Gondolatok a képekhez
A mûvészet egyidõs az emberiséggel. Az évezredek során evolúciója az emberével párhuzamosan haladt, s ennek következtében óriási utat járt be a barlangfestészettõl a mai kortárs mûvészetig. Egy dolog azonban nem változott: a mûvészet iránti igény és szükséglet. Erre gyorsan rávághatnánk, hogy a szükséglet ugyan megvolt minden idõben, ám teljesen más funkcióval bÃrt egy történelem elõtti barlangrajz – amely a vadászatot volt hivatott megkönnyÃteni -, mint egy mai festõ képe, ám mélyebben belegondolva rájövünk, hogy mindez nem igaz, hiszen mindkettõ a túlélést szolgálta/szolgálja, illeszkedve a kor adta lehetõségekhez. A különbség csupán annyi, hogy mÃg elõbbi hiánya a testi létezésnek szabott határt, addig az utóbbi nélkülözése lelkünk életben maradását rövidÃti.
A mûvészet tehát emberi valónk része, hisz rólunk, nekünk közvetÃt. Egy mûvészeti élmény képes megnyitni az utat önmagunk, és a minket körülvevõ világ felé.
A fotómûvészet „mostohagyermek” volta a mûvészet berkein belül sokáig a hideg (és sokak szerint kereteket szabó) gépezetnek volt köszönhetõ. Hisz egyrészrõl alkotó és valóság közé állva megszünteti a közvetlen kapcsolatot, az intimitást, másrészrõl éppen technikai lehetõségeibõl adódóan bárki kezében mûködhet (és néha mûködik is lsd. Hórusz ArchÃvum), szemben például az ecsettel és a festékkel. Most hosszasan beszélhetnék arról, hogy a fotográfia, és elsõsorban az alkotói fotográfia térhódÃtásával ezek a tételek hogyan dõltek meg, de nem teszem. LeÃrom inkább azt, hogy az én esetemben hogyan váltak érvénytelenné.
Úgy gondolom az elmúlt három év legnehezebb feladat a kamera és a köztem lévõ távolság leküzdése volt. Groteszk a kijelentés, hisz minden egyes exponálás alkalmával testem ezernyi pontján érintkeztem a géppel, de igazán nem vált testrészemmé. Egészen a most elkészült képekig, ahol saját magamat választottam modellül. A fényképezõgép volt az, amely összekapcsolt engem magammal. Nagyon bensõséges, mégis egyértelmû és megmutatható.
Amikor elkészültek a képek eszembe jutott, hogy feladataim közé tartozik az is, hogy beszéljek róluk, és ekkor igencsak zavarba jöttem. Hisz miközben a képeket készÃtettem nem gondolkodtam az engem ért hatásokról, sem fotómûvészeti, sem társadalmi szempontból, nem fogalmaztam célokat és nem tudtam azt sem, hogy mi hajt. Ennek ellenére tudom, hogy én sem létezem környezeti hatások nélkül, valamint valószÃnûnek tartom, hogy nem ezek a képek születtek volna akkor, ha nem azokkal a fotómûvészeti munkákkal találkoztam volna, amikkel találkoztam, és amelyek hatottak rám. A következõkben ezeket szeretném sorra venni.
Az elsõ közülük Ewa Brzozowska, lengyel fotográfus. Több szempontból is nagy hatással voltak rám a munkái. Egyrészrõl, mert úgy éreztem képi gondolkodásmódja közel áll az enyémhez. Képei többsége minimalista stÃlusban készültek, kompozÃciói erõsek, merészen és egyértelmû módon határozza meg a képhatárokat. Másrészrõl számomra a képei nagyon erõs érzelmeket közvetÃtenek. Ahogy õ fogalmaz: „Olyan képek érdekelnek, amelyek embereket ábrázolnak... félelmeiket, álmaikat és reményeiket. Aktok és portrék. Helyek, melyeket nemrégen hagytak el lakóik.”
A második Nan Goldin, amerikai fotómûvész, aki óriási életmûvet tudhat maga mögött, melybõl engem leginkább az 1988 után készült képek ragadtak meg. Akkoriban az alkohol és a kábÃtószer egyre nagyobb akadályt jelentett Goldin magánéletében és munkájában, ezért kórházi kezelésnek vetette alá magát. Ebben az idõszakban született mûvei – leginkább önarcképek – bezártságot, befelé fordulást és megalázottságot sugallnak, mint pl. a Self Portrait in Front of the Clinic vagy a Self Portrait with Milagro cÃmûek. Ezek a mûvek számomra a megtisztulás jelképei. Megtisztulás a teljes kitárulkozás által, ahogy például korházi ágyát láttatja.
A következõ fotómûvész, akit szeretnék megemlÃteni egy fiatal, kortárs, magyar alkotó, Miskolczi Emese. Évekkel ezelõtt találkoztam elõször a kiskönyvvel, amely az általa készÃtett önarcképeket tartalmazta. Nagyon megragadott az, ahogy õ az önarcképrõl gondolkodott. Munkái között több rejtett önarcképet is találunk, ahol õ, mint a tömeg része jelenik meg teljesen felismerhetetlenül. Számomra igen erõteljes társadalmi üzenettel bÃrnak a képei, az emberhalmaz részévé vált egyéniség eltûnését juttatják eszembe.
