Rajcsányi Artúr: Déjá Vu
1. Lélt, olyan emlékezeti csalódás, amikor hisszük,
hogy már egyszer átéltünk valamit, ami valójában sohasem
történt meg ( már látott dolog) 2. Máshol, másnál már látott
módszer, megoldás stb amely egy mû szemrevételezésénél
visszaköszönön.
Josef Koudelka-ról olvastam valahol, hogy nem ismerte kollégái munkáit.
Ez némi mentségként szolgálhat számomrs, mivel fotótörténeti tájékozatlanságom miatt nem tudom vizsgamunkámat megfelelõen kategorizálni. Az, hogy autonóm portrékról van szó, nem kétséges, mégsem tudok - ismétlem: ismeretek hiányában - alkotókat, mûveket felsoroni elõz ményként vagy példaként anyagom vizsgálatakor.
Mégis van két kép emlékezetemben, amit idézni tudok, mely két kép mind látványában, mind hangulatában talán meghatározható sorozatom létrejöttében. Az egyik Stalter György cigányportréja. A képen egy rozzant viskónak támaszkodó cigányember látható. Szokásosnak nevezhetõ kompozÃció, semmi technikai manipuláció, elég naturális, számomra mégis maradandó és meghatározó képi élmény. Csakúgy, mint Zátonyi Tibor gyermekportréja. "kellemesen borongós" természeti környezetben - késõbb megtudtam esztergomi dunapart - egy napozógyékénybe tekeredett gyermek fényképe. Szintén nem agyon bonyolÃtott-trükközött, viszont tökéletesen mmûködõ, abszolút képi élményt nyújtó alkotás. Ami mindkettõben - és ebben a tÃpusú fotografálásfan - nagyon tetszik, hogy bár nagy valószÃnüséggel megrendezett képekrõl van szó, ugyanúgy lehetnének igazi "pillanatképek" (akár riportképek is), hiszen ezek a pillanatok a valóságban is megtörténtek, megtörténhetnének. Megrendezés nélkül szinte lehetetlen õket lencsevégre kapni. A képek nincsenek túlbonyolÃtva, agyonrendezve, technikailag megmanipulálva, de a pillanat szerûségük nem nélkülözheti a minimális beavatkozást: állj ide, csinálj Ãgy, ne mozdulj, most jó...
Nem határoztam meg még igazán érdeklõdésemet, ugyanolyan szÃvesen csinálok autonóm riportfotókat, mint megrendezett képeket. Az elõzõkhõz gyakran nincs elég merszem, az utóbbihoz talán türelmem hiányzik. Ezért jelentett számomra kompromisszumot, megoldást
ez a fajta portréfotózás. A kellékeket (helyszÃn, háttér, téma, szereplõk) nem megcsinálni, mint inkább megtalálni kell, ugyanakkor szinte riporteri gyorsasággal körüljárható a dolog. Nem vagyok belemagyarázós tÃpus. A képek készÃtésénél sokkal inkább a látvány motÃvál, ritkán akarok ezzel valamit is kifejezni. Vizsgaanyagom készÃtésekor - pontosabban még az ötlet megszületésekor - azonban rá kellet jönnöm a tudatalatti, mint képalkotó - rendezõ elem szerepére. Tudomást kellett vennem a nem tudatos látványtervezésrõl. Az Ãgy készült képek azok, melyek ötletét és vázát adták a sorozatnak. Ezeket lényegesen könyebb volt elkészÃteni, mint az anyag második, "tudatosan" fotózott felét. Orsós Józsit két éve, nyáron fotóztam elõször, majd rá néhány hónapra másodszor. Ezzel egyidõben kezdtem készÃtenielsõ önarcképeimet. Egyidejûleg csináltam jópár képet mindkettõnkrõl ugyanúgy . Ugyanaz a háttér, a helyszÃn, az idõpont, a fények, a beállÃtás. Mégsem sikerült semmi olyat produkálnom, ami valamennyire is mûködött, vagy tetszett volna. A dologból nem sült ki semmi, nem is hiszem, hogy igzán akartam. Mindezek ellenére az O.J.-rõl készült képek egy részét jónak tartottam, ezek adták a sorozat vázát a késõbbiekben. Az önarcképek készÃtése azóta állandó elfoglaltságommá vált. Permanens "jókedvemet" igyekszem megörökÃteni ezeken a képeken, néha sikerrel. A képek készÃtésének körülményei általában teljesen változóak, egyedüli közös bennük a szereplõ és a hangulat. Ez utóbbi az, ami a képek vizsgálatakor a Déjá Vu-t kiváltotta belõlem. Ugyanis ezt az érzést már "láttam valahol", méghozzá az O. J.-rõl készült képeken. O.J. Amikor elõször fotóztam, tizennégy évesen még mindÃg az ötödiket járta. Az azóta eltelt két év alatt sem jutott sokkal tovább. A képekrõl kissé megváltozott külsõ mögül , de mindÃg ugyanúgy, ugyanazzal a tekintettel néz a szemlélõre. Pózai, mozdulatlansággá merevedett mozdulatai, tekintete amióta ismerem változatlanok. Csakúgy mint környezete. Él, valahol Zalában, a maga kis zárt világában , ahol számára Zalaegerszeg maga New York City, ahol a pályaudvari hamburgeresnél lehet a legkirályabb kaját enni, és ahol a kocsmába Õ nem mehet be, mert nem... Tudom, ha azt mondom neki: "ideálljésÃgytartsdafejedésneúgynézzhanemÃgy", miként veszi fel azt a csinált-természetes alakot, a lazavagyok-ot, úgynézekkimint-et. O.J. állandó, bármi is legyen a háttér, a viharbaborult zalai táj, a lepusztult temoplom, vagy a szétrombolt régi iskolaépület. Ez az állandó nem változik, csakúgy mint önarcképeim szereplõje. Az õt körülvevõ korlátok azonban más eredetûek, mint O.J. világának korlátai. És Õ is néz, nem-mozdul, pózol a képeken megtestesÃtve egy másik történet másik állandóját... Hasonlóképp, mint O.J. mégsem ugyanúgy. A két alakról készült képeket összevetve láthatatlan (?) párhuzamot véktem felfedezni. Amikor önarcképeimet kézbe vettem, óhatatlanul úgy éreztem ezeket (?) a képeket már láttam valahol. Mint ahogy nem láthattam. Hiszen az O.J.-rõl készÃtett képek felületes, kÃvülrõl történõ vizsgálata nem sok párhuzamot mutat velük. Ez a párhuzam, hasonlóság - a Déjá Vu - számomra mégis nyilvánvalóvá vált. Ezek után kezdett el érdekelni a probléma, hogy mások számára is észrevehetõvé, érzékelhetõvé tudom-e tenni ezt az eddig láthatatlan kapcsolatot.
A munka nehezebbik része következett, hiszen amit eddig a véletlen (?) és a tudatalatti alakÃtott, azt most tudatosan, profi módon megrendezve kellett megoldanom. Sokáig nem sikerülteldöntenem, hogyan is akarom ezt megvalósÃtani. Az egyes beállÃtásokat tökéletesen lemásolni, vagy csak képi szinonÃmákat keresni, esetleg kiélezni a "hasonló-de mégis mást"?
A kérdés még most amunka elkészülte után sem tisztázott. Számomra mégis összeálltak a képpárok, mint ahogy a sorozat is...
Rajcsányi Artúr
vissza az kiállításhoz
