Haj√≥s Ervin - vissza az kiŠllŪtŠshoz

Akttanulm√°nyok

esszé

2008

Hajós Ervin
Szellemkép Szabadiskola, Fotó szak
Konzulens: Taskovics Dorka

Az aktfotogr√°fia tulajdonk√©ppen egyid√Ķs mag√°val a fot√≥val, amennyiben annak kor√°t Louis-Jacques-Mand√© Daguerre bejelent√©se √≥ta sz√°moljuk. El√Ķsz√∂r mint seg√©deszk√∂z t√Ľnt fel a fest√Ķk eszk√∂zt√°r√°ban, amit nem csak a kev√©sb√© tehets√©ges m√Ľv√©szek haszn√°ltak. A dolog √ļgy m√Ľk√∂d√∂tt, hogy a modellt lefot√≥zta a fest√Ķ √©s azt haszn√°lta fel a festm√©nyhez. Ilyen volt p√©ld√°ul Gustave Courbet, aki a A m√Ľv√©sz m√Ľterm√©ben c√≠m√Ľ festm√©ny√©hez haszn√°lta fel egy aktfot√≥j√°t, amelyet 1845-ben k√©sz√≠tett, vagy k√©sz√≠ttetett. Ezek a fot√≥k csak mint fizikai megval√≥sul√°sok miatt nevezhet√Ķk fot√≥nak, mivel igencsak hasonl√≠tottak a festm√©nyekhez. A be√°ll√≠t√°sok, a kompoz√≠ci√≥k a megszokott √©vezredes s√©m√°kat k√∂vett√©k. Ez igaz volt √°ltal√°ban a t√∂bbi f√©nyk√©p√©szre is, mivel √Ķk is vagy fest√Ķk voltak, vagy egyszer√Ľ polg√°rok, akik megengedhett√©k maguknak a dr√°ga hobbit, √©s √©rtettek a technikai megval√≥s√≠t√°shoz, viszont eszt√©tikailag csak m√°solt√°k az √©pp aktu√°lis divatot, ami jelen esetben a fest√Ķi st√≠lus volt. Tulajdonk√©ppen a √∂sszes jelent√Ķs fot√≥s pr√≥b√°lkozott aktfot√≥z√°ssal, ugyan√ļgy mint manaps√°g. Csak √Ķk egyszer√Ľbb helyzetben voltak a v√©geredm√©nyt tekintve, hiszen √Ķk voltak az els√Ķk. Ezek k√∂z√∂tt volt Felix Nadar, Eugene Durieu, √©s Edward Muybridge is.
Muybridge a mozg√°s √°br√°zol√°s√°val lett h√≠res. Az 1884-87-es √©vekben v√©gezte k√≠s√©rleteit, √©s el√Ķsz√∂r √°llatok mozg√°s√°t tanulm√°nyozta, k√©s√Ķbb aktok fot√≥z√°s√°val is foglalkozott, szint√©n a mozg√°s meg√∂r√∂k√≠t√©se c√©lj√°b√≥l. Ez ut√≥bbiak, a feladat elv√©gz√©s√©b√Ķl kifoly√≥lag meglehet√Ķsen furcsa p√≥zban voltak pl.: A lefekv√Ķ n√Ķ, A menet k√∂zben megfordul√≥ f√©rfi, vagy a l√©pcs√Ķre fell√©p√Ķ akt. Jelent√Ķs√©ge persze nem az eszt√©tikum volt, hanem a tudom√°nyos megfigyel√©s amit a Stanford University v√©dn√∂ks√©ge alatt k√©sz√≠tett.
Nagyon sokan azonban nem v√°llalt√°k a nev√ľket az √°ltaluk k√©sz√≠tett akt f√©nyk√©pekhez, mivel ez akkoriban b√Ľncselekm√©nynek sz√°m√≠tott, a kor “erk√∂lcs√©nek” illetve pr√ľd√©ri√°j√°nak megfelel√Ķen. Mindazon√°ltal amit nem foglalt le √©s semmis√≠tett meg a rend√Ķrs√©g, az j√≥ √°ron cser√©lt gazd√°t. A pr√Ľds√©g ellen√©re, igen nagy kereslet volt az ilyen t√©m√°j√ļ k√©pekre, √≠gy nagyon j√∂vedelmez√Ķ √ľzletnek sz√°m√≠tott. Sajnos ezek a k√©pek m√Ľv√©szi √©rt√©ke csek√©ly, csak m√Ľv√©szett√∂rt√©neti szempontb√≥l jelent√Ķsek. Ennek egyik oka az, hogy akkoriban az akt fot√≥z√°st m√Ľv√©szi oldalr√≥l megk√∂zel√≠t√Ķket, a k√©pek provokat√≠vnak √©s pornografikusnak tekintett voltuk miatt betiltott√°k. Ezek ut√°n √©rthet√Ķ, hogy csak az akt erotikus oldal√°t kidombor√≠t√≥ fot√≥sok k√©pei v√°ltak n√©pszer√Ľv√©. Ez el√Ķbb eml√≠tett ok miatt f√Ķleg az etnol√≥giai, humoros, pajz√°n k√©pek terjedtek el, amik k√©s√Ķbb kieg√©sz√ľltek a glamour st√≠lus√ļ, illetve arra eml√©keztet√Ķ erotikus felv√©telekkel. Persze ebben az is k√∂zrej√°tszott, hogy a XIX. sz√°zadban a fotogr√°fi√°t m√©g nem ismert√©k el az irodalommal, fest√©szettel, szobr√°szattal egyenrang√ļ m√Ľv√©szeti √°gnak. Pontosabban, egy√°ltal√°n nem ismert√©k el, mint m√Ľv√©szetet. ”Az ut√°nz√≥ sajn√°latos teremtm√©ny – √≠rta Whistler1878-ban. - Ha m√Ľv√©sz volna az, aki csak  f√°t vagy a vir√°got, vagy azt a fel√ľletet festi, amelyet maga el√Ķtt l√°t, a f√©nyk√©p√©sz volna a m√Ľv√©szek kir√°lya” (B√°n-Beke, Fot√≥elm√©leti sz√∂veggy√Ľjtem√©ny). Akkoriban a fotogr√°fi√°ban divatos fest√Ķi st√≠lus volt az egyetlen elterjedt kifejez√©si m√≥d, mely mag√°ba foglalta az aktfot√≥t is. Ez valamelyest enyh√≠tette a k√∂z√∂ns√©g elz√°rk√≥z√°s√°t az ilyen felv√©telek el√Ķl. Pontosabban szalonk√©pess√© tette √Ķket. √Črdekes k√©pvisel√Ķje volt ennek az ir√°nyzatnak az amerikai Alfred Stieglitz, mert √Ķ ugyan fot√≥zott – el√Ķsz√∂r amat√Ķrk√©nt, azt√°n k√©s√Ķbb ez komoly elfoglalts√°gg√° fajult – term√©szetesen fest√Ķies m√≥don, de emellett jelent√Ķs l√©p√©seket tett, hogy a fotogr√°fi√°t elfogadtassa a m√Ľv√©szvil√°ggal. Ennek c√©lj√°b√≥l megalap√≠tott egy csoportot, a Photo-Secession-t, aminek tagja volt a kort√°rs Edward Steichen is. Nagyon akt√≠v volt, amat√Ķr klubbokat vezetett, szakmai √ļjs√°gokban publik√°lt. K√©s√Ķbb feles√©g√ľl vette a h√≠res fest√Ķn√Ķt, Georgia O’Keeffe-t,  akir√Ķl sz√°mos k√©p sz√ľletett, k√∂zt√ľk aktok is.
Ez az uralkod√≥ st√≠lus a Bauhaus indul√°sakor - 1920-as √©vekt√Ķl kezdve - kezdett megv√°ltozni. √ēk az egyenrang√ļ m√Ľv√©szeti √°gakat hirdett√©k, s √≠gy ker√ľlt m√Ľv√©szetileg azonos s√ļlyba a fot√≥ a t√∂bbi m√Ľv√©szeti √°ggal. Ennek az ir√°nyzatnak egyik jelent√Ķs alakja, Moholy-Nagy L√°szl√≥ negat√≠v k√©ppel, szolariz√°ci√≥s technik√°val k√©sz√ľlt Akt-ja (1925); illetve Man Ray: Ingres heged√Ľje (1924). √ēk voltak ez els√Ķk k√∂z√∂tt akik felhagytak a piktoralista technik√°val √©s a fot√≥t fot√≥szer√Ľv√© var√°zsolt√°k.

