Laczkó Péter, vándorfényképész, a Szellemkép Szabadiskola mestertanára életnagyságú lyukkamerájának elegáns szÃnházi környezetbe való emelésével két különbözõ, de gyökereiben összekapcsolódó világ kerül közelebb egymáshoz. A kamerába lépve a látogató egy kortárs táncmûvészeti performansz mozzanatait élheti át. Belsõ szemlélõdõként részesévé válhat a folyamatnak, a „camera obscura” speciális technikája segÃtségével pedig a vizualitás egészen különös változatával ismerkedhet meg.
A Nemzeti TáncszÃnház tereiben, a Szellemkép Szabadiskola 20 éves jubileumi rendezvénysorozata keretében a 20 év alatt, „camera obscura” technikával készült fotográfiák kerülnek bemutatásra. A performansz alkalmával pedig az iskola másodéves hallgatói digitális camera obscurák segÃtségével örökÃtik meg az elõadás pillanatait.
„A zárt sátorszerû térben, amiben négy ember tud helyet foglalni egy fehér asztallap körül egy képet lehet megfigyelni. A kép az asztallapon keletkezik a fölötte elhelyezett objektÃv és az objektÃv fölé erõsÃtett 45 fokos tükör segÃtségével. A tükör és az objektÃv a fény sugarait úgy tereli, hogy a kamerán kÃvüli világ képe legyen látható az asztalon. Ezt a képet belülrõl lehet állÃtani. A tükröt egy csapágy segÃtségével az objektÃv tengelye körül el lehet forgatni, Ãgy lehet körbenézni. Az asztallap magasságát pedig zongoraszékhez hasonlatosan lehet forgatni, amivel annak magassága változik, vele a kép élessége. Ha magasan van az asztallap, akkor a távoli dolgok lesznek élesek, ha alacsonyan, akkor a közeliek. A tapasztalat azt mutatta, hogy a szerkezetben szÃvesen idõzik felnõtt és gyerek egyaránt.” (Lackó Péter)
„A Szellemkép Szabadiskolában 20 éve foglalkozunk képkészÃtéssel, tehetséggondozással, a fiatal alkotók képzésével és pályakezdésük segÃtésével. Amikor elkezdtük nem volt internet, mobiltelefon és digitális fotográfia. Ma sokan úgy érzik, ezek nélkül el sem tudnák képzelni az életet... De kérdem én melyiket? Hisszük, hogy nincs elavult idõ. Számunkra mindegyik pillanat értékes, az életünk része... minden képben önmagunkkal találkozunk. Hát találkozzunk! Az eszköz mellékes. Bár ezen a különleges alkalmon mind találkoznak... archaikus és binális… akár a tánc és a zene. „Táncolj uram, a zene majd csak megjön valahonnan...” (Zorba) A Tánc Világnapjának ünnepén kép, tánc, rÃtus, és profán, új és régi..azaz mi, találkozunk! Legyünk együtt!” (Fuchs Lehel)
Táncmûvészek: Pethõ Kincsõ, Pálosi István, Fenyves Márk
