Mindenki baja
Készítette: Nagy Mária Hedvig
Témavezetõ: Drégely Imre
...
MAGYARORSZÁG BAJA
Magyarországon az elsõ világháború elõtti, korai szociofotók csak a sajtóban jelentek meg, az elsõk között az Ország-Világ címû „képes heti közlönyben”, amely azelõtt leginkább szociális témájú grafikákat közölt. Az 1871-es elsõ évfolyam egyik számában bemutatott Czigány család az alföldi pusztán címû szignálatlankép – cigányasszony, meztelen gyerekek, gebe ló, gebe kutya, gémeskúttal – akkoriban típusjelenség volt. A cigányszegénység már a kezdetektõl olyan jelenség volt Magyarországon, amit egyszerûen szinte kötelezõ volt megfognia egy magára valamit is adó szociofotósnak, megbotránkoztatva ezzel a nemesi-polgári réteg képviselõit.
„A szegények karácsony-estéje az Ország-Világban 1871 végén került a közönség elé. A címoldal rajzán a „friss sütemények” feliratú kirakatnál anya áll, karján csecsemõvel, a nagyobbacska lány a kirakatot bámulta. »Oh, de ne feledkezzünk meg a nagyon, de nagyon szegényekrõl se, kiknél se meleg, se harapás kenyér! « – így a képhez kapcsolódó írás.”[1]
A szociofotók könyvbeli megjelenése nálunk viszonylag késõinek mondható, csak a húszas-harmincas évek tájékán indult virágzásnak, javarészt 1932-tõl a téma szép- és szakirodalmi elemzése, a társadalmi problémák iránt érzékeny szépírók és értelmiségiek támogatásával. „Elegendõ itt Balogh Edgár, Boldizsár Iván, Brogyányi Kálmán, Farkas Zoltán, Erdei Ferenc, Féja Géza, Gaál Gábor, Gró Lajos, Hevesy Iván, Kállai Ernõ, Kemény Alfréd, Kassák Lajos, Márai Sándor, Méliusz József, Móricz Zsigmond, Nádass József, Ortutay Gyula, Peéry Rezsõ, Szabó Zoltán, Szalatnai Rezsõ, Veres Péter nevét megemlíteni.”[2]
...
[1] Albertini 1997: 15.
[2] Albertini 1997: 135.
 |  |  |  |  |  |  |  |  |  |
