Új keretû világ-Halász Dániel fotográfus
vissza a tartalomjegyzékhezÚj keretû világ
Halász Dániel képei
Napló 2
Anamnézis, Halász Dániel: Fiatal fotográgfus, aki inkább megismer, megnevez, véghezvisz, cselekszik, de nem ragaszkodik. Anglia, Dánia, Norvégia, Skócia után ismét Budapesten él. Az a fajta személyiség, aki fotói alapján közelÃt az Abraham Maslow által bevezetett egészséges, önmegvalósÃtó személyiséghez. Halász Dániel esetében a teljességgel mûködésre találunk bizonyÃtékokat. Munkái Eliade szavait juttatják eszünkbe, aki az életünk szent és profán jelenségeire hÃvja fel a figyelmet. Ilyen érzelmi töltéssel bÃró jelenség az idõ is. Halász Dániel képeiben „titok”, valamifajta kizökkenés van, az idõ nem homogén, s ebben az idõtartományban akár rátalálhatunk saját lényünkre. Fizikailag meghatározható állapotunkon túl, egyfajta gömbszerûen zárt világot képes teremteni. Ráébreszt létezésünk súlyára, arra, hogy ezt senki sem veszi le a vállunkról.
A számos dÃj, amit Halász Dániel az utóbbi idõben megnyert, a már emlÃtett humanisztikus pszichológia egy másik elméletét hÃvja elõ. Ez az a pillanat (amire szintén Maslow mutatott rá), amikor a küzdés, vágyak, erõfeszÃtések meghaladása létrejön. Ez a „hagyni megtörténni” állapota, vagy a Mrs. Garret szerinti „magas rendû nemtörõdömség”, melyre valójában a taoizmus is épül. Ez a fajta elengedettség ritkán jellemzõ a mai alkotókra. Halász Dániel a fotó eszközeivel, könnyedén él egy a pszichológiában ehhez a tudatállapothoz kapcsolódó hasznos technikával: az átkeretezéssel. Nála ez a dinamika egyszerûen tör felszÃnre, mÃg másoknak hónapokba kerül e technika elsajátÃtása. Képei ebbe a mögöttes, új keretû világba engednek belépést. Gondolkodásmódja független egy-egy kultúrától, mindamellett gyökerein keresztül sok energiát nyer. Nemrég tért haza Glasgowból, a Google – Saatchi fotópályázatának gyõzteseként. Most pedig Brüssszelbe készül az Imagine a New World cÃmû pályázat dÃjátadójára, melyet az Imaginary Diary cÃmû munkájával nyert fõdÃjat.
Tóth AlÃz
Marokkó 2.
Részlet. A cikk és a fotók teljes egészében a Szellemkép 2009/4. számában láthatók.
