Robert Frank-The Americans
vissza a tartalomjegyzkhezA fogyasztói kultúra korai kritikája
Robert Frank, Az amerikaiak
„Mindig kívülre nézek, így próbálok befelé tekinteni, és próbálok valamit mondani, ami igaz. De lehet, hogy semmi sem igazán igaz. Kivéve, ami kívül van. Ám ami kívül van, az állandóan változik.” Robert Frank, 1985
Robert Frank fotográfus The Americans (Az amerikaiak) címû könyvét, mely megváltoztatta a 20. századi fotográfia irányát, 1958-ban publikálta Franciaországban, 1959-ben pedig az Egyesült Államokban. Mivel a korabeli amerikai fotós köznyelvbõl kilógott képei iróniája, szokatlan látószöge, visszafogott világítása és egyéni vágásai miatt, az elsõ megjelenéshez nem talált amerikai kiadót. A Popular Photography például így utasította vissza: „értelmetlen homály, szemcsésség, koszos expozíció, részeg horizont és általános pongyolaság”A könyv 83 fotót tartalmaz, melyekkel Frank az amerikai élet felszíne alá kívánt nézni, megmutatni, hogy a mindennapi amerikai ember gyakran rasszista, politikusok által félrevezetett, és megbénítja a fogyasztói kultúra. A fotósorozat azonban felfedezte Amerika eldugott, kevéssé ismert értékeit is, újradefiniálva Amerika ikonjait. Intuitív és közvetlen stílusban mutatta be az éttermeket, autókat, utakat, de a korban új volt az is, hogy az album képeit tematikusan, koncepciózusan, és formailag is egymáshoz kapcsolta. Így vált a könyv inkább alkotói- mint dokumentarista albummá. Kiadásának 50. évfordulója alkalmából a new yorki Metropolitan Museumban 2010. január 3-ig látható az album képeit és a munkafolyamatot bemutató kiállítás.
Korai munkák, 1941-53
Robert Frank Zürichben (Svájc) született 1924-ben, így gazdasági, társadalmi és politikai értelemben mozgalmas idõszakra esett pályakezdése. 1941-ben kezdett fényképezni, amikor a fotográfiát nagyra értékelték úgy is mint vizuális kommunikációs eszközt, és mint a változás és önkifejezés eszközét. Tanulmányait retusáló mûhelyben kezdte, majd kereskedelmi fotóstól tanult, aki Svájc virágzó sajtó- és könyvpiacára biztosított belépést. 1947-ben emigrált az Egyesült Államokba, ahol Alexey Brodovitch, a Harper’s Bazaar vezetõje divatfotók készítésével bíza meg. Frank hiteltelennek találta a magazinos munkát, ezért még abban az évben felmondott, majd négy évig utazott New York, Dél-Amerika és Európa között. Három albumban rögzíette tapasztalatait: Peru (1949), Mary’s Book (1949), és Black White and Things (1952), minden egyes helyszínen arra a néhány témára összpontosítva, mely saját, emberekkel kapcsolatos értelmezését leginkább kifejezte. A képeken perui kalapok, párizsi székek és virágok, londoni bankárok, és walesi bányászok szerepelnek.
Black White and Things, 1952
Robert Frank Black White and Things (Fekete fehér és dolgok) címen 1952-ben állított össze könyvet, melyet csak 1994-ben adtak ki. Az amerikaiak elõtt ez Frank legátfogóbb fotókönyve, melyhez ezt a nyilatkozatot fûzte: „Komor emberek és sötét események, csendes emberek és békés helyek, és dolgok, melyekkel az emberek kapcsolatba kerülnek. Ez az, amit megpróbálok megmutatni a fotóimon.” Frank óvakodott a narrativitástól és a kronológiai sorrendtõl, így a képeket koncepció alapján, formailag, tematikusan, és érzelmi alapon szervezte. Mindegyik rész – Black (Fekete), White (Fehér), Things (Dolgok) – a várakozásoknak megfelelõen kezdõdik. A Fekete egy ünnepélyes felvonulás képével, a Fehér Frank felesége és kisfia fotójával, a Dolgok pedig olyan emberek fényképével, akik valóban dolgokat, például tulipánt, szobrot, tartanak. Mindegyik részben szerepelnek olyan képek is, melyek nem felelnek meg az elvárásnak, például a Fekete fejezetben egy eksztatikus pár fényképe. Ezek a képek, melyek látszólag nincsenek a helyükön, kontrasztot képezve erõsítik a részek saját hangulatát.
Részlet. A teljes cikk és az abban szereplõ fotográfiák a Szellemkép 2009/4. számában láthatók.
