KiborÃtó borÃtók
vissza a tartalomjegyzékhezKiborÃtó borÃtók
Jenny Saville festménye a Manic Street Preachers albumán
Ha nem csak digitális formában szeretnénk élvezni a Young British Artist mozgalom egyik leghÃrhedtebb festõnõjének, a feminista szerzõkön és valódi plasztikai mûtéteken pallérozódott Jenny Saville májusban nagy port kavaró munkáját, ne a brit szupermarketek lemezosztályán próbálkozzunk, a kereskedõk szerint ugyanis a fogyasztói társadalmat elõszeretettel ostorozó walesi Manic Street Preachers legújabb lemezéhez felhasznált Saville képnek ott semmi keresnivalója. A kisebb lemezboltokban vagy a Saatchi gyûjteményben nagyobb sikerrel járhatunk. Mellesleg ennek a kortárs mûvészeti gyûjteménynek pár éve még az angol polgári bürokrácia egyik régi szentélye, a londoni megyeháza egykori épülete adott otthont. De hol vannak már azok az idõk?! Illetve nagyon is itt vannak, és a lemezborÃtók botránykrónikáját átpörgetve azt mondhatjuk, hogy mindig is itt voltak.
1966-ban még lefejezett játék babákkal sokkolták a potenciális vevõket a hentesnek öltözött gombafejûek, 1994-ben az anarchopunk Chumbawamba már egy hús-vér kisbaba születését tette az Anarchy cÃmû lemezének borÃtójára, 2009-ben pedig a Manic Street Preachersnek sikerült meghökkentenie a vásárlóik jó közérzetéért aggódó brit üzletláncokat, ezúttal egy mûalkotással. A Journal for Plague Lovers cÃmû lemezük borÃtóját, melyen Saville Stare cÃmû, véresre vert fejû gyermeket sejtetõ festménye látható, a Tesco, az Asda, a Sainsburys és a Morrisons „nem helyénvalónak” nevezte, Ãgy az album csak borÃtó nélkül vagy diszkrét csomagolásban kerülhetett a polcokra. A walesi nonkonformistákat viszont az lepte meg, hogy a fenekeket és fegyvereket felvonultató lemezborÃtók korában már csak attól rázza ki az embereket a hideg, ha egy darabka mûvészetet mutatnak nekik.
Az eset nem maradt visszhang nélkül. A világhálóra több ezer komment érkezett, a cinikusabbak ügyes üzleti húzást emlegettek, a walesi prédikátorok szimpatizánsai pedig a brojlercsirkék szomorú sorsa miatt reklamáltak a szupermarketeknél. A májusban kipattan ügy gyorsan a folklorizálódás útjára lépett a nem kicsit felületes magyar elektronikus médiában is, újabb alkalmat teremtve ezzel az amerikai prüdéria kritizálására.
Lehet, hogy a Manic Street Preachers borÃtóválasztása elsõre kimódoltnak tûnik, de a zenészek nagyon is helyénvaló és idõszerû gesztusnak, egyfajta tiszteletadásnak szánták, hogy 15 év után ismét a festõnõre bÃzzák a borÃtót, hiszen az új lemez maximálisan az 1994-es, szintén Saville egyik borÃtóképével kiadott, The Holy Bible folytatása. Mindkét korongra a néhai gitárosuk, Richey Edwards Ãrta a dalszövegeket, és nem sokkal 1995-ös eltûnése – valószÃnûleg öngyilkossága – elõtt adta át társainak a jegyzetfüzetét. A zenekar énekesének emlékei szerint az alkoholizmussal és anorexiával is viaskodó Edwardsnak Jenny Saville volt az egyik kedvenc festõje. Az a Jenny Saville, aki egyes esztéták szerint a neurotikus realizmus képviselõje. Nem kevés tehát a közös vonás kettejük között, Edwards a The Holy Bible egyik dalában például azt Ãrta, szÃve szerint saját hányadékában hempergetné meg az emberiséget, aztán arra kényszerÃtené, hogy tükörbe nézzen.
Hogy a történet végképp kerek legyen, hadd jegyezzem meg, hogy a walesi prédikátorok – akik a nem éppen vérszegény kultfilm után majdnem Betty Blue néven futottak be – nonkonformizmusa már csak azért sem lehet üres szófordulat, mert a mai napig félreteszik a 2008-ban halottnak nyilvánÃtott gitárosukat illetõ jogdÃjakat.
Kajári Gabriella
Részlet. A cikk és a fotók teljes egészében a Szellemkép 2009/4. számában láthatók.