Az avantgardista t√∂rekv√©seknek h√°la, a test√°br√°zol√°s k√∂z√©ppontj√°ban m√°r nem a puszta p√Ķres√©g √°ll, hanem a lelkiekre helyezi a hangs√ļlyt, √©s k√ľl√∂nb√∂z√Ķ technik√°kkal – lencse torz√≠t√°sok kihaszn√°l√°s√°val, a megszokott√≥l elt√©r√Ķ perspekt√≠v√°val -, szinte egy √ļj kateg√≥ri√°t hoz l√©tre az akton bel√ľl.
Jellemz√Ķ p√©lda erre Andr√© Kert√©sz az 1933-ban k√©sz√ľlt Torz√≠t√°s sorozata, melyeken egy t√ľk√∂r seg√≠ts√©g√©vel absztrah√°lja a n√Ķi testet. Jelent√Ķsen torz√≠totta alakjait Bill Brandt is, aki nagyl√°t√≥sz√∂g√Ľ objekt√≠vvel k√∂zelr√Ķl fot√≥zta modelljeit. Gyakran annyira k√∂zel ment a t√©m√°hoz, hogy a modell az objekt√≠vhez k√∂zelebbi testr√©sze kil√≥gott a k√©pb√Ķl, √ļjfajta megvil√°g√≠t√°sban helyezve ezzel a kompoz√≠ci√≥ fogalm√°t. Ezekkel a k√©pekkel v√°lt igaz√°n elismertt√©, b√°r munk√°ss√°g√°nak m√°sodik fel√©ben k√©sz√ľltek, a II. vil√°gh√°bor√ļ √©s 1977 k√∂z√∂tt.
Kicsit m√°s aspektusb√≥l dolgozott az amerikai Edward Weston, aki igen er√Ķs kompoz√≠ci√≥s √©rz√©kkel fotograf√°lt, gy√∂ny√∂r√Ľ k√©peket l√©trehozva ezzel. M√Ľveinek t√∂k√©letess√©ge igen sok fot√≥st hajtott arra, hogy m√°solja, ut√°nozza illetve j√≥ esetben – a tehets√©gesebbek - tov√°bb gondolja k√©peit. K√©pei annyira modernek, id√Ķt√°ll√≥ak, kortalanok lettek, hogy szinte nem lehet eld√∂nteni mikor is k√©sz√ľltek. √ögy is lehet mondani, hogy nem √Ķrizt√©k meg saj√°t idej√ľket (Milt√©nyi: Progressz√≠v fot√≥, 56.oldal). Sz√°momra ezek az els√Ķ fotogr√°fiai aktok. Mindkett√Ķ jelz√Ķ teljes m√©rt√©kben igaz r√°. Fotogr√°fia, mivel semmilyen k√∂t√Ķd√©se nincs a fest√©szethez. A fot√≥ saj√°t eszk√∂zrendszer√©t haszn√°lja, ebben az esetben a vil√°g√≠t√°st, a n√©z√Ķpontok v√°ltogat√°s√°t, a f√©ny-√°rny√©k kontrasztot, √©s a b√Ķr anyagszer√Ľs√©g√©t hangs√ļlyozza. Akt, mivel nem egy meztelen embert √°br√°zol, hanem a Testet mutatja be. Olyan szint√Ľ eszt√©tikumot hoz l√©tre, mely eddig csak a t√°rsm√Ľv√©szetekben volt jelen. Bizonyos be√°ll√≠t√°sai nem n√©lk√ľl√∂zik az erotik√°t sem, de ezt nem lehet felr√≥ni ennek a m√Ľv√©szeti √°gnak.

