Pukulus Péter: Másfél méter
vissza a tartalomjegyzkhezMásfél méter
avagy
A közvetlen környezet dokumentálása a kortárs fotográfiában
1. rész
Ebben a dolgozatban a közvetlen környezet tanulmányozását és dokumentálását végzõ fotósokkal foglalkozom. Olyan alkotókkal, akiknek a fõ munkaterülete az õket körülvevõ tér és helyzet feldolgozása, feltérképezése és ezáltal megértése. Szeretném rögtön az elején leszögezni, hogy ez nem egy teljes, a téma minden területére kiterjedõ dolgozat, hanem egy olyan írás, mely segít elemezni és jobban megismeri azokat az alkotókat, akik hatással vannak rám. Így elkerülhetetlenül egy személyes hangvételû, szubjektív szöveget hozok létre, hiszen a dolgozathoz kapcsolódó gyûjtésbe olyan fotósok kerültek, akik emocionálisan hatottak rám. Mint késõbb látható lesz, három nagy csoportot, témakört alakítottam ki. Amellett, hogy cél volt, hogy a vizsgálatot inkább a kortársaim körében végezzem, nem mehettem el egy-két, igazán meghatározó személyiség mellett.
A dolgozat célja egy áttekintõ kép alkotása a privát szférát feldolgozó fotósok munkásságáról (keresztmetszet / gyûjtés). Az egyes területek megismerése és értelmezése. A hozzám hasonló tevékenységet ûzõ kortársaim tevékenységének felmérése (magyar vonatkozások!). Inspiráció.
Nem cél a fotómûvészet klasszikusan megfogalmazott területeinek elemzése. Az a fontos, hogy felállítsak egy olyan mérték-, és szempontrendszert, mellyel pontosan meg tudom határozni a dolgozat alapját adó gyûjtés irányát, és a rendszerezés módszerét. Így nincs értelme az általánosan bevált, például mûterem vagy riport kifejezéseket használni, hisz jelen esetben ez leginkább csak félrevezetõ lehet. (A riport szó egyik jelentése: valaki valahol valamit dokumentál. Ilyen értelemben ez a téma is riport, hiszen a fotós otthon, illetve a mindenkori helyzetben dokumentálja a vele történt eseményeket, helyzeteket. Vagy általában véve egy mûtermi helyzet — beállítás, világítás, díszlet, jelmez, smink — is teljes egészében ellentétes az õszinte megfigyeléssel. De ha a fotós és modellje közti viszony egyik leghitelesebb megmutatóját, a tekintetet vesszük alapul, rögtön nem számít sem a dekor, sem a frizura...).
Az elemzés eszközei
A gyûjtés
Az elemzés legfontosabb részét a gyûjtés képezi. Elsõdleges színhelye az Internet, de sok információt szerzek folyóiratokból, kiállításokról, katalógusokból. Jelenleg kb. 1300 fotós kb. 18000 képe szerepel a gyûjtésben. Ez azt jelenti, hogy minden begyûjtött alkotónak van legalább egy olyan képe, mely felkeltette az érdeklõdésemet és beleillik a témába; ilyenkor általában a sorozat egyéb képeit is a gyûjtés részévé teszem. (Külön kifejtést érdemelne, hogy befolyásolja-e egy mûvész jó képének megítélését a párhuzamosan publikált rossz kép?)
Általában olyan fiatal fotósokról van szó, akik kb. 20-30 évesek, legritkább esetben van kiadott könyvük, kevés cikket írtak róluk, az összes publikációjuk az Interneten lévõ weboldaluk, egy részük nem tekinti magát mûvésznek, képeik, videóik fájlmegosztó site-okon található. (YouTube, Flickr, Video.Google)
Amellett, hogy az Internet nagyon fontos terepe a gyûjtésnek, érdekes következtetéseket lehet levonni az Internetes publikációk számából és helyzetébõl. A privát élet képeit az Internet nem csak elérhetõvé teszi, hanem bátorítja is. A fényképekkel dúsított blog-bejegyzések, fotó-naplók az élet minden területérõl mesélnek, bemutatják és dokumentálják a környezetet. Egy képmegosztó fiók, blog-bejegyzés indítása egyrészt szimbóluma a naprakész, fiatalos életnek, másrészt valóban megkönnyíti, egyszerûbbé és színesebbé teszi az emberek közötti kommunikációt, segíti és motiválja a történetmesélést.
