Miltényi Tibor: Benko Imre- Az esendoség költészete
vissza a tartalomjegyzékhezBENKÕ IMRE
Az esendõség költészete
benkõ Imre utóbb megjelent negyedik és ötödik albumával – Blues (2003), Utak (2004)
– hatvan éves korában elérkezett oda, hogy életmûvének valóságos dimenziói végre
beláthatóvá váltak. A Blues voltaképpen a Szürke fények (l999) cÃmû Budapest-albumának
folytatása. Ami ott még a rendszerváltás káoszának látszott, az fajult azóta "renddé" a mostani
album tanulsága szerint. Az Utakban pedig a nyolcvanas években a szocialista blokk országaiban
készült képeibõl válogatott. A rothadó diktatúrák a hétköznapok felõl tekintve is szürreális
és abszurd arcukat mutatták. A politikai felállás azóta nagyot változott, a létezés
kietlensége azonban a hazugságokra és tehetségtelenségre épülõ szép új világban maradt,
ami volt. Lelassult az idõ és céltalanul imbolyog errefelé.
Benkõ Imre mûvészetét érdemes az õ kivételes személyisége felõl megközelÃteni. Adva van
egy mélységes morális érzékkel megvert, a másik iránt empátiával és toleranciával viszonyuló
velejéig tisztességes ember. Ez már önmagában is elég irreális kombináció, hiszen annyira ritka,
hogy statisztikailag: nincsen. Ez a nemlétezõ ember ráadásul fotós tehetséget is kapott a
Jóistentõl, amit õ gondolkodás nélkül esendõ és elveszett embertársai szolgálatába állÃt. Nem
játssza az ócska "mûvész úr"-szerepet, nem hazudozik szakmányban, hanem azonosul a világ
mindenkori megszomorÃtott és megnyomorÃtott felével. Ezek – mivel nem célcsoportjai
egyetlen reklámnak sem – praktikusan ugyancsak nemlétezõnek tekinthetõk. Ebben a fiktiv,
légüres térben mutatja fel azután az elveszett emberi méltóság fájdalmas emlékeit.
Humanista mûvész, de nem naiv: a szeretetteli alapállás nem felmentés is egyben. Tudja
ugyanis, hogy az embereket többnyire saját különbejáratú hülyeségüktõl kell megmenteni
– akaratuk ellenére. Ez persze lehetetlen vállalkozás, Ãgy azután van értelme megpróbálkozni
vele. Az eleve elrendelt kudarc nem keserÃti el a kelleténél jobban, életmûve
nem sötét reménytelenséget sugall. Nincs benne kifejezett kritika sem az agyament politikai
felállások és a nekik kiszolgáltatott tömegek vegetatÃv létezésével szemben. Nem gondolja,
hogy ez a világ alapvetõen másmilyen is lehetne. Finom iróniával jelzi álláspontját, de ez
sem Ãtélet, mivel legalább ugyanannyi benne az önirónia is.
StÃlusa realista és feltûnõen eszköztelen, de érdekes módon épp e visszafogott formálásból áll
elõ saját poétikai rendszere: az esendõség költészete. Van, hogy a mûvészet az esztétikai
lehetõségek takarékos alkalmazásából születik, vagyis nem annak absztrakt személyiség feletti
mozzanata. Az autonóm riport kifinomult formalizmusa sem jellemzõ rá, nála a személyes
üzenet hitele viszi el a képeket. A forma Ãgy csak a morális tartalom egy eleme. Micsoda üdÃtõ
korszerûtlenség!
Üzenete ön- és közveszélyes: semmi különbség nincsen az átideologizált diktatúrák kora és a
"szabad" jelen között. Az emberiség nem más, mint egyetlen jólfejlett Mr. Bean, aki a legártatlanabb
helyzetekbõl is biztos kézzel hozza ki a katasztrófát. A tehetség és a tisztesség pedig
ilyen viszonyok között közönséges provokáció.
Miltényi Tibor