Ahogy a fotogr√°fia fejl√Ķd√∂tt, s v√°lt elterjedt√© a II. vil√°gh√°bor√ļ ut√°n, √ļgy n√∂vekedett a sz√°ma azoknak a fot√≥soknak –k√∂zt√ľk sok amat√Ķrnek-, akik aktot kezdtek el fot√≥zni. Annak ellen√©re, hogy elfogadott volt az aktfot√≥, m√©gis m√Ľk√∂d√∂tt egy bizonyos m√©rt√©k√Ľ cenz√ļra, mely g√°tolta a megjelen√©st, illetve g√°tak k√∂z√© szor√≠totta. A kelet-Eur√≥pai orsz√°gokban ez 100%-osnak volt mondhat√≥, de a szabadnak v√©lt Nyugat is alkalmazta ezt az √°ltaluk helyesnek √≠t√©lt √°llampolg√°raik erk√∂lcs√©t “v√©d√Ķ” eszk√∂zt.
A ‘60-as √©vekre azt√°n a nyugati t√°rsadalom kezdett liber√°liss√° v√°lni, hippi mozgalmak √©lt√©k vir√°gkorukat √©s a cenz√ļra lassank√©nti elt√Ľn√©s√©vel az akt sz√©les k√∂rben elterjedt, mind a m√Ľv√©szetben, mind a nyugati t√∂megkult√ļr√°ban. Ugyanez t√∂rt√©nt kicsit k√©s√Ķbb 1975-ben Portug√°li√°ban √©s Spanyolorsz√°gban is amikor Franco t√°bornok √°ltal f√©mjelzett diktat√ļra bukott meg, illetve 1989-90-ben a kelet Eur√≥pai orsz√°gokban, a kommunista korm√°nyok buk√°sakor. A t√∂megkult√ļra alatt t√∂bbek k√∂zt a bulv√°r sajt√≥ √©rtend√Ķ, ahol mindig van egy akt a c√≠mlapon, n√∂velve ezzel az √ļjs√°g elad√°si es√©lyeit. A meztelen test elfogad√°sa teljesen term√©szetess√© v√°lt a Nyugati vil√°gban.
Ez jelent√Ķs hat√°ssal volt a m√Ľv√©szeti akt fotogr√°fi√°ra. A fest√©szeti st√≠lus v√©gleg elt√Ľnt az 1960-as √©vekre. A f√©rfi akt, mely eddig igen ritka volt, szint√©n elnyerte megfelel√Ķ hely√©t a fot√≥m√Ľv√©szetben, k√∂sz√∂nhet√Ķ ez Robert Mapplethorpe-nak is, aki vir√°gfot√≥i, csend√©letei, portr√©i mellett f√Ķleg ilyen t√©m√°j√ļ f√©nyk√©peket k√©sz√≠tett. Mivel nagy √©rz√©kenys√©ggel √°br√°zolta a f√©rfiakat fot√≥in, nyilv√°nval√≥v√° tette szexu√°lis be√°ll√≠totts√°g√°t. Ez nagy felh√°borod√°st keltett a k√∂zv√©lem√©nyben, volt olyan ki√°ll√≠t√°sa amit emiatt be is tiltottak. Err√Ķl a k√©rd√©sr√Ķl √Ķ √≠gy nyilatkozott egy 1988-as interj√ļn: “Nem szeretem ezt sz√≥t: sokk. A k√©peimben a v√°ratlant keresem. Olyan dolgokat keresek amit m√©g sohasem l√°ttam …Abban a helyzetben voltam, hogy megcsin√°lhassam azokat a k√©peket.”

