Szõllõsi Andrea : “Egy kor - Egykor”
Hetvenöt és nyolcvan között. Mondhatni egy kor. Úgy értem, ugyanazon korosztály. Na és egykor? Egykor megszülettek, mindannyian több, mint hetven éve. Arra gondoltam, megmutatom õket. Most.
“Idõs hölgyeket fotózni, bemutatni különbözõségüket” - talán ennyi volt a kezdeti koncepció. Azért nõket, mert kiváncsi voltam, hogy milyen nõnek lenni hetvenen túl. Kezdetben csak “nénikre” gondoltam, akik számomra eddig a hetven feletti nõket jelentették. Õket meglepõen gyorsan megtaláltam - mivel ezt, és csak ezt a típust ismertem igazán. SZülõfalumban fotóztam le az igazi nagybetûs Néniket, akikkel valamennyien találkozhatunk, ha falvakban járunk. A hétköznap is viselt sötét ruha, az otthonka, mellény, fejkendõ csaknem egyenruha náluk, miként az õket körülvevõ tárgyak között is nagyon sok a hasonlóság. A környezetük szigorú, tükrözi a múltjukat, sorsukat, emlékeiket, hisz a falvakban az élet, egészen a legutóbbi idõkig zártabb, szigorúbb volt, mint a városokban.
Késõbb Budapesten fiatalos, bohém, temperamentumos nõkre bukkantam, akik azonos korosztályba tartoznak, mint “A Nénik” . Ennek nagyon megörültem, mert - bár reméltem, hogy ellenpontként találok ilyen, vagy legalább hasonló modelleket - a siker minden várakozásomat felülmúlta. Meglepõen nyitottak a világ felé, tele programokkal, célokkal. Életkoruktól függetlenül valamennyien megõrízték nõi mivoltukat, és azt meg is mutatják. Persze ehhez jónéhány találkozásra volt szükség, hiszen elsõ alkalommal többnyire csak az idõs nõkhöz kötõdõ sztereotípiákat jelenítették meg.
Aztán ahogy közelebb kerültünk egymáshoz, egyre többet láttatták az igazi nõies énjükbõl, amit talán már õk maguk is elveszettnek hittek. Elkezdtek öltözni, pontosabban átöltözni. Kiderült, hogy a nadrág - pulóver összeállítás mellett, amit elõször viseltek, mi mindent rejt még a régi szekrény, komód. Szabadabban kezték használni a gesztusokat, mimikát, és teret. Felültek az asztalra, elõvillantották térdüket és hihetetlenül kifejezõ mozdulatokat produkáltak. Némelyik kép láttán azt mondj az ember: “Igen, én is ilyen akarok lenni, amikor megöregszem.” Mindenben partnerek voltak, csak egy dolgban nem jutottunk dûlõre: egyikük sem volt hajlandó, illetve nem tudott leülni túl alacsony helyre. Ennek persze fizikai akadálya volt, amivel hetven fölött bizony számolni kell.
Mindent egybevetve, az idõs hölygek fotografálása nagyon izgalmas és tanulságos munka volt. Közel kerülni egy korábban ismeretlen emberhez, és nyitottá tenni õt elõttem, a fényképezõgép, és önmaga elõtt is. Ismét bebizonyosodott, hogy a komponlás, az instruálás, a technika alkalmazása mellett milyen fontos a modell és a fotós összehangolódása.
A munka megkezdése elõtt néhány híres fotós albumát néztem át, inspirációt keresve a nõk, mint téma feldolgozásához. A lgetöbbet Annie Leibowitz nem rég megjelent Women címû albumától reméltem, amiben sok, nõkrõl készült fotót láttam, mégsem éreztem azt, hogy ezt kerestem. Ezért úgy döntöttem, megpróbálok a saját intuícióm segítségével fotózni.A helyszín és a modellek egyénisége amúgy is adott volt, és sokat segített.
A képek elkészítése után azért továbbra is hajtott a kíváncsiság, hogy a korábbi tanulmányaim során megismert nagy fotósok közül, kinek a portréival rokoníthatnám a sajátjaimat. engeteg albumot néztem át, és több hasonlóságot találtam. Ilyen volt például a modelleket körülvevõ környezet szerepe, ami kiegészítette, teljessé tette az alkotásokat. Szerepe volt a környezetnek Arnold Newman politikusokról készült portréinál és különösen hatásosnak találtam ebbõl a szempontból Lee Friedlander képeit : pl: Sweet Emma Barrett, 1958, De De and Billie Pierce, 1962. Ehhez járult hozzá a modellek kifejezõ tekintete is , amit E. J. Bellocq-nál szintén tapasztaltam. 1912-ben készült Untitled illetve Storyville Portraits címû sorozatában több olyan jellegzetességgel találkoztam, amelyekre én is törekedtem a képeim megalkotása során, úgymint az öltözék, a mozdulatok, a szokatlan, vagy éppen merész pozíciók fontossága, a talán véletlenszeûnek tûnõ, de nagyon is tudatosan bevillanó tárgyak képalkotó szerepe, amely mintegy keretet ad a fotónak.
Akit szeretnék kiemelni a sok nagy név közül: Helmut Newton. Nála mindaz, amit eddig említettem, együttesen jelenik meg, kiegészülve az õ sajátos forma- és képalkotó eszközeivel. Környezet, tekintet, mozdulat, plusz a nézõre gyakorolt döbbenetes hatás, amit a helyzetábrázolással, a modell szokatlan környezetbe helyezésével ér el.
A fiatal Newton fotoriporternek készült, majd a kezdeti kudarcok után tanoncnak szegõdött el, egy akkor igen ismert fotós Yva mellé. Így már a ‘30-as évektõl kezdve foglalkozott divatfotóval, amelyhez a késõbbiek során társult a portré, önarckép és akt.
Több évtized folyamán született fotói idõtállóak, soha nem unalmasak, talán azért, mert hamar ráún egy-egy témára és így nem is találkozhatunk nála kétszer ugyanazzal a motívummal, beállítással. Mégis felismerjük elsõ pillantásra: Newton fotójával állunk szemben. Tipikus, mert egyszerû, letisztult, magyarázatra nem szoruló képek, tele részletekkel, történésekkel. Ami igazán érdekli õt, a pillanat. Mindenféle félrebeszélés nélkül.
Ami mindenképpen szimpatikus, és számomra is fontos, az a tisztelet, amivel megközelíti modelljeit, és, hogy soha nem áll szándékába nevetségessé tenni õket.
Szinte mindíg nõket fotografál. A legkülönbözõbb pózokban láthatjuk õket és egy-egy mozdulatot addig ismételtet velük, amíg az nem pont olyan, amit õ lképzelt.
Ezt az utat jártam végig én is minden modellenél. Rengeteg mozdulat, helyváltoztatás és kameraállás, sokszor néhány centis eltérésekkel. Mégis azt kell mondanom, hogy nálam a fesztelen, inkább a megérzéseken alapuló fotografálás vezett sikerhez. Ezt igazolja az is, hogy szinte minden, a sorozatba bekerült fotó az utolsó kockák egyike, amikor már “csak úgy” exponáltam még kettõt.
Azonban be kell ismernem, az elõzõekre mindenképpen szükségem volt ahhoz, hogy eljussak oda, ahová szerettem volna: megmutatni, micsoda különbség létezik az azonos korú idõs nõk között, úgy ahogy az kifejezõ, szemnek tetszõ látvány legyen.
vissza az killtshoz
 |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  |
