Diplomakiállítás - 1999 - vissza az kiállításhoz

"...A művészeti oktatásnak nemcsak az a mércéje, hogy mit nyert a tanonc, hanem, hogy a képzés során mit nem veszített el. Nincs szomorúbb és lehangolóbb látvány a briliáns technikájú képnél, ahol egy megkövesedett személyiség áll az üzenet hátterében. A nagy állami oktatási intézményeket rendre hagyják el olyan művészek, akik tele vannak veszteségekkel. A személyiség, és a szellem lehetőségeit nyirbálta meg bennük valami. Az itt látható képek alkotói azért szerencsések, mert úgy tűnik, megúszták veszteségek nélkül. E fiatalok bizonytalanok, tele vannak kérdésekkel saját képeik magánéletével kapcsolatban, s az egyetlen tanulnivalójuk az, hogy egyre jobbak legyenek e bizonytalanság fenntartásában."
- elhangzott a megnyitón, 1999. november 19.-én, 19.00 órakor.

Mikor iskolába jártunk tanultunk. Azt tanultuk, a tudás - hatalom. A hatalom azonban nem szereti a konkurrenciát, tehát nem szereti a az utánpótlást - nem szereti a tudást.
Egyébként persze különféle hatalmak és különféle tudás van. Bizonyos féle hatalmaknak bizonyos féle tudás nem konkurrencia. Néha azért lehet gyanakodni.

Konkrét és általános. Vannak általános, közepes, főként közepes, és konkrét iskolák. A fotózást ( a fotózás alatt szellemi tevékenységet értve) konkrétan se általános se középiskolában nemigen lehet ma Magyarországon tanulni. Tanítani se. Általában. Egyébként meg jó és rossz iskolák vannak. A Szellemkép egy olyan hely ahol fôiskolás korosztálynak tanítják az általános , közép , és fôiskolai fotós tananyagot. Ilyen iskolák nem nagyon vannak. Erre a helyzetre iskolatípust sem hoztak létre államilag. Államilag fôként a helyzetet hozták létre úgy általában, mintegy magától, a megszüntetve tartva meg mintájára - mintegy - mit sem sejtve.

Erre a helyzetre tehát jó válasznak, jó terminológiának tűnik a szabad (Értsd: lehetôség van rá, vagy csináld te, ha annyira akarod ) A Szabadiskola. ( Értsd bürokratikus pedagógiai útvesztők szélmalomharcai nélkül, vállalva ugyanakkor a szakmai, művészi minôség fokát akár az önnfentartás okán közvetlenül a működés tényével is mérni.)

Ebben a gondolatmenetben vizsgálva különös szerepe van egy ilyen iskola diplomamunkáinak. Három csak a fotónak szentelt tanulóév után olyan lülönleges fôiskolai diplomát vehetnek kézbe a hallgatók melynek csak és kizárólag szakmai, művészi értéke van, státuszt vagy szimbólumot így egyedül csak annak a tudásnak adva mely egyszerre igazol, vagy állít félre tanárt és diákot. A tudás ráadásul nem csak konkrét és általános hanem összetett is. Az igazi tudás az összefüggések révén létezik

Egy diplomakiállítás tehát mindig csak összefüggéseiben érthetô igazán. Bár kiállítva konkrét műveknek tűnnek. Nem azok. Állomása valaminek ami végcélnak tűnhet, pedig inkább kezdete valaminek. Az utánpótlás, a konkurrencia, a hatalom és a tudás folyamatában. Egy olyan országban ahol az elektronikával megpecsételt olvasatlan könyvek lapja közt egy helyütt azt írták: a művészet fegyver. Persze, a tudás meg hatalom. Erőszakos világban élünk.

Fuchs Lehel


vissza az kiállításhoz


Szellemkép 1999-2008 - Minden jog fenntartva - Készítette: Highlight Design Studio - Szellemkép