A √ļjabb √©s √ļjabb technik√°k megjelen√©s√©vel, √ļj ir√°nyzatok j√∂ttek l√©tre. Ennek egy j√≥ p√©ld√°ja Toto Frima,  aki a Polaroid SX70-es – ezt az√©rt √©rdemes megeml√≠teni, mert ennek a technik√°nak saj√°ts√°gos sz√≠nei vannak - g√©p√©t haszn√°lva csak √∂naktokat f√©nyk√©pez. “Ezeken a k√©peken nem l√©pett t√ļl √∂nmag√°n, mindig saj√°t √©nj√©t igyekezett meghat√°rozni, l√°thatjuk hogyan v√°ltozik az √©nk√©p, m√≠g v√©g√ľl a k√ľl√∂nb√∂z√Ķ n√©z√Ķpontb√≥l k√©sz√≠tett felv√©telek √∂sszes√©ge r√©v√©n a l√°tv√°ny √°talakul egy n√Ķv√©, aki a m√Ľv√©sz maga.” (Taschen, A 20.sz√°zad fot√≥m√Ľv√©szete). Ezt a m√≥dszert haszn√°lva keresi-kutatja, vizsg√°lja √∂nmag√°t √©vtizedeken √°t. Azaz teljes m√©rt√©kben az √∂nkeres√©sbe √∂li minden erej√©t fot√≥in.
Hasonl√≥ ind√≠ttat√°sb√≥l dolgozik Nan Goldin is. √ē napl√≥szer√Ľen dokument√°lja saj√°t √©s ismer√Ķsei, bar√°tai √©let√©t - akik k√∂zt gyakran vannak valamif√©le szexu√°lis devianci√°val rendelkez√Ķ szem√©lyek. A dokument√°l√°sba bele√©rti saj√°t szexu√°lis √©let√©t is, illetve a „h√©tk√∂znapi √©let√©t” melyben a k√°b√≠t√≥szer, az alkohol √©s a durvas√°g √©lete bizonyos id√Ķszak√°ban mindennapos volt. Val√≥sz√≠n√Ľleg √©let√©nek ilyenfajta kit√°rulkoz√°sa h√°nytatott csal√°di √©let√©nek k√∂sz√∂nhet√Ķ. B√°r szerinte a k√©pek sokf√©les√©ge, illetve meglehet√Ķs intim t√©m√°i nem megbotr√°nkoztat√°sra k√©sz√ľlnek. Ha meg akar csin√°lni egy k√©pet, akkor nem sz√°m√≠t a t√©ma. – fejtette ki egy interj√ļban.
 Egy m√°sik jelent√Ķs kort√°rs alkot√≥ Nobuyoshi Araki, jap√°n fot√≥s, akit sokan Helmut Newtonhoz hasonl√≠tanak a modellekhez – szinte kiz√°r√≥lag n√Ķkh√∂z- f√Ľz√Ķd√Ķ viszonyuk miatt. Araki egyszerre im√°dja √©s kezeli t√°rgyk√©nt a n√Ķket, meglehet√Ķsen furcsa, hideg-meleg atmoszf√©r√°j√ļ k√©peket hozva l√©tre ezzel. Legt√∂bb k√©pe igen megrendezett, de nem valamif√©le matematikai pontoss√°g√ļ kompoz√≠ci√≥ra kell gondoloni, hanem a k√©pelemek hely√©nek √©s l√©t√©nek v√©letlens√©g√©t kiz√°r√≥ gondolkod√°sm√≥dra. Ez jellemz√Ķen azokra a k√©pekre igaz, ahol az eszt√©tikum fontosabb szerepet j√°tszik. B√°r n√Ķkh√∂z val√≥ viszonya kett√Ķs, de az eredm√©nyen minden esetben a tradicion√°lis, f√©rfik√∂zpont√ļ keleti vil√°gk√©p jelenik meg.

