Embermögötti képek- B. Müller Magda
vissza a tartalomjegyzékhezEmbermögötti képek
B. Müller Magda stand- és werkfotós
Mi van az ember mögött?
A sors.
Egy élet.
Bizonyos irodalomtörténeti meghatározás szerint: történet.
B. Müller Magda képein – pontosabban a portréin – megtalálható mindez. Többségük valójában nem portrénak készült, mégis olyan minõségû lett.
Mert B. Müller Magda képes az ember „mögé” fotózni. Mögé, mind idõben, mind térben.
Lehet-e tükör a fénykép?
A tükörkép alapfeltétele, hogy objektÃv legyen. Azaz a kép készÃtõje – a tárgy-és tájfotózást most mellõzve – semmiféle ráhatással ne bÃrjon az általa elõállÃtott kép, a tükörkép alanyára.
A gépünkre szerelt objektÃv – mely képalkotásunk alappillére – már önmagában paradoxon. A fotográfusnak többek között ezzel is meg kell küzdenie, miközben exponál, képet készÃt, tükrözi a világot.
Nem tükrözi.
Túllépni azon a meggyõzõdésen, hogy a szemünk elõtt tartott objektÃv valóban objektÃven mûködik, valószÃnûleg egyike azon tudásoknak, ami kell a fotográfiához. Ez sokaknak sikerül.
Ugyanakkor a technikai tudás magabiztos használata és a megfelelõ pillanatok elkapása még nem feltétlenül teremt olyan mûvészi értékû fényképeket, hogy annak készÃtõjét a fotográfus szakma követendõ példává és megkerülhetetlen teljesÃtményt nyújtóvá avassa. Ez csak keveseknek adatik meg. B. Müller Magda ezen kevesek egyike – „Be akartam bizonyÃtani, hogy a fotográfia nem csak egy észrevevõ mûvészet” – mondja a róla készült filmben.
A stand- és werkfotós
A werkfotó a filmforgató stáb munkáját megörökÃtõ fotográfia. Nem azonos a stand- vagy jelenetfotóval. Utóbbin nem szerepelnek stábtagok. A werk- és standfotókat a filmek forgalmazása során használták fel, tulajdonképpen ezekkel adták el a filmet. Még emlékezhetünk a mozifolyosókra, ahol ilyen kedvcsináló képek voltak kifüggesztve, és a pénztárakra, ahol meg lehetett venni az ezekbõl készült posztereket.
„Szerintem ez a szakma már eltûnt. A rendezõk tudatából is. Nem szeretik már, nem érdekli õket. Nincs fotó a filmbõl és úgy is jó. Én azt gondolom, hogy tényleg vége van.” B. Müller Magda szavai szerint hamarosan elérkezik az idõ – ha már el nem jött –, amikor egy új nemzedék tagjai nem találkozhatnak olyan emberrel, aki ezt a hivatást ûzi, s hiányával együtt a fogalom is lassan kikopik.
„Nem más, mint katonai szolgálat és ihletvárás.” – állÃtja a stand- és werkfotózásról a mûvész, akinek szakmai elhivatottságát Koltai Lajos eképpen fogalmazta meg:
„Azt kereste, ami a filmezésben és a fényképezésben általában a legfontosabb: a szemszöget, a lehetõ legjobb szemszöget. A különöset, az elképzelhetetlent. Azt kereste, hogy hol van az az ember, aki éppen a rendezõt, az operatõrt „adja elõ”. Közben hol van az az ember, aki tud szomorú lenni, vidám lenni, elgondolkodni, tükörbe nézni. Azokat a pillanatokat próbálta megkeresni, hogy mi az, ami hozzánk tartozik és elválaszthatatlan tõlünk, miközben alkotunk és csináljuk a dolgunkat, de közben tele vagyunk a magánélet olyan pillanataival, amivel mindenki minden áldott nap találkozik, megverekszik vele vagy megmelegszik vele.”
Vessünk egy pillantást Huszárik gomolygó szürkeségbe esõ vállára, s kezére, ahogy az ujjai között tartja már-már leégett, szûrõtlen cigarettáját! Ez a súly, a munka, a fáradalmak oldala. És átellenben ott a fénybe emelkedõ válla, és a másik kéz ikonokat idézõ törthajlású kisujja, ahogy a cigarettát tartó tenyérre simul erõt és vigaszt adón. A csend imáját formálják, a pillanatét, amikor vissza kell tartani még a lélegzetet is. A szemek kissé hunyorognak. Bele a fénybe, oda ahol talán épp most születik meg a küzdés szépséges vágyott eredménye. Huszárik valóban sötétbõl és fénybõl, kegyetlenbõl és kegyelembõl, halálból és múlhatatlan életbõl szõtte filmjeit. A fény felé törve. S mi más van B. Müller Magda fotográfiáján?
Részlet. A cikk és a fotók teljes egészében a Szellemkép 2009/4. számában láthatók.
