Deák Ottó: Camera Obscura
“Ha egy... teret vagy tájat napfény világít meg, és a vele szemben álló, árnyékban maradt épület falába apró lyukat fúrunk, a megvilágított tárgy képe a lyukon át a vele szemben lévõ, besötétített szoba falára vetül... A falba fúrt lyuktól nem messze tartsunk fel egy fehér papírlapot, amelyen a fent említett tárgyak képe körvonalaiban és színeiben helyesen, méreteiban lekicsinyítve és feje tetejére állítva rajzolódik ki.”
Eme leírás Leonardo da Vinci: Codice Atlantico címû 1500. körül írt mûvében olvasható. Pontosan ráismerhetünk a “camera obscura” jelenségre, ezért sokan tartják de Vincit (többek közt) a camera obscura feltalálójának.
De nem ez a jelenség elsõ írásos említése. Már a X. században Ibn Al Haitam arab természettudós, a XI. században Sen Kna kínai csillagász használta fel e jelenséget nap- és holdfogyatkozás megfigyeléséhez, illetve a külvilág sötét szobába való bevetítéséhez. A XIII. században többen folytattak kísérleteket camera obscurával,használták természettudomyányos megfigyelésekhez.
1508-ban megjelent az elsõ illusztráció Leonardo da Vincitõl, mely azt mutatja be, hogyan lehet “behozni a feszület képét a szobába.”
A jelenség a reneszánsz által vált eszközzé, mellyel “csodás”, meglepõ vagy nehezen megfigyelhetõ látványosságokat lehet megvizsgálni.
Készítettek embernagyságú camera obscurát, könyv alakút, kehely -camera obscurát, szabadtéri színházi elõadsát, vetítettek be vele sötét nézõtér elé, mutatványosok elõadásainak részévé vált. Megfordításával ( a meglévõ kép távolba vetítése) készítette el az elsõ laterna magicát Krichr a XVII. század közepén. Megjelent a festõk, rajzolók segédeszközeként is. A mai napig is vitatott téma, hogy a “használt-e Vermeer camera obscurát”?
Az 1600-as évek elején Johannes Kepler is használt camera obscurát napfogatkozás (1600) megfigyelésére, optikai törvényeket írt le a segítségével (1611), hordozható, távcsövekkel ellátott, sátorforma “gépével” tájképeket, térképeket készített (1620). A camera obscura név is tõle származik; korábban nem volt állandóneve, ez tájegységenként, kultúránként, koronként változott.
A képélesség megnövelésére lencsét, majd lencséket helyeztek el a beáramló fény útjába.
A XVII.-XVIII. században a méret körüli fejlesztések váltak jelentõssé. Készítettek zsebben hordható “gépeket”, sétapálca fejébe épített, másrészrõl pedig hatalmas nyilvános camera obscurákat mûködtettek pavilonokban, tornyokban (Edingburgh-ikastély, Bristol, Plymoth, Párma). Az 1770-es években Hell Miksa által az egri tanárképzõ fõiskola tornyába épített camera obscura ma is látható.
Eközben folyamatosan kísérleteztek a kép rögzítése végett. 1816-ban Niépce-nek sikerült rögzíteni a camera obscura képét ezüst-kloriddal érzékenyített papíron.
1833-35-ben Fox Talbot kísérletezett a Comói-tó partján, majd képeket készített a házáról.
1837-ben Daguerve felfedezte, hogy a camera obscurában exponált, jódozott ezüstlemezen a látens képet elõ lehet hívni higanygõzökkel.
Hazánkba az egri tükrös-periszkópos szerkezeten kivül találunk nyilvános camera obscurát a Magyar Képzõmûvészeti Fõiskola épületében, az Andrássy út 71. alatt is. Itt a tölgyfaajtón elhelyezett kukucskálónyílás szolgál lyukként, az ajtón belüli fülke (mely a hideg levegõ beáramlását hivatott megakadályozni) pedig a “sötét szoba”. A fülkébe belépbe 3x3m-es vásznon láthatjukaz Andrássy út épületeit és forgalmát ( persze fejjel lefelé, de kárpótol ezért a kis kényelmetlenségért, hogy a forgalmat nem csak láthatjuk, de hallhatjuk is.)
Legjelentõsebb kezdeményezés az 1993-ban a Magyar Fotográfiai Múzeum által hirdetett nemzetközi pályázat volt, melyre a világ összes tájáról küldtek képeket és eszközöket.
A XII. Esztergomi Fotográfiai Biennálén is találkozhattunk izgalmas alkotásokkal.
Camera obscurát készíthetünk régi fényképezõgépbõl lencsáje eltávolításával és helyén kisméretû lyuk felragasztásával. Ez praktikusabb, hiszen a nyersanyag továbbítása megoldott, nem kell egy expozíció után rohanni a sötétkamrába.
Készíthetünk saját lyukkamerát saját terveink alapján is, elõre kiszámított (megadott) méretek látózög, lyukméret felhasználásával.
Számomra legvonzóbb a “talált” tárgyakból kialakítorr “gép” készítése. Mély nyomott hagyott bennem egy kisfilm, melyben Kincse Károly és csapata egy Barkast alaktott átt lyukkamerává.
Ha már itt tartunk, meg kell említenem Bozsó Andrást, aki camera obscurájával “lerombolta” Budapestet, Kerekes Gábort, aki technikai leírásaival rengeteg kísérletezéstõl kímélt meg, Lugosi Lugó Lászlót, Telek Balázst (konzulensemet), aki az utolsó lökést adta ahhoz, hogy “komolyabban” kezdjek el foglalkozni ezzel a technikai lehetõséggel.
Balázs 360o-os horizontális és vertikális pnoráma-felvételei alapján készítettem el kameráimat süteményes- illetve kézkrémes dobozokból. Alapvetõen teljes körpanoráma létrehozására alkalmas gépket készítettem, amelyek rögzítése nem állványon történik, hanem mágnesek segítségével magán a fényképezendõ fémtárgyon helyhezhetõ el. Így nem csak az állványtól szabadultam meg, hanem szinte érinthetõ közelségbe került a tárgy felülete, valaminz a tárgy pozíciója határozza meg a kamera pillanatnyi helyzetét.
Leadott munkáimat -360o-os, illetve 180o-os panoráma-felvételek közel sem tekintem befejezettnek, csupán pillanatnyi “helyzetjelentésnek”.
vissza az killtshoz
 |  |  |  |
