Fuchs Lehel : FalualapÃtó
vissza a tartalomjegyzékhezA falualapÃtó
A Város meg a Szülõ Föld
Hegyek között völgyek között
Elfogynak a sÃnek
És a legszebb földek közül
Választani minek.
Az út kanyarog. Megszûnõ életek közt visz zajon és kapukon át. Néhol a ligetek
követik kattogó zaját, a falvak még ráköszönnek. Máskor szürke porba szorÃtott
széles, dübörgõ támadás. Menetelõ végtelen küldemény. A cÃmzett ismeretlen. Mi
vagyunk. Lüktet az út, életet visz és vesz. Menekülünk.
Hol volt hol nem volt, volt egyszer egy falu. Élt abban egy ember és a felesége. Hol Ãgy, hol úgy, szántottak- vetettek, mások arattak. A hopp egyre elmaradozott, a kopp-ból nemzetközi hÃrû ritmusszekció
lett. Aztán egyszer csak kiderült. Meztelen a király. Kárpótolták. Aki kérte.
Visszakapták azt ami volt.
Közben a falvakból városok lettek. A vasból acél. Országosan. Az országból meg
közös ló. Hát annak a hátára hol mindenki fel akart mászni, hol meg uborkafa. Ezzel telt az idõ.
Az ember meg az asszony gyerekei felnõttek, nem ilyen lovat akartak. Fogták az Idõt és visszaforgatták.
Bele a földbe. Szántottak - vetettek, kikelt belõle a múlt. Újra élet lett. És az ember
meg az asszony szÃvesen megosztják bárkivel. Aki nem hiszi, járjon utána. Ott van az most
is Szokolyán, a Kacár tanyán. A képek ott készültek.
Fuchs Lehel
