Puklus Péter: Renoir és Renoir
vissza a tartalomjegyzkhezRenoir és Renoir
Pierre-Auguste Renoir és Jean Renoir "közös" kiállítása Párizsban a
Cinématheque Française-ben, 2005. szeptember 28.-tól 2006. január 9.-ig.
Az újonnan átadott Cinématheque Française elsõ reprezentatív kiállítása felvonultatta
egymás mellé két fontos életmûvet. Pierre-Auguste Renoir festõ tablóit párhuzamba állították
fia, Jean Renoir filmrendezõ egyes munkáival.
E nagy mûvészcsaládnak szentelt kiállítás lehetõséget teremt arra, hogy jobban megismerjük
Jean Renoir egyik kevésbé ismert, viszonylag rövid filmjét, az Egy vidéki napot (Partie de
Campagne, 1936). Maupassant azonos címû novellája lehetõséget teremt számára, hogy
megerõsítse saját munkásságának kapcsolatát az apjáéval. Azzal az emberrel kereste a kapcsolatot, aki hatvan évvel korábban egy, a benyomásokon alapuló új világot hozott létre, az
impresszionizmust. A filmrendezõ magáévá teszi a kerti lak, a hinta, a csónakázás és a tánc
világát, és így elénk tárja a nõk, a természet és az élet egyben kedves és szomorú oldalát.
A rövid film-szekvenciákat loopolva, a festményekkel egyenrangú módon, a kiállítóterem
falára vetítve, közvetlenül a festmények mellett jelentek meg. Az egyes egységeken belül a
kapcsolat egyértelmû. Az apa festményeinek hangulatát, történetét fia filmben viszi tovább,
bontja ki. Nem lemásolja apja kompozícióit, hanem nagyon finoman idézi, utal rá. A két kép
néha majdnem azonos. Nyári napsütésben fehér ruhában hintázó lány. De csak pillanatra
látjuk viszont a mozgóképen az ismert festményt, a történet rögtön megy is tovább. Sõt, a
legtöbb esetben csak azt hisszük, hogy láttuk. Több képbõl, érzésbõl tevõdik össze egy biztosnak vélt emlék.
Jean Renoir ezekkel a kísérletekkel kitágítja egy festmény értelmezési és befogadási
lehetõségeit. Az állókép idõ- és térbeli kiterjedése csak a fejünkben létezik. Nem tudjuk
(vagy nem lehetünk biztosak abban), hogy mi történt egy kiragadott pillanat elõtt vagy után.
Egy színes kavargó mulatságot ábrázoló képet nézve a zene csak a fejünkben hallatszik.
Pierre-Auguste Renoir (1841-1919)
Porcelán- és legyezõfestõ kézmûves múltjából Auguste Renoir megõrizte kapcsolatát az
aprólékos munkával és kitartását az erõfeszítések során. Minden nap festett, közel négyetek
képet hagyott ránk. Claude Monet, Alfred Sisley és Frédéric Bazille barátja, együtt vonulnak
ki a mûterembõl a természetbe, és alakítják ki az impresszionista stílust. Renoir gyakran
hívják a jókedv és öröm festõjének: hamvas és meleg fények, témái pedig (napsütés, hívogató tájak, családi portrék, barátok mulatozása) az átható életkedv megtestesítõi.
Jean Renoir (1894-1979)
A Renoir-házaspár második fia. Miután Claude öccsével kipróbálja magát a kerámia-szakmában, 1924-ben filmkészítéssel kezd el foglalkozni. Ezzel egyben elindítja késõbbi felesége,
Catherine Hessilng karrierjét is, aki apja utolsó modellje volt.. Stilisztikai újításai miatt elsõ
némafilmjei kiemelkedõek. Elsõ hangosfilmjét 1931-ben készíti On purge Bébé címmel.
Valóban nagy jelentõsége alkotói pályája második szakaszának, a Franciaországban forgatott
hangosfilmeknek van. Képi, technikai és nem utolsó sorban színészkezelõ tehetségével létrejött realista alkotásai (A szuka, 1931, A vízbõl kimentett Boudu, 1932, Éjjeli menedékhely,
1936, A nagy ábránd, 1937, Állat az emberben, 1938, stb.) sok tekintetben megelõzik az olasz
neoralizmust és a francia újhullámot. Középhosszú filmjeivel (Egy vidéki nap, Francia
kánkán) apjának kedves témáit és saját gyermekkorát idézi vissza. A filmtörténet egyik legnagyobb alakja, a francia realizmus megkerülhetetlen, sokszor idézett alkotója.
webográfia:
http://education.france5.fr/renoir/
http://www..univ-nancy2.fr/renoir/
http://wu369.com/019.htm
http://odeon.hu/kat.phtml?ida=818
http://www.imdb.com/name/nm0719756
Puklus Péter
a Moholy-Nagy Mûvészeti Egyetem Doktori Iskolájának másodéves hallgatója