 A m√°sik t√≠pusa Araki k√©peinek a priv√°t √©let√©t dokument√°l√≥, de itt is a f√©rfi dominanci√°j√°t bemutat√≥ erotikus felv√©telek. Ebb√Ķl a jellemz√Ķen √∂r√∂ml√°nyokr√≥l k√©sz√≠tett k√©pekb√Ķl rengeteg albumot adott ki, egym√°s mell√© zs√ļfolva egy-egy oldalon a k√©peket, mintegy a t√∂meg √©rz√©keltet√©s√©vel mondan√° el v√©lem√©ny√©t a n√Ķi nemr√Ķl.
 Ahogy eml√≠tettem, Helmut Newton n√Ķide√°lja sem az otthon √ľl√Ķ h√°ziasszony t√≠pus volt, hanem a f√©rfias, domin√°l√≥ n√Ķ. Igen egyedi hangot adott ez√°ltal a k√©peinek, meg√ļj√≠tva ezzel a divatf√©nyk√©pez√©st. Ennek ellen√©re hamar a feminist√°k c√©lt√°bl√°j√°v√° v√°lt, pedig √Ķ mag√°t is „feminist√°nak” vallotta, mert modelljeit sosem al√°vetettk√©nt mutatta be. Szuggeszt√≠v l√°t√°sm√≥dja hamar meghozta sz√°m√°ra a sikert, √≠gy nem k√©nyszer√ľlt arra, hogy m√°sok k√≠v√°ns√°gait k√∂vesse, sem a mot√≠vv√°laszt√°s, sem a m√Ľv√©szi kivitelez√©s tekintet√©ben. N√Ķi aktjai, melyeket legjobban a j√©ghideg erotika kifejez√©ssel jellemezhetn√©nk, gyakran kapt√°k kritikusait√≥l a szexizmus jelz√Ķj√©t.
Vannak fot√≥sok akik az akt m√Ľfaj√°t felhaszn√°lva fejezik ki v√©lem√©ny√ľket egy k√©rd√©sr√Ķl provokat√≠v m√≥don, seg√≠tve ezzel az adott probl√©ma jobb t√°rsadalmi meg√©rt√©s√©t, elfogad√°s√°t (Andrea Serrano, G√∂b√∂ly√∂s Luca).
Ahogy sok√°ig Bill Brandt l√°t√°sm√≥dja, √©s a k√©t vil√°gh√°bor√ļ k√∂zti st√≠lus – amit Eur√≥p√°ban a Bauhaus teremtett- hat√°rozta meg az aktfot√≥z√°st, √ļgy v√°ltozott m√°ra soksz√≠n√Ľv√©, mint a fotogr√°fia maga.

