Pozvakowski zenekarról
vissza a tartalomjegyzkhez
Önveszélyes cinema attack
Közelítések és beszélgetés a Pozvakowski zenekarral
Fehér köpenyesek, billencsek és csillék, tupírozott nõk mikroszkóppal, védett állatok, kapszulák, képletek, vegyipari gyárkémény, gomolygó betonkeverõ, akvarisztika, SZTK szemüvegkeret, léggömb és magasfeszültség, lakmuszpapír, csõgyár, tányérsapka, tisztifõorvos, traktormonstrum, agymetszet, brigádgyûlés, diagrammok.
Emblematikus képek a teljesség igénye nélkül egy vetítéssel kísért koncertrõl, melyet a Pozvakowski zenekar prezentált idén februárban az A38 állóhajón. A mûfaji címkézést nehezen viselõ, magát leginkább kísérleti zenekarként aposztrofáló Pozvakowski szinte a kezdetektõl arra törekszik, hogy a koncerteken a vizualitást a hangzással egy szintre emelje. Az együttes idén tíz éves, immár hét éve rendületlenül Super 8-as és 16-os vetítõgépekkel, a hazai oktatófilmgyártás leselejtezett gyöngyszemeivel és saját mozigépésszel járja a koncerthelyszíneket.
A cikket indító felsorolás alapján azt is gondolhatnánk, hogy mindez a vj kultúrában jó ideje oly divatos „retrózás” beemelése az experimentális rockba. Itt ez a sok komolyan dolgozó ember, és kísérlet, „amibõl sose lesz semmi, de azér’ nyomják, csinálják”. Mi ez, ha nem a tudományos fejlõdés és a munka diadalát hirdetõ szocializmus kritikai olvasata. A megfegyelmezett világrend ellenpontozása – elsõre – kaotikusnak tûnõ zenével. Persze nem teljesen errõl van szó. Helyesebb talán kísérleti zenében megfürdetett, átesztétizált oktatófilm-forgácsokról beszélni. Ez egy inkább ön-, mint közveszélyes, de a túlélésre apelláló audiovizuális projekt. A zenekartól kölcsönvett képpel élve: cinema attack. Ez a megnevezés szellemiségében is sokkal jobban illik a Pozvakowski zenei világához.
A szigorúan instrumentális és audiovizuális együttes háromnegyedével (Bánáti Zsombor dobossal, Szombathelyi Sebestyén basszusgitárossal és Szeredi Csaba vetítõvel) az A38 hajón adott koncertjük után beszélgettünk a zenekar és a vizualitás viszonyáról.
KG: Olvastam, hogy már a neveteket is egy filmbõl (Kieslowski Három szín: fehér) vettétek. Honnan a koncepció, hogy a koncerteket vetítéssel kísérjétek?
BZS: Ádám (Darvas Ádám gitáros) mindig is filmet képzelt el a zenéhez. Az elsõ néhány évben is volt vetítés, de csak projektorral. Az csupán véletlen, hogy a név éppen egy filmbõl jött.
SZCS: 2002-ben léptem be a zenekarba, de már elõtte is vetítettem, például a Káosz Campingnevû brigádban. Nagyon szerettem volna már egy zenekarnak vetíteni.
KG: Honnan szerezted a vetített anyagot?
SZCS: A többségét még ’89-90 körül gyûjtöttem össze. Ezeket az oktatófilmeket akkoriban szórták ki a mûvelõdési házak. Magyarország valaha oktatófilmgyártó nagyhatalom volt. Igazából ezek nem filmek, hanem oktatási eszközök voltak, viszont nagyon szépen vannak elkészítve, amiben közre játszhatott az is, hogy akkoriban egy filmes nem biztos, hogy olyan filmet készíthetett, amit szeretett volna. Teljesen mindegy, hogy egy vegyianyag-kísérletrõl vagy a méhek szaporodásáról forgattak, nagyon szép képekkel dolgoztak.
Részlet. A cikk és a fotók teljes egészében a Szellemkép 2010/1. számában láthatók.
