Csaba TÃmea városépÃtészet
vissza a tartalomjegyzékhez
Egy párizsi újváros utóélete
Az 1986-ban kiÃrt épÃtészeti pályázat vizsgálata mai szemmel, és a tanulmány vizuális demonstrálása – Csaba Timea projektje
Párizst öt újváros veszi körül egy 30 kilométeres körön, ezek a „Les Villes Nouvelles”.
A legkisebb város Melun-Sénart, melyet az 1960-as években hoztak létre, azzal a szándékkal, hogy csökkentse Párizs túlterheltségét. Melun-Sénart azonban nem fejlõdött úgy, ahogy azt elvárták, és a ’80-as években is csupán 12 apróbb, különálló településbõl állt. Ezért 1986-ban meghirdettek egy épÃtészeti pályázatot, középpontjában annak vizsgálatával, hogyan lehetne épÃtészeti eszközökkel egy dinamikus városszerkezetet létrehozni. Egy egységes, önállóan mûködõ várost vártak, melynek lakossága végül háromszázezer fõre duzzad. A pályázatot megosztott elsõ dÃjjal a Coop Himmelb(l)au iroda nyerte. Az eredeti elképzelést azonban máig sem valósÃtották meg.
Húsz évvel
késõbb azt kezdtük el vizsgálni, mi változott a városépÃtészetben, hogyan
lehetne a fenti elgondolást ma megvalósÃtani. Elsõként a pályázati kiÃrás
elemzésével foglalkoztunk. Párizs sûrû városszövetéhez képest, Melun-Sénart egy
erdõkkel körülvett, szabad mezõkkel tarkÃtott mezõgazdasági terület. A pályázat
fõ kérdése az volt, hogyan hozható létre egy urbánus városszerkezet, ahol
szervesen van jelen a zöld növényzet. A város és a természet egységét kÃvánták
elérni, ahol az urbánus és a zöld területek összemosódnak, ahelyett, hogy
elhatárolódnának – ugyanakkor ez a két elem élesen ellentmond egymásnak.
A Kálvin téren újonnan épülõ metróaluljáró közlekedõje megfelelõ helyszÃnnek bizonyult a pályázat üzenetének vizuális demonstrálására, mivelott – a belsõ tér ellenére – a szürke, kemény, maszkulin vonások dominálnak. A képeket a nyers látszóbeton és a gyep zöld szÃnének kontrasztja köti össze.
Részlet. A cikk és a fotók teljes egészében a Szellemkép 2010/2 számában láthatók.