Van még egy érdekes vetülete az Internetes fájlmegosztó, bemutató site-oknak: a tapasztalat azt mutatja, hogy az, aki egy elõre gyártott, csak kitöltésre váró weboldalon mutatja be a képeit, és láthatóan valamilyen mûvészi, mûvészkedõ szándék vezérli, vagy egyszerûen odafigyel a képei minõségére, nem rendelkezik külön weboldallal, portfólióval. Sõt, gyakorlatilag az adott site-on kívül lehetetlen megtalálni õket, hiszen adott esetben az avatarjukat csak itt használják fel, megõrizvén az anonimitást. Mondhatjuk tehát, hogy ezek a fájlmegosztó site-ok az Interneten való publikálás elsõ és legkönnyebb eszköze. Egy egyszerû regisztrációval bárki tag lehet, bemutathatja a mappákba, témák szerint rendszerezett képeit, megjegyzést fûzhet hozzá, fogadhat hozzászólásokat, reagálhat azokra és kapcsolatot, beszélgetést kezdeményezhet bármelyik más regisztrált felhasználóval. Akinek viszont van kiadott könyve nagyon ritkán mutatja be képeit saját, Internetes portfólió formájában is. Kivétel ez alól inkább a fiatal generáció néhány képviselõje (pl. Nina Jan Beier, Elinor Carucci), rájuk viszont az jellemzõ, hogy képeiket nagyon kis méretben töltik fel.
A kiállítások látogatása, katalógusok, szaklapok figyelése is fontos részét képezi a gyûjtésnek. Az így szerzett új ismereteket késõbb, az Internetrõl gyûjtött képekhez hasonlóan rendszerezem. A gyûjtés célja egy átfogó kép megalkotása, melynek rendszerezése és elemzése után világos támpontokat kapok ezen dolgozat megírásához. Illetve egy adatbázis alapjának létrehozása az adott témából, mely oktatási segédanyagként, órai illusztrációként szolgálhat a késõbbiekben...
A gyûjtés szempontjai:
A gyûjtésbe olyan kép került bele, mely: témájában illeszkedõ, emocionálisan telített, megragadó, inspiráló hatású, egyik sem, ezáltal árnyalja az alkotó egyéb munkáit.
A kép alkotó részei
A képen látható elemek, a képi minõségétõl függetlenül, gyakran ismétlõdnek ebben a témában (kulcsszavak).
A visszatérõ elemek: otthon, lakóhely, önarckép, emberi test(részletek), sebek, ágy, drapéria, ruha, asztal, csendélet, kert, növény, autó, út, fény, víz, ...
A téma, az elmesélt helyzet, történet (alkategóriák): család, barátok, utazás, szerelmek, élmények, városi ember, étkezés, fürdés, szeretkezés, ...
A képek készítésénél a leggyakrabban használt technika a színes kisfilm, vagy az azt kiváltó digitális, ritkábban fekete-fehér kisfilm vagy digitális, nagyon ritkán középformátum, mely mindig színes; nagyon ritkán nagyformátum. A világítás a legtöbb esetben természetes fény, esetleg kevés derítés, néha az objektívhez közel elhelyezett vaku.
Annak ellenére, hogy, a képek témája és elkészítésük módja gyakorlatilag azonos, a rendszerezett anyagból mégis kidomborodik három különbözõ terület, alkategóriákkal:
A privátfotó
Fontos területe ez a témának. Annak ellenére, hogy a képek zöme magán céllal, minden mûvészi szándék mellõzésével készült, közülük nagyon sok hordoz komoly értéket. Egyrészt leíró, elbeszélõ, õszinte jellegüknél fogva, másrészt mert a hatalmas mennyiségû kép között nagy az esélye egy-egy nagyon jó, nem utolsó sorban inspiratív jellegû munkának is. Mivel ez a terület valóban óriási, teljes áttekintése gyakorlatilag lehetetlen, ezért mindössze néhány érdekes példát ragadok ki a weben mindenki által elérhetõ képmegosztó site-okról és magán-portfoliókról.
A befolyásolt fotó
Az úgynevezett megrendezett kép. Mit jelent az, hogy megrendezett? Hol van a megrendezettség és a kompozíció beállítása közötti határvonal? (mozdulat beállítása, világítás befolyásolása, ...) Mi az elkapott pillanat? (Valószínûleg külön dolgozatot érdemelne az megrendezett kép értelmezése. Mivel ad ez többet/kevesebbet a megértéshez, a gondolatátvitelhez?) A befolyásoltság alatt azt értem, hogy az fotós gondosan megszervezi, megtervezi a képet, az utómunkálatokkal különbözõ hatásokat ér el, de mindig, nagyon jól imitál egy meghitt, intim szituációt.
