METAMORFÓZIS
Készítette: Vatai Réka Tímea
Témavezetõ: Vékás Magdolna
„Amikor az vagy, ami nem vagy, akkor ami te vagy, az nem te vagy.”
METAMORFÓZIS
AZ ARGENTOTÍPIA ÉS A CIANOTÍPIA BÛVÖLETÉBEN
A fényképészetben többféle képelõhívó és képrögzítõ eljárások, technikák ismeretesek. Alapvetõen ezeket az eljárásokat három nagy csoportra osztjuk, a Direkt-pozitív, a Negatív-, illetve a Pozitív eljárásokra. Különbözõ szempontok alapján, a csoportokon belül is rendszerezni tudjuk ezeket.
Pozitív eljárások
Ide sorolódik minden olyan eljárás, melynek segítségével a negatíveljárások, a valósággal ellentétes tónusrendû képérõl pozitív, vagyis a valóságosnak megfelelõ kép készíthetõ, több példányban is. Speciális esetet képez a Fotóporcelán, és némely Fotómechanikai sokszorosító eljárás, melyeknek funkciója hasonló, de készítésükhöz (mivel direkt-pozitívként mûködnek) nem negatív, hanem pozitív képet használnak, és az eredeti felvétel sokszorosítására is alkalmasak, azonban (többek között) alacsony fényérzékenységük miatt felvételi anyagként (fényképezõgépben) nem használatosak.
A pozitív eljárások közé tartoznak az alábbi képrögzítõ technikák:
Annak alapján, hogy a másolás után valódi, vagy látens kép keletkezik-e, a pozitív eljárások két nagy csoportra oszthatóak. Az egyiket a kimásoló-papírok/napfénypapírok alkotják, melyek a megvilágítás során sötétednek, így a sötétedés folyamatát ellenõrizni tudjuk, a kívánt pillanatban meg is tudjuk szakítani. Így ezek elõhívást nem igényelnek, csak a felesleges fényérzékeny anyag eltávolítását, színezését vagy fixálását. A kimásoló/napfénypapírok közé soroljuk az Argentotípiát és a Cianotípiát is. A második nagy csoportot képezõ elõhívópapírokon csak látens kép keletkezik, amit elõhívás után tudunk láthatóvá tenni. A második nagy csoportot képezõ elõhívópapírokon csak látens kép keletkezik, amit elõhívás után tudunk láthatóvá tenni.
Az Argentotípia és a Cianotípia eljárásának feltalálásához elengedhetetlen volt Johann Wolfgang Döbereiner ismerete, miszerint felfedezte a vas-oxidok fényérzékenységét és 1831-ben nyilvánosságra hozta ennek a fotokémiai reakciónak az elméleti alapjait.
Cianotípia
A Cianotípia, más nevén kéknyomat, kék nyomás, kék-kép, ciánpapír, nyilvánosságra hozásának idõpontjaként 1842-t jegyzik, amikor az angol csillagász, Sir John Frederik William Herschel publikálta. Az eljárást késõbb 1844-ben Robert Hunt tökéletesítette. Körülbelül 30 évig nem használták, késõbb Pellet kezdett vele újra kísérletezni 1871-ben, majd 1875-tõl a londoni Marion & Co. cég preparált papírokat kezdett el árusítani botanikai képek másolásához. Szélesebb körben az 1890-es évektõl az 1950-es évekig használták. Az iparban is használatos volt az eljárás, mondhatni a mai napig is használatos.
A Cianotípia legtöbbször papírra készül/készült, de különbözõ anyagokra, vászonra, selyemre, és textilre is lehet alkalmazni. A fényérzékeny anyagot, a zöld ferri-ammónium-citrát vas sói adják, amelyek sokkal érzékenyebbek, mint a barna színûé. A képet egy turnbull-kék nevû vegyület alkotja. Kötõanyagként az eljárás késõbbi változatainál zselatin, gumiarábikum vagy más kolloid anyag lehetséges.
A Cianotípia színe jellegzetesen kék, de színezéssel barna, zöld és fekete színûre is lehet változtatni. Az egyszerûbb eljárás során, kék alapon fehér vonalakat eredményez, de fehér alapon kék vonalak is elõállíthatóak a ’Pizzighlei’ leírás alapján. Ezt az eljárást nagy számban alkalmazták, mivel anyaga olcsó , kidolgozása egyszerû . Mûkedvelõk kedvelt eljárása volt, és tömegesen használták tervrajzok korabeli fénymásolására is.
Rendkívûl tartós, általában matt felületû, a cianotípiával készített képeken a papír/egyéb anyag faktúrája jól látható.
...
Argentotípia
Az Argentotípiát, / Kallitípia, szépiaeljárás, vas szépianyomat, Vandyck-féle kalitípiát/ Sir John Herschel már 1842-ben felfedezte. Gyakorlatban viszont csak 1885-tõl az 1930-as évek végéig használták. Ma is használt változatát Anthony van Dyck jegyzi. Az argentotípia anyaga lényegében megegyezik a cinaotípiáéval, de a vas sók mellett az ezüst is képalkotó anyag, így a ferri-ammónium-citráton kívül ezüst-nitrát, borecet és zselatin is szükséges, némely recept pedig a kálium-oxalátot is említi.
Általában papír használatos hordozóként, de különbözõ anyagokon, selymen és textilen is alkalmazható. Az eljárásnak létezik direkt-pozitív változata is, itt gumiarábikum, ferri-ammónium-citrát, és vas-klorid elegye alkotja az érzékenyítéshez használt anyagot, majd kálium-ferriocianidban hívják elõ. A tónusok derítéséhez higított sósavat használnak, ezután a mosás majd a szárítás következik.
...
 |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  |
