Orosz Sándor: Személyes VÃziók
Konzulens:Drégely Imre
„A mértan szerint három dimenzió elegendõ ahhoz, hogy bármely szilárd test alakját s a tárgyak egymáshoz viszonyÃtott helyzetét az idõ bármely pillanatában le tudjuk Ãrni. Ha az alak és a helyzet változásait is figyelembe kell vennünk, a három térbeli dimenzióhoz hozzá kell adnunk egy negyedik kiterjedést, az idõt. Pszichológiai megjegyzésünk az lehet, hogy noha tudatos létünk kezdetétõl fogva szabadon mozgunk a térben és az idõben, a mûvésznek az a képessége, hogy aktÃv módon megragadja ezeket a dimenziókat, csak lépésrõl lépésre fejlõdik, a differenciálódás törvényének megfelelõen.”
Rudolf Arnheim, A vizuális élmény
Számos fotográfiai lehetõsséggel ismerkedtem meg az elmúlt 3 év folyamán, különbözõ alkalmazási területekkel, hol, mikor, kik, hogyan használják a fotográfia ágazatait. Körülbelül néhány hónnappal ezelõtt kezdett foglalkoztatni a panoráma képek készÃtése, egy kirándulás alkalmával készÃtettem kézbõl pár sorozatot, ami annyira megtetszett, hogy folytattam a képek készÃtését.
...
A panoráma képek története egészen a XVIII. század végéig nyúlik vissza, és egy bizonyos Robert Barker, Ãr festõ szabadalmaztatott 1787-ben 14 évre. A középkorban a tér, a távolság átlátásának helyszÃnei a templomtornyok, várak voltak. Ebben az idõben a falvak városok népei nem nagyon utazgattak, nem látogattak idegen tájakat. 1783-ban felbocsátották az elsõ hõlégballont, ezáltal felfedezték a horizontot a végtelenség élményét, megtapasztalták, hogy az ismert környezeten kÃvül létezik egy ismeretlen át nem látható világ. Ennek a horizontnak a mûvészi megjelenÃtésére alkalmazták a panoráma festményeket. Baker a Leicester Square-n állandó panorámát épÃttet úgynevezett Rotundát, mely egészen 1864-ig mûködött is, több mint 120 óriási panorámaképet mutattak be itt, a világ különbözõ tájairól, városairól. A látvány egyetlen pillantással átfoghatatlan volt, a kép sokkal szélesebb volt, mint az emberi szem látószöge, ezáltal arra késztette a nézõt, hogy egész testével kövesse szeme irányát. A panorámakép nem volt más, mint egy optikai szimulátor, több volt, mint egy természeti élmény.
...
A benyújtott fotók panorámaképek. A diplomamunkám témájaként a természettõl való elszakadást, elidegenedést jelöltem meg eredetileg. Gyerekkorom egyik meghatározó élménye volt a teljes falat beborÃtó tájképes tapéta poszter. A 80-as években otthon és szinte minden barátom lakásában is fellelhetõ volt különbözõ formában. Erdõk, hegyek vagy pálmafás tengerpart foglalt helyet a nappalikban vagy étkezõkben. Szürreális élmény volt, ahogy az emberek ilyen módon csempészték be a természet egy darabját a panellakásaikba és ezek elõtt a képek elõtt zajlott az életük. Ez az erõs élmény volt a diplomamunkám másik kiindulópontja. Ez az ellentét kezdett foglalkoztatni. A kint és bent élményének keveredése az ember viszonyulása az õt körülvevõ környezethez és az, ahogy az ember ezt kedve szerint próbálja formálgatni. Ez pedig néha furcsa, érthetetlen párosÃtásokat hoz létre.
...
 |  |  |  |  |
