Kása Béla fotográfus, Pécs, 1952. június 20.
1979-ben diplomázik a Kölni Mûvészet Szakfõiskolán, Mûvészeti Fotográfusként. A fõiskola idején alatt készít fotókat Erdélyrõl meg Budapestrõl a Stern magazin felkérésére, a Geo-nak pedig nagyszebeni és macedóniai cigányokról csinál képriportot.
1983-ban 31 évesen, amikor sokan úgy érezték el kell menniük hazájukból, õ már visszafelé tart, úgy érzi haza kell jönnie Nyugat-Németországból, ahová 13 évesen szüleivel költözött.
Azt hitte: „itthonról közelebb lesz neki mindennél kedvesebb erdélyi muzsikusaihoz és így többet tud járni fényképezni is majd.”
1993-ban Somogyi Gyõzõ salföldi festõmûvész környékén készít fotókat.
1994-tõl a MAG népzenei magazin fotósa és képszerkesztõje
1995-tõl a letelepedni nem akaró vándorcigányok útját követi rendszeresen gépével
1996-ban az „Ikerkönyvek” sorozat publikál róla „Kása Béla fotográfus” címen egy kötetet
1996-tól tagja a Magyar Fotómûvészek Szövetségének
1997-ben jelent meg az Erdélyi zenészek címû fotóalbuma magyar és angol nyelven, mely az erdélyi cigány és parasztzenészek öröklétig tartó panteonját alkotta meg. Nélküle már lehetetlen a XX. Század végi parasztzenéjében érdemi dolgokat megállapítani.
1997-tõl két éven keresztül 45 erdélyi zenekart fényképez le az Utolsó óra címû népzenei gyûjtés részére
A népi kultúra elkötelezett kutatója, megõrzõje és továbbadója.
Zenél, népzenét gyûjt és fényképez Erdélyben, Moldvában és Gyimesben, de járt Indiában a félnomád életmódot folytató tevepásztor Rabari törzseknél is.