Mûvészi szándék
Egyelõre nem találtam jobb kifejezést. Ez a cím azt jelenti, hogy az ebben a fejezetben idézett példák képviselik az igazi értéket, egyben a kutatás fõ területét. Példaértékûek a gyakorlati munkámhoz. Ebben a szakaszban három alfejezetet alkottam, a kiinduló helyzetre utaló címmel.
A privátfotó
Nem nagyon kell bizonyítékkal alátámasztani, hogy az amatõr fotózás által támasztott igények kiszolgálása az egyik legjobban fejlõdõ, egyre több embert érintõ iparág. Az e terület iránt tanúsított érdeklõdés visszaszorulása a nagy filmgyárak sorozatos bezárásával csak látszólagos, helyüket nagy ütemben veszik át az olcsó, és évrõl-évre egyre olcsóbb digitális technikát alkalmazó készüléket. Szinte már közhely, de tény, hogy a digitális adathordozók ára kb. fele az egy évvel korábbinak, másképpen kifejezve ugyanazért az árért egy évvel késõbb dupla méretû adattárolót, vagy kétszeres teljesítményû eszközt kapunk. De nem csak a teljesítményben, hanem a minõségben is folyamatos a javulás; néhány évvel ezelõtt (vagy fõleg a filmes gépek korában) elképzelhetetlen volt az automata fehéregyensúly, a kézremegés-kiszûrõ funkció vagy az arcfelismerõ-program. Ezek a beállítások a képkészítés közben észrevétlenül mûködnek, használatukhoz, bekapcsolásukhoz elég általában egy-két gombnyomás; és a képek valóban jobbak lesznek. Ez azt jelenti, hogy a felhasználónak nagyobb tere marad a képkészítésre, a koncentrálásra. Az egy nap alatt készülõ amatõr képek számát csak megbecsülni lehet; ünnepekkor, családi események alkalmával ez a szám valószínûleg hatványozódik. Ebbõl a hatalmas számból természetesen következik, hogy nagy a száma a (jórészt véletlenül) készült nagyon jó képeknek. Mutass bármilyen családi albumot, nagyon sok érdekes képet fogok benne találni — mondta egyszer Lee Friedlander. (1)
A privátfotó megjelenési területei
A privátfotó legfontosabb célja az események képi rögzítése, melyek azáltal válnak emlékké, elmesélhetõvé (bizonyíthatóvá), hogy dokumentálva lettek. Ezek a képek az esetek nagy többségében belekerülnek egy családi albumba, sorsuk sokszor az enyészet, hiszen a harmadik, negyedik generáció már nem mindig tanúsít érdeklõdést irántuk. Kincses Károlytól tudom, hogy a Kecskeméten mûködõ Magyar Fotográfiai Múzeum ilyen jellegû,
sokszor nagyon rossz állapotban lévõ hagyatékok restaurálásával és archiválásával is foglalkozik, hiszen ezek a képek egy adott kor, valódi, hiteles, a hétköznapokat dokumentáló lenyomatát adják.
Egy másik, legalább ennyire fontos megjelenési helyzet az Internet. A fentebb leírt módon, minimális tudással lehet létrehozni mappákat a képmegosztó weboldalakon. Alapvetõen két csoportba lehet osztani ezeket az oldalakat, az egyik amikor csak regisztráció után tekinthetõek meg a képek, a másik pedig a szabadon, bárki által megtekinthetõ gyûjtemény. A regisztrációhoz kötött oldalak általában fizetõsek (ez segít a kellemetlenkedõ felhasználók kiszûrésében) és gyakran együtt járnak a képek eladásának lehetõségével. (2)
A privátfotó értéke
A kép értékét sok minden adja — a szerzõ, a technika, a modell személye —, de jelen esetben a legfontosabb a képi minõség. Ez a tényezõ kétségtelenül szubjektív, hiszen amellett, hogy a képi minõséget adó elemek nagy részének jó megoldása képletesen megadható — kompozíció, arányok, színhasználat, stb. —, a legfontosabb akkor is a nézõben kiváltott érzelmi hatás marad. Példának bemutatok három alkotót. Ketten fiktív, gyakorlatilag semmilyen támpontot nem nyújtó nevet használnak; az ilyen típusú avatár teljesen
megszokott és elfogadott az Interneten publikálók között. Ezek a képek hasonló, nagy értékkel bírnak, mint egyes híres mûvészek képei; ehhez visszatérek késõbb, a További teendõk — Összehasonlítás pont alatt.
