NAGY GABRIELLA: ÁLLATKERT
KONZULENS: TASKOVICS DORKA
Fotós tanulmányok
Diplomamunkámat a Szellemkép Szabadiskolában készítettem, a három itt töltött év lezárásaként. Az iskola hallgatójaként alkotói fotográfiával ismerkedtünk meg. Tanáraink is a fotográfia e vállfaját mûvelik. Beavattak az analóg és digitálistechnikák mûhelytitkaiba, tanultunk laborálást és archaikus technikákat. Megismerkedtünk különbözõ stílusokkal és irányzatokkal, az autonóm riporttól a portréig. Ebben az iskolában fontos szerepet játszik az analóg fotográfia. Diplomamunkám elkészítéséhez azért választottam ezt a technikát, mert úgy gondoltam, ez illik leginkább a témához. Így egyben hû maradok a hagyományokhoz is.
Témamegjelölés
Témaválasztásom személyes indíttatású, az állatok szeretete. Témám az ember és állat között létezõ/ létrejövõ kapcsolat megmutatása. Színhely a Fõvárosi Állat- és Növénykert, ahol a vadállatok és gondozóik a fõszereplõk.
Hogyan kerültem az állatkertbe
Az állatkerttel 2009 szeptemberében kerültem kapcsolatba önkéntesként. Megragadott az a mikrovilág, ami ott fogadott. Szerettem volna közelebb kerülni az „elérhetetlen” állatokhoz, részt venni az életükben, nemcsak kívülállóként, üvegen vagy rácson keresztül szemlélve õket. Általában véve szeretem a dolgokat átélni, testközelbõl tapasztalni. Ezért sem elégedtem meg azzal, hogy egyszerû látogatóként ki legyek rekesztve mindennapjaik hihetetlenül izgalmas és érdekes világából. Úgy érzem ily módon, megismerkedve a különféle állatokkal és ápolóikkal, más fotók születhettek.
...
Az analóg géppel való munka
Analóg fényképezõgéppel készült képek más jellegûek, mint a digitálisak. Nyugodtabb, szemlélõdõbb munkatempót engedtek meg. A kiindulási alap az volt, hogy szigorúan közeli, kettõs portrékat készítek. Menet közben ez módosult, a tér egyre inkább kitágult, a környezetet is belekomponáltam. Egyre inkább fontosnak tartottam a helyszínt is, az állatok saját élõhelyükön, kifutójukon való bemutatását. Nem spontán, véletlenszerû pillanatokat fotóztam, hanem többnyire megkértem a képek szereplõit, hogy álljanak meg egy exponálás erejéig. A sorozatban szereplõ képek többsége kettõs portré, van köztük riport és csendélet jellegû kép, és van olyan is, amelyen nem a gondozó, hanem a közönség látható.
Néhány nagyobb testû állat esetében (pl. elefánt, zsiráf és teve) a lépték különbözõsége okozott nehézséget. Így a térbe helyezve teljes alakos portrékat készítettem.
Általában nekem kellett alkalmazkodnom a helyi adottságokhoz, és az állatok igényeihez, behatárolt mozgásteréhez. Nem lehetett bárhova állítani a szereplõket. Máskor biztonsági okokból nem közelíthettem meg eléggé az állatot, a ketrecbe nem, vagy csak külön engedéllyel, két gondozó jelenlétében léphettem be.
A fotózás során elõforduló nem várt események
Történt pár izgalmas dolog a fotók elkészítése közben:
Különösen a farkasok ketrecében volt félelmetes élmény, ahogy lépésrõl lépésre közelítettek felém. Valószínûleg nem akartak megtámadni, csak nagyon kíváncsiak voltak az eseményekre. Itt igyekeztem minél hamarabb végezni és ép bõrrel megúszni a dolgot.
Egy másik eset a Dél-Amerika kifutón való fotózásnál fordult elõ. Az alpakákat és gondozójukat akartam megörökíteni, amikor odajöttek hozzánk a tapírok és addig lökdöstek, amíg nem voltunk hajlandók velük foglalkozni. Kicsit kényeztetni, simogatni, vakargatni kellett õket ahhoz, hogy hagyjanak utána dolgozni.
A legviccesebb jószágok a mókusmajmok voltak, akik egy óvatlan pillanatban elcsenték a lencsetörlõ kendõmet, és diadalittasan átrohantak vele a szûk átjárón a másik ketrecbe. Beletelt egy kis idõbe, amíg visszaszereztem tõlük a zsákmányt.
...
 |  |  |  |  |  |  |  |
