sorozatában pont a popkultúrához kapcsolódó jelmezek és a hétköznapi környezet jelenik meg. Képein az anyák gyerekeik kedvéért szuperhõs jelmezekbe bújtak, a képek pedig feltehetõen a családok lakásaiban készültek.
Miután megvolt a téma és kitaláltam azt is, hogy hogyan szeretném megjeleníteni, hozzá fogtam a kivitelezéshez. Elõször azt terveztem, hogy a cosplay hobbiban aktív ismerõseimet kérem fel modellnek, de aztán úgy döntöttem, hogy kiterjesztem a keresést azokra a cosplayerekre is, akiket még nem ismerek személyesen, hogy változatosabb legyen a merítés, és ha kell, tudjak szelektálni.
A képeket egy Canon EOS-1Ds kamerával készítettem, amihez egy 17mm-40mm-es nagylátószögû, és egy 50mm-es alapobjektívet használtam, valamint két stúdióvakut a benti fotózásoknál.
Az elsõ fotózáshoz egy ismerõsöm, Kriszti állt modellt, aki örömmel bújt ismét Oosaki Nana, a punk énekesnõ bõrébe a kedvemért.
A karakter Yazawa Ai Nana címû mangájából, valamint az ebbõl adaptált animébõl származik, amely két, a felnõttkor küszöbén álló lány életét meséli el, akik egyidõsek, és mindkettejüket Nanának hívják. Oosaki Nana egy punk zenekar énekesnõje, vagány, határozott lány, ugyanakkor érzékeny és nagyon kötõdik a barátaihoz.
A rendelkezésemre álló szoba gyakorlatilag szöges ellentétben állt a karakterrel, egyáltalán nem volt animés vagy punkos hatása, a szûk tér pedig erõsen behatárolta a lehetõségeimet. Végül az ágy mellett tettem le a voksomat. A fotózás során eleinte hagytam, hogy a modell maga helyezkedjen, hogy a póz az õ szokásait és személyiségét tükrözze, aztán ezt alakítottuk egy kicsit tovább, hogy õ is és a karakter is benne legyen.
A második alkalommal egy számomra addig ismeretlen lányhoz, Mantishoz mentem, aki az interneten kiposztolt hirdetésem alapján keresett meg. Ez nagyobb kihívást jelentett számomra, ugyanis ez volt az elsõ alkalom, hogy ismeretlen helyszínen ismeretlen modellt fotóztam.
Lány modellem ezúttal fiú karakternek öltözött. Memphis ifjú grófja, Ion Fortuna elõször Yoshida Sunao Trinity Blood címû regényében bukkant fel, amit késõbb manga és anime adaptáció is követett. Ion vámpír és nagykövetként érkezik az emberek közé, ahol hamar együttmûködésre kényszerül a történet fõhõseivel.
Modellem ezúttal nem amatõr volt. A lakást beterítették a készülõ cosplay kellékek és parókák, ezért a mûködésem ismét egyetlen helyiségre volt korlátozva, ahol elfértek a vakuk, na meg persze mi is. Itt a kanapéra esett a választásom, mivel megtetszett, hogy a háttámlán annyi személyes tárgy volt elhelyezve. Mantist is hagytam az elképzelései alapján pózolni, aztán ez alapján dolgoztuk ki a végleges verziót amelyben megjelenik Ion pökhendisége és a modell lazasága is.
A harmadik fotózás alkalmával sem ismertem elõzõleg a modellt, de a múltkori alkalomnak köszönhetõen már magabiztosabb voltam. Panni karaktere Alois Trancy volt, aki a népszerû Kuroshitsuji manga anime adaptációjának második évadjában debütált. Az ingadozó hangulatú fiú sok nehézséget élt át, míg le nem paktált egy Claude nevû démonnal, aki segíti bosszújában, mely egy másik démon felé irányul.
Panni sem most kezdte a cosplayelést, pedig õ volt a legfiatalabb a modelljeim közül. Ezúttal két helyiség is a rendelkezésünkre állt, így több terem volt kísérletezni. Avval az elhatározással érkeztem, hogy ezúttal kimozdítom a modellemet a kényelmes ülõ- és fekvõalkalmatosságokból, így a konyhában kezdtünk, ami a maga modernségével akár üthette is volna a viktoriánus fantasy karaktert, de e helyett meglepõen passzoltak egymáshoz, leszámítva a modern konyhaeszközöket. A konyhaasztalnál üldögélõs képek után felmentünk az emeletre, ahol tettünk egy gyors kitérõt az erkélyre, de az nem bizonyult jó helyszínnek így a fenti társalgóban folytattuk. A helyiség döbbenetesen illett a karakterhez, de megint csak kanapés képekre volt lehetõség, ezért a válogatás során maradtam a konyhai fotóknál.
A negyedik fotózásra itthon került sor, a modell pedig a húgom, Vanda volt, aki Neliel Tu Oderschvank ruháit öltötte magára és szintén nem profi cosplayer.
A zöldhajú, zsákruhás Neliel egy arrancarnak nevezett természetfeletti lény Kubo Tite Bleach címû mangájában és az ebbõl készült animében, aki a fõszereplõ segítségére siet a bajban.
Mivel a fotózás napján ragyogóan sütött a nap, félretettem a vakukat és a kertben láttunk munkához. A szép idõ mellett az is szerepet játszott a helyszín kiválasztásában, hogy a modellem szereti a természetet. A dús növényzet miatt külön ügyeltem, hogy a háttérben visszaköszönjön az ember építette környezet, a pózt pedig a már bevált módszer alapján közösen dolgoztuk ki.
A diploma elkészítése során sok tapasztalattal gazdagodtam mind a technika, mind a modellekkel való együttmûködés terén és köszönettel tartozom Balla Viviennek, a konzulensemnek, aki sok hasznos tanáccsal látott el, az osztálytársaimnak, Kárpáti Bencének, Sarvady Mátyásnak és Szalai Edinának, akikkel közösen vettünk részt a konzultációkon, valamint Hruby Edinának, aki elvállalta a modellek sminkelését.
Irodalomjegyzék:
William A. Ewing & Nathalie Herschdorfer: reGeneration² - tomorrow’s photographers today (Thames & Hudson, United Kingdom 2010)
Szatmáry Gergely (Faur Zsófia – Ráday Galéria, 2010)
Horváth Gyõzõ Ferenc: Fotómúlt (1999)
Jérôme Schmidt & Hervé Martin-Delpierre: Manga (Jószöveg mûhely kiadó, 2006)
Fotómûvészet
Képmellékletek:
1) Kirawinter (Saint Seiya – Hades, 2011)
2) songster69 (Durarara, 2011)
3-4) Margo Ovcharenko (Boys, 2009)
5-6) Saana Wang (Hujialou, 2008-2009)
7-8) El¿bieta Jab³oñska (Supermatka, 2002-tõl)
9) Pillanatkép a NANA címû animébõl
10) Pillanatkép a Trinity Blood címû animébõl
11) Pillanatkép a Kuroshitsuji 2 címû animébõl
12) Pillanatkép a Bleach címû animébõl
Hivatkozások:
¹http://matt-thorn.com/shoujo_manga/outofhand/index.php
²http://yeinjee.com/tag/nobuyuki-nov-takahashi/