A befolyásolt fotó
Ebben a fejezetben olyan képeket, alkotókat mutatok be, akik valamilyen radikális módon befolyásolták képeiket. Lehet ez digitális utómunka, megrendezettség, de érdekes módon a végeredmény mindig valamilyen személyes hangvételû, érzékeny és egyben erõvel telített munka lesz. Ebbe a kategóriába sorolom az önarcképet is, hiszen Gera Mihály szavaival szólva „az alapvetõ konfliktus, hogy a kamera mindkét oldalán ugyanaz az ember áll”. (3)
Divat
A divatfotó intimitást, közelséget, amatõrséget imitáló területe. A példaként bemutatott alkotók jellegzetesen, gyakran használják munkáikhoz a barátaikat, családtagjaikat modellként, a saját környezetükben lefotózva. Annyiban különbözik mindez egy szokványos emlékképtõl, hogy az ismerõsökön valamelyik ruhagyártó-cég öltözete van. Vagy a kamera által jól látható márkajelzéssel, vagy a kép, a sorozat eleve beleillik egy image-ba, amit a brand képvisel, mint például az American Apparel esetében, ahol a lefotózott személyek kifejezetten nem modell-alkatúak, nem modellek. A San Francisco-i székhelyû cégnél azt az újító ötletet alkalmazzák, hogy a legújabb kollekciót valódi tinédzsereken, azaz pattanásos, túlsúlyos, narancsbõrös fiúkon és lányokon, a saját lakásukban, a kocsijukban vagy szórakozás közben fotózzák le.
Az önarckép és a manipulált önarckép
Ebben a témakörben nagyon fontos pont az önarckép, hiszen ebben az esetben a mûvész egyrészt gyakorlatilag összefoglalja a munkáit, vizsgálja önmagát, másrészt „az egyetlen olyan portré, mely az alkotóját a teremtés pillanatában ábrázolja” (Michel Tournier). (4) Mivel ez egy jelentõs és érdekes, egyben ettõl a témától kicsit elkanyarodó terület, szeretnék neki külön dolgozatot szentelni. A vizsgálandó téma két nagyobb területre oszlik: az önmagukat a környezet részének tekintõ, azt magukkal egyenrangúnak tudó mûvészek (Tina Barnay, Aaino Kannisto, Vibeke Tandberg, Dan Siney, James Kendi, Elinor Carucci, Nan Goldin, Jessica Todd Harper, Jeff Wall, Elek Judit, Miskolczi Emese, Flohr Zsuzsi...) és az önmagukat valamilyen koncepció, szisztematizmus vagy manipuláció által középpontba helyezõ, de mégis érzékeny és intim világot létrehozó mûvészek (Elina Brotherus, Kelli Connell, Cindy Sherman, Vibeke Tandberg, ...)
A mûvészi szándék
Ebbe a kategóriába gyûjtöttem össze a számomra legfontosabb alkotókat. A cím nem azt jelenti, hogy az elõzõ részeket ne tartanám mûvészetnek, hanem hogy az ebben a részben felsorolt mûvészek munkái valamilyen szempontból képzõmûvészetnek tekinthetõ. Képeik inkább tablók, szorosan kötõdnek a festészethez, kompozícióban, színhasználatban, témaválasztásban egyaránt. Megjelennek a nagy mûvészeti vásárokon, neves galériák által képviselve. Képeikrõl általánosan elmondható, hogy a technika tökéletes használata mellett megfigyelhetõ egy õszinte, gyermeki rácsodálkozás a világra, melynek fõ célja a kutatás, a megfigyelés és a megértés. Többségében fiatal, jószerint még ismeretlen alkotókról van itt szó, de nem lehet kihagyni ebbõl a témából olyan fontos, már széles körben ismert alkotókat, mint Nan Goldin vagy Wolfgang Tillmans.