Dolgozatomban az otthonomat mutatom be. R√©g√≥ta vizsg√°lom ezt a t√©m√°t. Ezt egy befejezetlen folyamatnak tekintem, ami az els√Ķ √©vfolyam √≥ta tart, √©s gyakran az aktu√°lis f√©l√©vi feladatok is itt k√©sz√ľltek. Az „itt” nem sz√≥ szerint √©rtend√Ķ, mert nem egy konkr√©t helyr√Ķl besz√©lek, hanem a hozz√°m kapcsol√≥d√≥ √©letterekr√Ķl. Amelyek sz√°momra fontosak, amelyek hozz√°m tartoznak. Nem egy√©rtelm√Ľen lehet kapcsolatot tal√°lni az √≠gy elk√©sz√ľlt k√©pek k√∂z√∂tt. Ahogy az √©rdekl√Ķd√©sem v√°ltozott, √ļgy √©rt v√©get az egyik t√©ma, s kezd√Ķd√∂tt a m√°sik. M√Ľfaji oldalr√≥l tekintve sokf√©le k√©pet csin√°ltam. Volt k√∂zt√ľk egyszer√Ľ kompoz√≠ci√≥, high-key fot√≥, portr√© √©s megrendezett fot√≥ is. A legjobb magyar√°zat a k√©pek k√∂zti rel√°ci√≥ra az √ČN. Milt√©nyi gondolat√°t id√©zve, minden fot√≥ √∂narck√©pp√© reduk√°lhat√≥ – azaz felismerhet√Ķ benne k√©sz√≠t√Ķj√©nek k√©znyoma, st√≠lusa. Nem mondhatn√°m, hogy nem koncentr√°ltam a feladatok megold√°s√°ra, de valami k√∂z√∂s volt benn√ľk, a k√ľl√∂nb√∂z√Ķ t√©m√°k ellen√©re. √ögy √©reztem, √©s most is √ļgy √©rzem, hogy a hozz√°√°ll√°som nem sokat v√°ltozott. Mintha mindig ugyanazt fot√≥zn√°m. A k√©pi l√°tv√°ny l√©nyegtelen. Felismerhet√Ķ vagyok benne √©n. A f√©l√©vek sor√°n mindig az adott t√©m√°t vezet√Ķ fot√≥st tartottam a k√∂vetend√Ķ p√©ldak√©pnek. De r√° kellett j√∂nn√∂m, hogy ez t√©v√ļtra visz. Ez persze akkor igaz, ha abban a st√≠lusban k√©pzelj√ľk el a fot√≥s p√°lyafut√°sunkat. Ahogy jelen pillanatban √©rzem, az a fajta kifejez√©si m√≥d √°ll hozz√°m legk√∂zelebb, amikor valamit az egy√©ni l√°t√°sm√≥dom szerint dokument√°lhatok. Erre a gondolkod√°sm√≥dra Milt√©nyi Tibor el√Ķad√°sai √©s Vancs√≥ Zolt√°n f√©nyk√©pei r√©v√©n jutottam el. Milt√©nyi besz√©lt a szubjekt√≠v dokumentarista m√Ľfajr√≥l el√Ķsz√∂r, mint a  progressz√≠v fot√≥ egyik jelent√Ķs √°g√°r√≥l. Ahol felcser√©l√Ķdik a fot√≥s √©s a fot√≥ szerepe. Amikor nem a t√©ma, vagy a t√°rgy van a k√©p mondanival√≥j√°nak k√∂z√©ppontj√°ban, hanem a fot√≥s. Az √Ķ l√°t√°sm√≥dja, szem√©lyis√©ge, √∂nkifejez√©s√©nek megmutat√°sa.
  Ezek a k√©pek egy sorozat r√©szei, melyek √©vek √≥ta k√©sz√ľlnek. Lehet azt is mondani, hogy ez egy sorozatok sorozata. Mivel vizu√°lisan k√ľl√∂nb√∂znek, ez√©rt a k√ľls√Ķ szeml√©l√Ķ sz√°m√°ra, mindegyiknek van egy hat√°ra. A mostani sorozat egy m√°s aspektusb√≥l vizsg√°lja ezt a bemutatand√≥ t√©m√°t. C√©lom jelen pillanatban is az, hogy megvizsg√°ljam , hogy ezekkel a fot√≥kkal megismerhet√Ķ-e maga ez a fogalom, illetve j√≥magam a fot√≥k √°ltal. Mivel - ahogy eml√≠tettem is - bemutat√°sr√≥l van sz√≥, ez√©rt dokumentarista k√©peknek tekintem ezeket. Ez a m√Ľfaji maghat√°roz√°s jelent√Ķsen befoly√°solta a hozz√°√°ll√°somat a munk√°hoz. A szubjektumomon kereszt√ľl pr√≥b√°lok l√°ttatni, √≠gy legt√∂bb k√©p szubjekt√≠v dokumentarista jelleg√Ľ. Hozz√° kell tennem, hogy a fot√≥k aktk√©nt is √©rtelmezhet√Ķek, hiszen modellem ruh√°tlans√°ga, megengedi ezt a m√Ľfaji besorol√°st.
Felmer√ľlhet a k√©rd√©s, hogy mi√©rt van sz√ľks√©g egy aktra az otthon bemutat√°s√°hoz. √Čn az otthon sz√≥t mindenk√©ppen ez √©lettel k√∂t√∂m √∂ssze. Nem tudom elk√©pzelni, hogy csak berendez√©si t√°rgyak fot√≥z√°s√°val, elmes√©lhet√Ķ lenne lak√≥k√∂rnyezetem, teh√°t m√°r a koncepci√≥ elej√©n sz√°moltam egy szerepl√Ķvel. Mivel t√ļl trivi√°lisnak t√Ľnt egy otthonosan mozg√≥ alak a k√©peken, aki mindenki sz√°m√°ra egy√©rtelm√Ľv√© tenn√© a mondanival√≥t, megpr√≥b√°ltam egy m√°sik m√Ľfaj ember√°br√°zol√°s√°t seg√≠ts√©g√ľl h√≠vni. Ez√©rt v√°lasztottam az aktot. Mivel mindig is √©rdekelt a test √°br√°zol√°sa, megpr√≥b√°ltam ezt az