Diplomamunka
Fülep Sándor
Szellemkép Szabadiskola, 2007
A gyermelyi erdész-remetérõl készÃtett fotósorozatom, mely többszöri látogatásom eredménye, egyszerre tûnhet portrénak, fotóesszének, de akár szociofotónak is. Ösztönösen fényképezek, rábÃzom magam a helyszÃnen szerzett élményeimre, benyomásaimra, inkább hiszek a szememnek és egy-egy mozdulat, helyzet megragadásával részletekben igyekszem megmutatni az egészet. A megismerés óvatos érintéseivel villantok fel lényeginek tûnõ mozzanatokat ennek az embernek az életébõl, gesztusvilágából, nem elhanyagolva a környezete adta hangulatot. A környezetét, mely legalább annyit elárul egy ábrázolt személyrõl, mint annak gesztusai, arckifejezései.
Portré abban az értelemben, miszerint a portré lényegét a modell csendjéhez való eljutást, ahol a személy igazán önmaga (ahogy ezt Bresson mondja), célomul tûztem ki.
Fotóesszé, hiszen a remeteélet zárt, titkos rendje, esendõsége képeimen történetet is mesél. Egy napét, egy életét, egy jellegzetes életvitelét. Egy olyan „társadalmon kÃvüli” emberét (és ezáltal már szociofotó is) a „senki földjén” egy lakókocsiból és tömérdek összehordott kacatból felépÃtette a maga paradicsomát. Hiszen harmónia nem csak összeillõ elemek békés felvonulásában rejlik.
Látszólagos távolságtartásommal nem kÃvántam megzavarni ezt a derûs csendet, egy olyan derûét, amely persze nem a szomorúság hiánya.
Josef Koudelka cigányokról készÃtett fotói és Jindrich Streit munkássága is nagy hatással voltak rám e sorozat elkészÃtésekor. Streit, aki egész életében a vidéket fényképezte, saját Észak-morvaországi környezetét, az embert magát, sohasem csupán az etnikumot, a lakost vagy a polgárt. Egy kerek, sõt szerethetõ világot ábrázolnak munkái. Ilyen egyszerûen érdemes csak, szerintem igazat mondani a világról, könyörtelen megértéssel (Mészöly Miklós szavaival élve), tudatában annak, hogy minden hiánytalan, csak meg kell látni benne az egészet.
2007-08-23, Budapest
vissza az kiállításhoz