Az intuitív — nyilvános naplók (5)
Néma, kifejezõ magán-párbeszédek az alkotó és modelljei között. Valójában a családi albumba illeszthetõ, izgalmas, tökéletes képek. „A mûvész tisztességes a modelljeivel és saját magával is, ez teszi figyelemfelkeltõvé képeiket. A képek direktek, de még nem sértõek, kíméletlenek, és nem is hidegek. Olyan képek, melyek a fiatal generáció magatartásformáin keresztül arról a korról beszélnek, amelyben élünk” (6) — írta Andy Grundberg Nan Goldinról, de ez a kijelentés mindenkire vonatkoztatható ebben a kategóriában. Részt vesznek környezetük legintimebb helyzeteiben, úgy, hogy „sosem szentesítik a kíváncsi sóvárgást, a leselkedést, az irigységet”. (7)
Tudományos, áltudományos példák, mérések
Érdekes területe ez ennek a témának. Olyan alkotókról van itt szó, akik tudományosnak tûnõ módszerekkel figyelik meg a környezetüket, errõl méréseket készítenek — akció —, és ezen mérések eredményeit, vagy magát az akció eredményét lefényképezik — dokumentáció. Felvetõdhet a kérdés, hogy ebben az esetben mi számít mûalkotásnak, az akció — mely néha nem több egy kulcscsomó felakasztásánál — vagy ezen esemény dokumentációja? De mint ahogy a Fluxus esetében is létjogosultságot nyert, mondhatni mûalkotás jogot kapott mind a nézõket is bevonó színházi elõadás (performance), a performance helyszínén maradt tárgyak összessége (enviroment), ezen tárgyak galériában vagy köztéren kiállított változata (installáció) és mindezek képi lenyomata (dokumentáció), úgy jelen esetben is elég, ha elfogadom ezen alkotórészek létezését, és az engem érdeklõ helyzetre koncentrálok.
Az egyik alkotó (csoport) a Nina Jan Beier és Marie Jan Lund „vezetésével” mûködõ Janfamily. Ez egy olyan mûvészi csoportosulás, mely egyszerûen csak figyeli a környezetét, és a saját helyét, mozgásterét, lehetõségeit keresi benne. Mint ahogy könyvük elõszavában írják: „Mi a Jan család vagyunk. Mindegyikünket, egyenként és együtt is Jannak hívnak. Egymással kapcsolatban vagyunk, de különbözõ helyrõl jövünk. Különbözõ hangokon beszélünk, együtt, felszólalunk. Ennyit tudunk. Amit mi hoztunk létre, és ami létrehozott minket. Érzéseket csinálunk. [...]” (8) A könyv létrehozásában résztvevõ alkotók mind felvették kereszt-, és vezetéknevük közé a Jan nevet, a tipográfustól a szerkesztõig.
Konceptualista
Konceptualistának nevezem azokat az ideillõ alkotásokat, melyek valamilyen szigorú rendezõ elv mentén készülnek. Az elõzõ témához hasonlóan követnek valamilyen logikát, de nem csaponganak egyik helyzetbõl a másikba, hanem mértani pontossággal, ésszerûen, katalogizálva mérik fel azt a szûk kört, azt a másfél métert, melyben létezésük megadatott. A száraz tényekre szorítkozva, tiszta adatok felhasználásával mutatják be az életben megélt helyzeteket, az átélt problémákat. Elek Judit a „Szeretõim, 2003” címû sorozatában hidegen, szinte érzelmek nélkül tárja elénk kapcsolatai sorát. Nem érezzük a bánatot az elmúlt szerelmek miatt, még egy könyvtári katalógusnál is kevesebbet kapunk, az egyetlen kapaszkodó a sorozat címében lévõ évszám.
