Molnár Beatrix - vissza az killtshoz

Molnár Beatrix: Keresztény mitológia

"Kezdetben az emberi lények megalkották magujknak Istent, hogy minden dolgok eredõje, a mennyek és a föld ura legyen."

Szimbólikus meséik, barlangfestményeik és faragványaik inkább csodálatukat voltak hivatottak kifejezni, mint a mindenütt jelenlévõ titkokat életük részévé tegyék. Az emberiség története nem is szól másról, mint ezeknek a titkoknak a kutatásáról. Miután Istent "megteremtettük", feltétlen hittel adóztunk ennek a lénynek az egész középkor folyamán. A természettudomány fejlõdésével azonban beszivárgott a kétely az eddig bevehetetlen, sziklaszilárdnak tartott hit várába. A felvilágosodás a humanizmus és az ipari-technikai forradalom beköszöntével már csak egyvalamiben voltunk biztosak: magunkban. Az ember bármilyen, eddig félelmet keltõ titkot a világ létezésérõl meg tud fejteni, meg tud magyarázni a tudomány segítségével, sokkal inkább, mint elhinni egy mesét, mely tele van ellentmondásokkal. Hiszen hol is van a menny és a pokol helye, mikor jármûveinkkel lassan felfedezünk minden kis zugot univerzumunkban? Majd újabb csalódás következett: a természeti törvények sem adnak választ minden kérdésre. Újabban ismét hódítanak a különbözõ vallási gyülekezetek, az ezoterika, a szellemtudomány. Egyesek újra szó szerint, vakon hisznek a hittételeknek, míg mások teljesen elvetik azokat.
Számomra egy tanúlsággal járt ez a vallási "kutatás": nem szabad és nem is lehet szó szerint értelmezni és el kell fogadni, hogy ez egy gyönyörû mítosz, melynek vannak igazságai, népek történelme alapul rajta, régészeti leletek bizonyítják valóságalapjait. Egyetemes történetek ezek, motívumaik szinte minden vallásban megjelennek. Az egyszerûségük volt az, ami megragadott, a sok negatív tapasztalatután próbáltam lehámozni róluk a pátoszt, önmagukban olvasgatni õket, nem törõdve az erkölcsi tanításokkal és egyéb dogmatikus magyarázatokkal, melyeket az egyház évszázadok során rájuk aggatott. Az egyszerû formát megtartva, csak egy-két motívumot használtam fel egy-egy történet megjelenítésére, próbáltam megtalálni a minimumot, melybõl még értelmezhetõ a kép. Az elemek ilyetén lecsökkentésével azt akartam elérni, hogy ne legyen túl direkt, megtartsa a misztikumát, teret engedve a képzeletnek. Egyfajta kirakósjátéknak fogtam fel a dolgot, melybõl egy-egy történés összeáll. Az egész sorozat együtt ad egy hangulatot, melynek elemeibõl lassan az embernek lesz egyfajta sejtése, majd második ránézésre már könyebben beugrik a "megfejtés". Mivel maga a Biblia is szemelvények sokaságából áll, több szerzõje is volt, úgy gondoltam, hogy követem a formáját: a képek is történetek laza szövevénye, melyeket inkább a hangulatuk és a formai hasonlóság köt össze. Vonzott a feladat nehézsége, hogy megtaláljam azt a keskeny kis ösvényt, mely a direktség és az utalás közt halad, bár maguknak a történeteknek az értelmezéséig még nem jutottam el.

Molnár Beatrix



vissza az killtshoz


Szellemkép 1999-2008 - Minden jog fenntartva - Készítette: Highlight Design Studio - SzellemkĂŠp