alapjaiban is neh√©z m√Ľfajt h√°zas√≠tani az eml√≠tett dokumentarizmussal. Azt hiszem ez a k√©t m√Ľfaj el√©g t√°voli kapcsolatban √°ll egym√°ssal. Ha volt is m√°r pr√≥b√°lkoz√°s ezek egy k√©pen val√≥ megjelen√≠t√©s√©re, akkor ott az akt √°llt k√∂z√©ppontban, √©s a dokumentarista k√∂rnyezet csak mint h√°tt√©rk√©nt szolg√°lt - leggyakrabban er√Ķs kontraszt hat√°sa miatt. J√≥ p√©lda erre Jung Zseni k√©t k√©pe, ami Turczi Istv√°n: A n√Ķk √©s a k√∂lt√©szet k√∂nyv√©ben jelent meg, a Caf√© de L√° √©s a Rem√©ny versek illusztr√°l√°sak√©nt. Ezeken a k√©peken egy√©rtelm√Ľen l√°tszik, hogy a f√Ķszerepl√Ķ, mindig a modell. H√°tt√©rk√©nt pedig valami a f√Ķt√©m√°t√≥l √©lesen el√ľt√Ķt haszn√°lt a fot√≥s, ebben a k√©t p√©ld√°ban egy oda nem ill√Ķ k√∂rnyezetet.
Mint tudjuk, mindk√©t m√Ľv√©szeti √°g - az akt √©s a szubjekt√≠v dokumentarizmus -, er√Ķs, √∂nmag√°t j√≥l reprezent√°l√≥ szuver√©n m√Ľfaj, ez√©rt nem is keresik egym√°st t√°rsas√°g√°t. Az el√Ķbbiek miatt voltam k√≠v√°ncsi arra, hogy egy meztelen test l√°tv√°ny√°t mennyire tudom gyeng√≠teni, hogy  m√©g k√©pelemk√©nt funkcion√°ljon, de meghagyja f√Ķszerepl√Ķnek a bemutatni k√≠v√°nt enteri√Ķrt.
A szubjekt√≠v dokumentarizmus miatt n√©h√°ny k√©pemen t√∂rekedtem arra, hogy cselekm√©nyt √°br√°zoljak. Az el√Ķbb elmondottakb√≥l k√∂vetkezik, hogy ez nem minden k√©pemre igaz. Ezt a kett√Ķss√©get tal√°n Szil√°gyi Lenke √©s Vancs√≥ Zolt√°n m√Ľv√©szete k√∂zti k√ľl√∂nbs√©ggel tudn√°m megvil√°g√≠tani. Szil√°gyi nem t√∂rekszik arra, hogy k√©pein valami t√∂rt√©njen, Vancs√≥val ellent√©tben, akinek a fot√≥in tetten √©rhet√Ķ egy – √°ltal√°ban megfogalmazhatatlan – t√∂rt√©net. Elmond√°sa szerint, mindez a k√©sz k√©pen a k√©pelemek egym√°sra hat√°sa √°ltal kezd kialakulni. √ē a v√©letlenekre √©p√≠t. A szitu√°ci√≥b√≥l ad√≥d√≥an √©n nem tudtam alkalmazni ez ut√≥bbit, ez√©rt k√©peim j√≥val megrendezettebbek. Ez persze kompoz√≠ci√≥s l√°t√°sm√≥domb√≥l is fakad. Sz√°momra a kompon√°lts√°g egy er√Ķs eszk√∂z arra, hogy valamit kihangs√ļlyozzak, ez√©rt ez gyakran fedezhet√Ķ fel fot√≥imon. Ebbe a szigor√ļ rendszerbe, pr√≥b√°lok egy kis szab√°lytalans√°got belevinni √©letlens√©ggel, bemozdul√°ssal √©s oda nem ill√Ķ k√©pelemek megjelen√≠t√©s√©vel.
A k√©peim m√°sik r√©sz√©n t√∂bb dominanci√°t kap az akt m√Ľfaja. Edward Weston, Mapplethorpe, Toto Frima, Nan Goldin, Noboyushi Araki √©s Helmut Newton k√©pei voltak a legnagyobb hat√°ssal r√°m. √ögy √©rzem mindegyik√ľk munk√°ss√°g√°b√≥l van valami a fot√≥imon. A sorozatom ezen r√©sz√©n n√©mik√©pp √©rv√©ny√©t veszti a dokumentarista jelleg, √©s el√Ķt√©rbe ker√ľl a meztelen test eszt√©tikuma. A sz√≠nek szerepe megn√Ķ, kontrasztosabb√° t√©ve a k√©peket. Ugyan a sz√≠neket az eg√©sz sorozaton kereszt√ľl tudatosan haszn√°ltam, de itt a reduk√°l√°suk miatt, nagyobb jelent√Ķs√©get kapnak. Ennek a t√©m√°nak a kidolgoz√°s√°hoz felt√©tlen sz√ľks√©gem volt a sz√≠nek ny√ļjtotta lehet√Ķs√©gekre. Minthogy a dokumentarizmus egyenl√Ķv√© tehet√Ķ a val√≥s√°g megjelen√≠t√©s√©vel a realista gondolkod√°sm√≥d szerint, ez√©rt nem √°br√°zolhattam fekete-feh√©rben a vil√°got. Sz√°momra fontos volt, hogy az otthon bemutat√°sa, a k√©pek absztrakci√≥ja ellen√©re is, val√≥s√°gosnak t√Ľnj√∂n. Ehhez Johannes Itten: A sz√≠nek m√Ľv√©szete c√≠m√Ľ k√∂nyvb√Ķl a 7 sz√≠nkontraszt fejezet volt nagy seg√≠ts√©gemre.
√Ėsszevetve az itt le√≠rtakat, meg lehet √°llap√≠tani, hogy a dokumentarizmus √©s az akt egy k√©pen val√≥ √°br√°zol√°s√°ra ir√°nyul√≥ kezdem√©nyez√©s sikeres volt. √Āltal√°ban nem azonos s√ļllyal szerepelnek a k√©peken, de az egy√ľttes√ľk, megfelel√Ķ koncepci√≥ birtok√°ban, biztosan j√≥ eredm√©nyt hoz.