Elina Brotherus a Franciaországban készült „Suites françaises 2.” címû sorozatáról a következõket írja: „A nyelv az egyik módja annak, hogy rendet teremtsünk a káoszból. Elnevezzük a tárgyakat, osztályozzuk és kategorizáljuk a dolgokat, jelenségeket elemzünk. Ez a mû a fotográfia klasszikus témáival foglalkozik: a tájképpel, a portréval, az enteriõrrel, a csendélettel és az emberi alak tanulmányozásával. Sõt, ezeknél még fontosabb dolgokkal: a tanulással, a fogalomképzéssel, életünk kézben tartásával. Ha nem érted a körülötted beszélt nyelvet, a bizonytalanság furcsa állapotában élsz. A nyelv elengedhetetlen az alapvetõ biztonságérzet megteremtéséhez. [...] Ez a munka egy új nyelv megtanulására, egy új ország és kultúra megismerésére tett kísérlet. Az ‹outsiderségrõl›, az ember és környezete között feszülõ inkoherenciáról és azokról az egyszerû eszközökrõl szól, amelyek révén az ember megkísérli elfoglalni helyét a társadalomban. [...] Köszönettel tartozom Andrea barátomnak, aki a jól bevált Post-it módszert ajánlotta a franciatanuláshoz.” (9)
Rezümé
Mint a dolgozatban látható, olyan mûvészekkel, alkotókkal foglalkozom, akik valamilyen módszerrel, a saját nézõpontjukból, de mindig képeken keresztül keresik helyüket a világban, próbálják megérteni a környezetüket és önmagukat. Rádöbbennek létezésük tényére, és e tény súlyára. Az én-rõl való gondolkodás során elmosódik a határ mûkedvelõ és profi, amatõr és mûvész között. A lét alapvetõ kérdéseire adott válasz mindenkitõl hasonló. Bizonyítottnak látom, hogy igenis van létjogosultsága a hétköznapi vívódások, örömök és bánatok ábrázolásának a legmagasabb mûvészetben, a fotómûvészet területén is.
További teendõk
Az idézett mûvészek életútjának, munkásságuk ideillõ szakaszának részletes elemzése.
Egyes kérdések/problematikák bõvebb kifejtése (az önarckép, a párhuzamosan publikált képek egymást erõsítõ/gyengítõ hatása, a megrendezettség kérdése).
Összehasonlítás: a fenti három fõ témából egy-egy azonos témájú, kompozíciójú, színvilágú kép összehasonlítása.
Interjú:
1. a kiválasztott képek alkotóihoz eljuttatott személyre szabott kérdéssor, lehetõség szerint személyes találkozás,
2. a fenti problematikák megvitatása a témában jártas szakemberekkel, a beszélgetések elemzése, az összefoglalt eredmények bevezetése a tézisbe.
Egy hasonló témával foglalkozó elemzés elkészítése a videómûvészet területén.
Idézetek, hivatkozások
1 „Give me anybody’s family album, and I’ll find lots of interesting pictures.” Lee Friedlander in: Sophie Spencer-Wood: Family, Phaidon, London/New York, 2005., p. 200.
2 forrás: http://en.wikipedia.org/wiki/File_sharing
3 Gera Mihály in: Csak képek sorozat, Miskolczi Emese: Önarcképek, Városháza, Budapest, 2001., p. 3.
4 Gera, i.m.
5 Klaus Honnef által kreált „public report” kifejezés kissé szabad, de ideillõ fordítása in: L’Art au XXe siècle, Volume II, Taschen, Köln, 1998., p. 678.
6 Andy Grundberg in: Willfried Baatz: Fotográfia, Kossuth Kiadó, Budapest, 2003., p. 164.
7 „ [...] elles ne sacrifient jamais à la convoitise voyeuriste.” Klaus Honnef, i.m.
8 „We are Janfamily. Each of us and all of us are called Jan. We are related but come from different places. We speak in individual voices, together, we speak up. This is how much we know. What we are made of and what makes us. We are making sense. [...]” elõszó in: Janfamily: Plans for other days, Booth-Clibborn Editions, London, 2005., p. 7.
9 Elina Brotherus, Chalon-sur-Saône, 1999. november in: Dreamlands Burn/Álmok égõ táján, kiállítási katalógus, Mûcsarnok, Budapest, 2006.
Bibliográfia, webográfia
Szilágyi Gábor: A fotómûvészet története, Képzõmûvészeti Alap Kiadóvállalata, Bp., 1982.
Art Now, Taschen, Köln, 2005.
Csak képek sorozat, Miskolczi Emese, Önarcképek, Városháza, Budapest, 2001.
Dreamlands Burn/Álmok égõ táján, kiállítási katalógus, Mûcsarnok, Budapest, 2006.
Sophie Spencer-Wood: Family, Phaidon, London/New York, 2005.
Willfried Baatz: Fotográfia, Kossuth Kiadó, Budapest, 2003.
Roland Barthes: La chambre claire, Édition de l’Étoile, Gallimard, Le Seuil, 1980.
L’Art au XXe siècle, Volume II, Taschen, Köln, 1998.
Nan Goldin: Le Terrain de jeu du diable, Phaidon, Paris, 2003.
