Chance Operation
vissza a tartalomjegyzkhezEgyszerûség helyett letisztultság
Gaál Mariann koreográfus a cunninghami improvzáció elveit továbbfejlesztve készítette legutóbbi darabját, melyben zene, tánc, képzõmûvészeti alkotás a végtelen véletlen elve szerint kapcsolódik össze, elõadásról-elõadásra másképp.
TA: Legújabb darabod neve Chance operation. Mit jelent, honnan ered ez a kifejezés?
GM: A címet John Cage-tõl, a XX. századi zene egyik legnagyobb hatású úttörõjétõl kölcsönöztem. A kifejezéssel Cage a végtelen számú kombinációkat jelöli. Lényege, hogy alkalmazásával az improvizáció természete: pillanatszerûsége, rendszerszerûsége és véletlenszerûsége válik érthetõbbé, hiszen a Chance Operation rendszerében nem feltétlenül a tartalom variálódik, hanem csak a struktúra, a sorrendiség.
A véletlen, a rögtönzés alapján álló mûvet így könnyebben követheti a nézõ, sõt - pusztán jelenlétével - "aktív" részese, formálója is lehet a színpadon történteknek.
Táncban ezt az eljárást Cage élet- és alkotótársa, Merce Cunningham alkalmazta elõször az 1950-es években. A módszert megidézõ koreográfiát a Pécsi Balett mûvészei mutatták be. Balássy Szilvia, Lázár Eszter, Vincze Balázs és Molnár Zsolt.
TA: Miért pont ezt a technikát választottad a koreografáláshoz?
GM: Az elmúlt évek során a pillanat mûvészetének, a strukturált improvizáció színpadraemelésének különbözõ lehetõségeit vizsgáltam. Körvonalazódott bennem egy ilyen jellegû darab elkészítése, és ettõl függetlenül megfogalmazódott az igény a táncosok részérõl is, hogy a Pécsi Nemzetközi Tánctalálkozóra egy új színfoltot jelentõ elõadással szeretnének készülni. Itt találkozott a két igény. Az élõzene nem volt kérdés, már a korábbi munkáimnál is ezt használtam.
TA: Miért érdekes ma elõvenni egy ilyen alkotói módszert?
GM: Úgy látom, hogy ma, Magyarországon, a közönség és a táncosok is, ehhez a struktúrához tudnak kapcslódni leginkább. Ez a szerkezet a (sokak által megszokott) kontakt improvizációtól eltérõ improvizációs struktúra. A teljesen szabad improvizációnak nálunk nincsenek nagy hagyományai, ezért választottam egy zártabb, biztonságosabb formát.
TA: Az este során 7 eltérõ karakterû zenei és 7 különbözõ témájú tánc motívumot láthattunk, hallhattunk, miközben projectorrt is használtatok. Mesélj az elõadásról…
GM: 7 különbözõ absztrakt mozgássor megalkotásának alapvetõ mozgató pillérje az élettelen formák (projektoron látható) mozgáslehetõségeinek feldolgozása volt, mely mozgáselemeket improvizációval értünk el, majd nagyrészük kompozícióvá rögzült, némelyek viszont még mindig a szabad improvizáció elemeit hordozzák magukban. A videón megmozduló formákat, szobrokat Kecskeméti Sándor szobrászmûvész biztosította.
A 7 zene megalkotása során Párniczky András és Nagy Péter arra törekedtek, hogy mindegyik alkotás nagyon eltérõ karakterû legyen. Így az egyik darab matematikailag megszerkesztett írott kompozíció, míg a másik teljesen szabad improvizációt képviselõ szélsõség. A többi darab a köztes spektrumon helyezkedik el. Van közte jazzesen és rockosan artikulált mû, van, amelyik ritmikai modulációra épül, és vannak olyanok, amelyek kifejezetten a táncok hangulatát próbálják egy zenei textúrával állóképszerûen megjeleníteni.
A zenei kompozíciók megalkotóinak, mivel az elõadás alatt élõben játsszák alkotásaikat, lehetõségük van a pillanatra, az adott helyzetre, közönségre és táncosokra reagálni.
Azt viszont, hogy a 7-7 különálló kompozíció milyen sorrendben és milyen gyakran következzen egymás után, és hogy melyik tánc melyik zenével kapcsolódik össze, azt a véletlen és a közönség rendezi egésszé. A vállalkozó kedvû nézõk a cunninghami hagyományt idézõ dobókocka, a kompozíciók számaink kihúzása, és egy sorsolás segítségével döntik el a tánc-zene párokat és azok sorrendjét. Ennek lebonyolítását egy játékmester teszi gördülékennyé.
Részlet. A cikk és a fotók teljes egészében a Szellemkép 2009/4. számában láthatók.
