Kettõsség
Igyekeztem a sorozatommal újdonságot teremteni a fotózás világába, mivel a halál illúziója, mint képelem tudomásom szerint nem jelent még meg fotó történetében. Tényleges halál a dokumentarista fotógráfiában illetve egy számomra elég radikális és nyers úgynevezett specimen art irányzatban látható. Fõ törekvése, hogy emlékeztessen bennünket emberi mivoltunkra az emberi test, azon belül a sejtek és szervek vagy épp a holttest ábrázolásával. Jeles képviselõje Andres Serrano, aki olyan témákat választ, amelyekrõl a társadalom valamilyen okból nem akar tudomást venni. Õ viszont a szokásostól eltérõ ábrázolásmódjával szembe állÃtja az embert a ki nem mondott problémákkal. ,,Serrano képein érdekes ellentmondás feszül az egyidejûleg tetten érhetõ törekvés között. Egyfelõl kiemelt helyen áll a közönség sokkolásának szándéka, másrészt viszont a képek megformálásában mindenkor az esztétizáló (mondhatnánk festõi) ábrázolásmódra helyezi a hangsúlyt.” (Pfisztner Gábor, Fotómûvészet ’02/1-2) Mûvészetét egy más fajta kettõség is övezi a megbotránkoztatás és egyszerre elgondolkodtatás.
A másik alkotó, kinek munkásságából ihletet merÃtettem Cindy Sherman. A munkáinak legfontosabb eleme, hogy megmutassa napjaink közös és egyéni eszméit, vágyait és félelmeit. Megálmodott egy koncepciót, amit úgy valósÃtott meg, hogy modell nélkül önmagát felhasználva az adott szereplõ bõrébe bújik. Szembe állÃtja a befogadót félelmeivel úgy, hogy egy ambivalens képi világot teremt. Létezõ sztereotÃpiákat jelenÃt meg illuzionista módon.
Ez volt a célom nekem is ezzel a sorozattal. Megmutatni a kimondatlant. Pár suttogott szó, egy belsõ félelem csupán, ahol megjelenik a halál, de ez az érzés mindig jelen van. Mindenki fejében megfordul a halál gondolata. Akár egy szeretett személy elvesztéseként, akár a saját végzetünkként. Nem fordulunk vele szembe inkább elrejtjük magunkban. Attól, hogy valami kimondatlan még létezik. Talán sok embernek jól esne beszélni, gondolkodni errõl a témáról nem tabuként kezelni. Ez az élet rendje szokták mondani vigasztalásként, de ez számomra nem nyújt vigaszt csak a hit, e képek születésének öröme csillapÃtja a szomorúságom. Kettõs érzelmekkel gondolunk e fogalomra, amitõl talán mindig megborzongunk, mikor szembe találkozunk vele, de mégis ez az, ami felértékeli az életet. Az elmúlás ábrázolása ugyan csak egy illúzió, de ráébreszthet az élet értékességére.
Ezért született meg fejemben a koncepció, hogy fel kell nyitni az emberek szemét, hogy ez a láthatatlan fekete huszár jelen van mindenütt, nekünk földi halandóknak pedig ki kell élveznünk azt, ami megadatott az utolsó pillanatig. Az élet nem fõpróba.
Mivel is tudnánk a legjobban szemléltetni egy megfoghatatlan fogalmat, mint a multi - expozÃciós technikával. Ez az egyetlen módszer, ami lehetõséget ad múlt és jövõ illúzióját egyszerre megjelenÃteni. Oly módon, hogy az elkészült negatÃv kockát nem engedi tovább a mechanika Ãgy egy vagy több új képet komponálhatunk ugyanabba a beállÃtásba.
Az emberek általában három dimenzióban látnak, gondolkodnak. A multi - expozÃciós technika segÃtségével lehetséges a negyedik dimenziónak a bevonása. Ez a dimenzió lehet az idõ múlásának, vagy az alternatÃv valóságok megjelenÃtése egyetlen filmkockán.
Többféle felhasználási móddal találkozhatunk a fotográfiában, van, aki a személyiséget akarja elrejteni vele, van, aki egy folyamatot bont részleteire. Számomra a legfontosabb tulajdonsága, ahogyan a képi világot misztikussá formálja. A kép ugyan egy pillanat, mégis két végpontot jelenÃt meg, Ãgy tényszerûsége ellenére teret enged a szubjektÃv érzések kibontakozására.