Janfamily: Plans for other days, Booth-Clibborn Editions, London, 2005.
www.americanapparel.net/
http://www.arnisbalcus.co.uk/
http://arts.fluctuat.net/
http://www.dansiney.com
http://www.debora-mittelstaedt.de/
http://www.elinorcarucci.com/
http://flickr.com/
http://www.jameskendi.com/2index.html
www.jessicatoddharper.com/
http://jimverburg.com/
http://www.moma.org
http://www.sag.se/
http://www.terryrichardson.com/
http://www.vavaribeiro.com/
http://en.wikipedia.org
Képjegyzék
(forrás)
1 Nan Goldin: Emrassade maternelle : Valérie et Mel,
Saint-Rémy-de-Provence, France, 2002
(N. Goldin: Le Terrain...)
2 Cindy Sherman: Untitled Film Still #31, 1979
(http://www.moma.org/exhibitions/1997/sherman/untitled48.html)
3 Vava Ribeiro: divatfotó a Wrangler Jeans, Europe számára
(http://www.vavaribeiro.com/)
4 Emilie Björk: bored
(http://flickr.com/photos/emiliebjork/1764012 57/)
5 Emilie Björk: f24
(http://flickr.com/photos/emiliebjork/1962321 96/)
6 hairplay:
7 hairplay: lure
(http://flickr.com/photos/_hairplay/176415989/)
8 tetheredtothesun:
9 American Apparel,
Anna, Pts. 2, Anna models our Strapless Rouched Dress in Evergreen
(http://www.americanapparel.net/gallery/photocollections/models/index.html)
10 Debora Mittelstaedt:
(http://www.debora-mittelstaedt.de/portfolio2gross/p3.2.html)
11 Vava Ribeiro: divatfotó a Wrangler Jeans, Europe számára
(http://www.vavaribeiro.com/)
12 Terry Richardson: Harmony kiss Chloë
(http://www.terryrichardson.com/Start.html)
13 James Kendi: Warriors
(http://www.jameskendi.com/selffs.html)
14 Dan Siney: Me and Jenny
(www.dansiney.com/)
15 Cindy Sherman: Untitled Film Still #66, 1980
(http://www.moma.org/exhibitions/1997/sherman/untitled66.html)
16 Elina Brotherus: I hate Sex, 1998
(http://www.sag.se/foto/elinabrotherus/pages/ihatesex.html)
17 Elinor Carucci: Faces, 2000, kép a Closer címû sorozatból
(http://www.gallery51.com/html51/artists/elinor_carucci_iframe.html)
18 Kelli Connell:
19 Arnis Balcus: Myself, Friends, Lovers and Others 2000-2004
(http://www.arnisbalcus.co.uk/)
20 Nan Goldin: David dans ma rue portant un bluson à capuche,
Sag Harbor, NY, 2001
(N. Goldin: Le Terrain...)
21 Jim Verburg: Jayson
(http://jimverburg.com/)
22 Jessica Todd Harper: Sarah with Zephyr, 2006
(www.jessicatoddharper.com/)
23 Elinor Carucci: kép a Closer címû sorozatból
(http://www.gallery51.com/html51/artists/elinor_carucci_iframe.html)
24 Pau Ros:
25 Tim Barber: Dashboard
26 Tod Seelie: Meg Sleeping
27 Tim Barber: Blue Towel
28 Wolfgang Tillmans: Jochen
29 Marie Jan Lund és Nina Jan Beier: How to announce an arrival
February, London
(Janfamily: Plans for other...)
30 Marie Jan Lund és Nina Jan Beier: You like me
When we met someone noticed that we were both wearing a spotted scarf. It happened
again with a grey knitted skirt and we started working together.
(www.ninajanbeiermariejanlund.com)
31 Marie Jan Lund és Nina Jan Beier: How to make an instant shelter
August, Copenhagen,
‘I was at a bar one night, where someone I would have liked to avoid speaking to was present.
I pulled up the hood on my jacket and he came over to ask if I was leaving.’
(Janfamily: Plans for other...)
32 Marie Jan Lund és Nina Jan Beier: How to make a bridge
January, Paris
(Janfamily: Plans for other...)
33 Marie Jan Lund és Nina Jan Beier: How to make a bridge
February, London
(Janfamily: Plans for other...)
34 Carl Palm:
35 Carl Palm:
36 Elina Brotherus: Désolée
(http://www.sag.se/foto/elinabrotherus/pages/desolee.html)
37 Jessica Todd Harper: Becky with Mom, 2001
(www.jessicatoddharper.com/)
