Landthaller Judit
vissza a tartalomjegyzkhez
Harmónia
Beszélgetés Landthaller Judit fotográfussal
Landthaller Judit számára a harmónia a tények elfogadására illetve alakítására tett kísérlet egysége – ezt igyekszik megvalósítani képeiben is. A fotográfus Geometria-Homometria címmel készül elsõ önálló kiállítására (Révfülöp, Tóparti Galéria, 2010 június).
SZNI: Legutóbb Pozsonyban, a Mesterek és tanítványok címû kiállítássorozatban láthattuk a munkáidat, Vancsó Zoltán párjaként. Molnár Sándor festõmûvész mondta egyszer, hogy egy festõnek hasznos, ha engedi magán érvényesülni más mûvészek hatását. Te hogy vagy ezzel? Fontosak számodra a – tényleges és szellemi – mesterek?
LJ: Igen, mindenképpen. Az egész életünk tanulási folyamat, amiben bizony jó, ha az embernek van kitõl tanulnia. Nagyon jó, ha vannak a hétköznapokra is mesterek, akik segítik, terelik az embert. Ezt a Szellemkép Szabadiskola biztosítja. Amíg a diákja voltam, nem is tudtam ezt annyira, mint most, távolabbról. Szívesen sorolnám, kinek – mit köszönhetek, de ez meghaladná ennek az interjúnak a kereteit. Maradjunk inkább annyiban, hogy jó, hogy van egy ilyen iskola, jó ez a közösség, jó ide tartozni.
SZNI: Fotóid kompozíciójában szívesen használod a világos foltokat vagy alakzatokat, melyek akár részlettelenül fehérek. A képeket a tekintetet elsõre vonzó világos vonalak, foltok tagolják, a szemünk csak utána keresi az aprólékosabb látványt. Szereted elrejteni a képek üzenetét egy esztétikai varázsdobozba?
LJ: Ha lenne is ilyen varázsdoboz, nem tudatos. Nincs szándékos üzenet elrejtés. Számomra nagyon jó érzés, ha egy-egy kép a befogadóban gondolatokat ébreszt, ettõl még “gazdagodhat” is a kép. Sok képnek nem is adok címet, hadd hasson kiben-kiben a saját szûrõjén keresztül, szabadon. Jó, ha van egy bizonyos dialógus a fotó és annak szemlélõje között.
SZNI: Fényképrõl beszélünk, ezért elsõre talán triviálisnak hat a megállapításom: feltûnõ a fény jelenléte a képeiden – illetve emiatt a hiánya is azon kevés fotón, amelyen ez tetten érhetõ. Úgy érzem, nem csak az árnyékok, tükrözõdések fehasználásához van szükséged a tagolt világításra. Milyen szerepet szánsz a fény jelenlétének/hiányának a képeiden?
LJ: A fény megkerülhetetlen. Mindennek a lényege. Ugyanakkor a hiányának is van jelentése, és nem feltétlenül negatív jelentés. Általában szeretem az ellentéteket megragadni, mégpedig úgy, hogy egy ellentét-párban a két rész lehetõleg azonos súlyú, értékû legyen. Egységben szeretném megragadni és észrevétetni a kettõséget. Talán ez minden külsõ és belsõ, mûvészi és „hétköznapi” harmónia alapja.
SZNI: A geometrikus látásmód iránti vonzódásod a pillanat szeretetével párosul, nincsenek megrendezett fotóid (?). Következetesen tudod, hol kell éppen lenned a megfelelõ pillanatban, vagy az élet hoz eléd egy-egy új témát, amit aztán idõvel kibontasz?
LJ: Valahogy ez pont így mükõdik, ahogy írtad.
Van beállított, elõre megtervezett, komponált képem. Van, ahol épp egy
megfelelõ pillantban a megfelelõ helyen vagyok, és van téma, ami ott van,
egyszerûen csak rátaláltam: számomra nagyon adja magát. Azután amikor mint
képet a kezembe veszem, önmagam számára is megfejtem, illetve hagyom, hogy
elõttem is, számomra is kibontsa magát - mint bárki más nézõ elõtt.
Részlet. A cikk és a fotók teljes egészében a Szellemkép 2010/1. számában láthatók.