Irodalom:

Szakkönyvek:

Limelette, Contemporary Photographs, Groupe Lhoist, 2004
Sullivan, Constance (edited), Nude: Photographs 1850-1980, Harper & Row , 1980
Eifert János, Dialóg Campus Kiadó, Aktfotográfia, 2007
Forrai √Čva, Magyar Narancs, Jutalomj√°t√©k (Szil√°gyi Lenke fot√≥m√Ľv√©sz), 2004
B√°n Andr√°s-Beke L√°szl√≥, Enciklop√©dia Kiad√≥, Fot√≥elm√©leti sz√∂vegy√Ľjtem√©ny, 1997
Miltényi Tibor, Szellemkép, Progresszív fotó, 1994
Taschen, Vince kiad√≥, A 20.sz√°zad fot√≥m√Ľv√©szete, 2002
Turczi Istv√°n, Sz√°malk Kelenf√∂ld Kiad√≥, A n√Ķk √©s a k√∂lt√©szet, 1990

 Internet oldalak:

www.answers.com/nude-photography  — Rolf Sachsse/Robin Lenman
www.mapplethorpe.org

Képek jegyzéke:

Gustave Coubert,  A m√Ľv√©sz m√Ľterme,  http://www.ibiblio.org/wm/paint/auth/courbet/
Felix Nadar,  Portr√©,  www.ocaiw.com
Eugene Durieu,  H√°takt,  www.artcontent.de
Edward Muybridge,  Woman walking downstairs,  http://en.wikipedia.org/wiki/Eadweard_Muybridge
Alfred Stieglitz,  Georgia O’Keeffe aktja,  http://art.transindex.ro/?cikk=66
Man Ray,  Ingres heged√Ľje,  www.worcesterart.org
Andr√© Kert√©sz,  Torz√≠t√°s,  www.masters-of-photography.com
Bill Brandt,  London 1960s,  www.billbrandt.com
Edward Weston,  Akt 1923,  www.edward-weston.com
Robert Mapplethorpe,  Ken and Tayler,  www.guggenheim.org
Toto Frima,  Autoportrait 1988,  www.totofrima.com
Nobuyoshi Araki,  Untitled,  www.opus-art.com/artists/NobuyoshiAraki
Helmut Newton,  Untitled,  http://user.tninet.se/~ryk484d/newton/newton.htm

 

 

 

 


vissza az kiŠllŪtŠshoz

Hajós ErvinHajós ErvinHajós ErvinHajós ErvinHajós ErvinHajós Ervin

Szellemk√©p 1999-2008 - Minden jog fenntartva - K√©sz√≠tette: Highlight Design Studio - Szellemkńā҆p