Allan Sekula kiállítása
vissza a tartalomjegyzkhez
Allan Sekula, Polónia és más mesék
Ludwig Múzeum, 2010. július 9. – szeptember 19.
(Szilágyi-Nagy Ildikó írásából itt részletet közlünk, a teljes cikk és a fotók a nyomtatott folyóiratban találhatók, mely beszerezhetõ szerkesztõségünkben (1072 Dob u. 20. tel.: 06 1 321 36 37, e-mail: szellemkep@gmail.com))
Általában mûvészekkel kapcsolatban sokadrangú kérdés, hogy hol születtek, ez az adat pozitivista irodalomtankönyvekre emlékezteti az én generációmat. Allan Sekula lengyel kivándorlók gyermeke, aki az Amerikai Egyesült Államokban született (1951). Anélkül, hogy túl nagy jelentõséget tulajdonítanék ennek a ténynek Sekula esetében, mégis említésre méltó, hiszen magyarországi kiállítása Lengyelország és az Amerikai Egyesült Államok viszonyának bemutatására épül.
A nagylelkû nézõ, ha eltekint néhány körülménytõl, élvezetet találhat Sekula antiglobalizációs dokumentarizmusában. A fotó- és médiamûvész kiállítása esetében van is mitõl eltekinteni. Ez nekem elõször nehezemre esett, de végül sikerült a képekre összpontosítani. Az alábbiak talán egyoldalúnak, szõrszálhasogatásnak tûnnek, és pesszimizmusra vallanak, de lehet, hogy így ellensúlyozzák Sekula aktivista politikáját, nagyvonalú eszmei hanyagságát. Egyébként az olvasó szabadsága, hogy átugorja a következõ bekezdéseket: jöjjenek rögtön a képek.
Sekula fotóriporter és médiamûvész, néhol íróként is fémjelzik, én inkább antropológust mondanék. Kutatásai ugyanis inkább antropológiai terepmunkára hasonlítanak, mint vizuális vagy esztétikai alkotásra. Több éven át figyeli meg az általa kiszemelt réteg – a mindennapi fizikai/szellemi munkásember – életét, környezetét, az érdekli, hogyan hat a globalizáció az átlagemberre. Rosszmájúan profi katasztrófaturistának is gondolhatnám, jómájúan elkötelezett antropológusnak, aki csak és kizárólag a saját témájára és szándékára (antiglobalizációs üzenet megfogalmazása és közvetítése) összpontosít. Maradok inkább jómájú.
...