A másik ok, amiért ezt a technikát választottam, hogy megmutassam az analóg fotógráfia kevéssé ismert oldalát és, hogy Ãgy is lehet vÃziókat létrehozni. Ebben az irányban Drégely Imre munkásságából merÃtettem, aki olyan fotó kollázsokat készÃt szÃntiszta fotógráfiából melyeket manapság már számÃtógép grafikai programmal is meglehetne csinálni. Õ mégis inkább az analóg fotó korlátait keresi, és ezzel egyben tágÃtja is azokat. Minden fényképe a valóságon alapul, de mégis egy virtuális világot teremt. Egy ilyen jellegû kettõségben szerettem volna megmutatni, hogy mire képes ez a technika.
Az analóg és a digitális fotógráfia hÃvei mára álló háborút vÃvnak esztétika és hagyomány kérdésében. Egyáltalán el lehet dönteni melyik a jobb? Minden egyes kiállÃtás bizonyÃtja a kémiai fotó kimerÃthetetlenségét. Ez természetes mivel a világ nem áll meg és mi más lehetne jobb téma. E mellett a kÃsérletezések,- mint Drégely Imre - új irányokat nyitnak ennek a technikának is.
A digitalizálás folyamatához hozzá tartozik a végtelen mennyiségû nyersanyag. Azért nevezem Ãgy, mert amikor az exponáló gombot ,,elsüti” a fotós, az egyáltalán nem jelenti a kép születését. A digitális kép esetében már a realitás is megkérdõjelezõdik. Már nem képmanipulációról beszélünk, hanem szimulációról. Természetesen mindenki bevallja, hogy az analóg kép elõállÃtásánál is lehet korrigálni, de nyÃlván nem összehasonlÃtható a kettõ. A kérdés az, miben mérik a tehetséget a képkompozÃciójában vagy az utómunka hosszúságában.
,, Virillo az eltûnés esztétikájáról Ãrt anno, Sugár János az esztétika (bizonyos kategóriáinak) eltûnésérõl szólt. Arról, hogyan szûnik meg a digitalizálással az arisztotelészi hármas egység, amikor a tranzitivitás, transzportálhatóság, a mûvek formai és tartalmi átvihetõségét más idõben, más térben, más szereplõkkel teszi lehetõvé a számÃtógépes sémák felhasználásával. A mû Ãgy kiragadható bárhol alkalmazható.” (Palotai János, Jövõ-kép, Balkon ’99/6)
Itt ismét felmerül a kettõség, mert a fotográfiának vannak területei ahol a digitalizálás praktikussága miatt már ki is kopott az analóg technika. ,, A történelem nem csak a fogalmakat nem kÃmélte, úgy tûnik a mûfajokat sem; Ãgy a fotóriportot és a fotóesszét. Ezek eltûnését Féner Tamás nem a rendszer-, hanem a tulajdonosváltással magyarázta, a gazdasági és technológiai okok mellett a szemléletváltással, a világról alkotott kép megváltozásával. Ami egyfajta inflálódásával jár, neutrálissá válik, elszakad a fotós személyétõl, elveszti perszonifikált értékét, csak az információ marad (pl.: World Press kiállÃtások). Az igazi digitalizáció hozza, ami a riport és az esszé halálát jelenti. Az Ãgy készült képbe be lehet sûrÃteni mindent, és ki lehet venni egy-egy pillanatot – ami véget vet a mûvészi alkotásból ismert ,,termékeny pillanatnak”.” (Palotai János Jövõ-kép, Balkon ’99/6)
A magyar fotó mára túl jutott a mûfajok eltûnése okozta kezdeti megrázkódtatáson. A technikai fejlõdésnek mindig fontos szerepe volt a fotótörténetben és ez most sincs másképp. Még mindig vannak, akik a digitalizációt a fotó dekonstrukciójának tartják, de másik oldalról viszont a fotónyelv megújÃtásának titulálják. Már nem csak a fiatal fotósok körében terjedt el a digitális technika, hanem a középgeneráció képviselõi is megÃzlelték az újÃtásokat. Kétséget kizáróan alapvetõen nagy változást hozott a fotózás világába.
Ma még megjósolhatatlan a digitalizáció jövõje. Véleményem szerint a digitális kép tömeges mennyisége, ami nem egyenesen arányos a minõséggel, még értékesebbé teszi az analóg fotográfiát. Itt is kettõség figyelhetõ meg úgy, mint a képsorozat koncepciójában.
Irodalmi jegyzék:
Pfisztner Gábor: Én, Serrano (Fotómûvészet ’02/1-2)
Palotai János: Jövõ-kép (Balkon ’99/6)
Szilágyi János: Nesze neked, Photoshop!
vissza az kiállításhoz
 |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  |