Úgy gondolom a felsorolásból Cindy Sherman sem maradhat ki. Azon túl, hogy rendkÃvüli mûvésznek tartom, biztos vagyok benne, hogy képei hozzásegÃtettek ahhoz, hogy jelenlegi munkámat elkészÃtsem. Képein önmaga képviselte a múlt és jelenkori társadalom nõi szerepeit. Úgy érzem e szerepek nélkül egyikünk se élhet illetve élhetett az aktuális társadalomban, ám ezek érzékeny megragadása, és kendõzetlen bemutatása igen merész, és provokatÃv.
Végül had zárjam a sort egy olyan mûvésszel, aki bár nem a fotográfia területén alkototta, képi és emberi gondolkodásomra óriási hatással volt. Õ nem más, mint Frida Kahlo, mexikói festõmûvész. Képei többségén önmagát ábrázolja, ám teszi mindezt olyan szÃnes eszköztárral, kompozÃcióval, és annyira õszintén, amely - minden alkalommal, amikor képeit nézem – ámulatba ejt.
Ez volt tehát a vizuális és érzelmi indÃttatása a képeimnek, ám legalább ugyanilyen hangsúlyt kap az a társadalmi, szociális, kulturális szféra, amelyben élek/ünk.
A nyugati gondolkodásmód és társadalmi berendezkedés mindig is értékként kezelte az individualizmust, szemben a keleti kollektivista látásmóddal. Mindez az elmúlt évszázadban felszÃnében felerõsödött (hozva ezzel minden negatÃvumát és pozitÃvumát), ám a mélyen pont az egyéni értékek, „az egyes ember szabadságának, természetének fontossága” veszett el.
Hisz miközben a technika és a tudomány gõzerõvel fejlõdik, és halad afelé, hogy minél inkább biztosÃtsa kényelmet az ember számára, épp csak valódi természetérõl feledkezik meg. Hisz bármennyire is ellenkezünk, be kell látnunk az ember alapvetõen közösségi lény, és a közösen megélt valóságot nem pótolhatja holmi villódzó doboz (bármennyire is puha az a fotel, ami elõtte van), vagy mosolygós hangulatjel.
A legnagyobb veszély azonban nem a puha fotel kényelme, hanem az, hogy szépen, lassan elveszik a közösség megtartó ereje. Az az erõ, amely csupán jelenlétével képes megsokszorozni az örömet, csillapÃtani a fájdalmat. Nélküle az öröm kisebb, a fájdalom nagyobb.
Képeimben – többek között - a fent emlÃtett társadalmi haldoklást ragadtam meg. Egy ember (jelen esetben egy nõ) napokig, hetekig képes önnön magányába zárkózva, egy lakás négy fala közé bújni fájdalmával, hogy mindeközben mind önmaga, mind a környezete számára fenntartja azt az illúziót, hogy a megszokott keretek között létezik, ÉL, hisz kommunikációs eszközeink lehetõségei rendkÃvül határtalanok. Nincs szükség arra, hogy kimozduljon (igazából kedve sincs hozzá), hisz néhány gombnyomás elég ahhoz, hogy vegetatÃv funkcióit ellássa. Nincs szükség személyes jelenlétre a másik oldalról sem (barát, család), mivel már mindenki biztosÃtotta személyes együttérzésérõl (telefonon, e-mailben, chaten), ennél többet meg ugye senki sem tehet (meg hát mindenkinek meg van a maga baja……………)
Mindezek után szeretnék néhány szót szólni a képek fotográfiai formanyelvi megfogalmazásáról. Mint már Ãrásom elején emlÃtettem munkám elkészÃtésénél sokkal inkább az ösztöneim illetve intuÃcióm vezettet, háttérbe szorÃtva a tudatos folyamatokat. A képekrõl való gondolkodás során pillanatok alatt egyértelmûvé vált számomra, hogy minél eszköztelenebbül, minél tisztábban és minél csupaszabban szeretnék fogalmazni. Minden felesleges tárgyat, elemet szerettem volna kiiktatni.
Persze mindemellet az is nagyon lényeges volt, hogy technikailag is szép képek szülessenek. Itt már nem hagyatkozhattam kizárólag a megérzéseimre, ezen a ponton kezdtem tudatosan is formálni a képeket. Ezalatt értem mind a világÃtás kialakÃtását, illetve a kompozÃció megtervezését. Itt éreztem egyedül a hátrányát, valamint a nehézségét annak, hogy önmagamat használtam modellként.
Zárásként még szeretném hozzátenni, hogy miközben ezt az esszét Ãrtam, úgy gondoltam a végén mindenképpen kifejtem a képek magas szubjektivitását, valamint, hogy mennyire magában hordozza mindegyik alkotóját. Mire idáig elértem azon rájöttem, fölösleges. Hisz minden mélyrõl jövõ alkotás ilyen. Minek is errõl beszélni…..
Horváth Kornélia
vissza az kiállításhoz
 |  |  |  |  |  |
