Újmédia mûvészet
vissza a tartalomjegyzkhez
Olia Lialina: A barátom visszatért a háborúból - ABVAH (My boyfriend came back from the war) 1996.
http://www.teleportacia.org/war/war.html
(Balkányi Nóra cikkébõl itt részletet közlünk, a teljes cikk és a fotók a nyomtatott folyóiratban találhatók, mely beszerezhetõ szerkesztõségünkben (1072 Dob u. 20. tel.: 06 1 321 36 37, e-mail: szellemkep@gmail.com))
„Amikor egy nézõ megnézi a munkánkat, mi a gépe belsejében vagyunk… Ha valakinek a desktopján vagy, akkor nagyon közel vagy hozzá, szerintem a számítógép eszköz, amellyel az emberek elméjébe bejuthatunk.”
Dirk Paesmans, Jodi
Az újmédia-mûvészet fogalma – Olia Lialina
Film, történet, Internet: jól ismert fogalmak. Olia Lialina munkájában azonban elsõ (és sokadik) ránézésre sem tudunk semmi bizonyosat ezekrõl, ugyanakkor valamilyen formában mindhárom benne van. Kissé olyan, mintha filmet néznénk, egy történetet kapunk eredményül, és mindezt az Interneten találtuk meg. Mi is tulajdonképpen az ABVAH? A barátom visszatért a háborúból mûfaját tekintve egy újmédia-mûvészeti alkotás. Mit jelent az újmédia-mûvészet?
Az Internet szélesebb körû elterjedése után többen úgy kezdték értelmezni a világháló újonnan létrejött terét, mint egy új, számtalan lehetõséget magába foglaló mûvészeti médiumot. Modern technika és mûvészeti célok – sok ember fantáziáját ennek a két fogalomnak az összepárosítása ragadta meg. A Taschen és a Varga kiadó 2007-ben megjelentetett Újmédia-mûvészet címû könyve ezt a fogalmat használja „olyan projektek leírására, amelyek a feljövõ technikákat alkalmazzák, és ezen eszközök kulturális, politikai és esztétikai lehetõségeivel foglalkoznak”. Ilyen projekt Olia Lialina munkája, ezen a tág fogalmon belül pedig az Internet alapú mûvészeti gyakorlatokhoz lehet sorolni. Lialina maga egy (jobb magyar kifejezés híján) Internetmûvész, kísérleti filmkritikus és elõadó.
Minden új médium a korábbiak felõl érthetõ meg
Fotó és GIF-kép
Az ABVAH befogadásakor egyetlen érzékszervünket, a szemünket használjuk, csakúgy, mint minden kép nézésekor. A barátom… egyik fontos alapja ugyanis a fotó, ami ebben a mûben GIF-képként jelenik meg. A böngészés (vagy történet) legelején, miután beírtuk a böngészõbe az URL-t, elõször egy szöveget, majd a szövegre való kattintás után két képet látunk. Ezek a képek – és késõbb megjelenõ társaik – fogják megalkotni az ABVAH nyomasztó hangulatának alapvázát.
Film és Internet
Azonban nem csak állóképeket vagy azok sorozatát tekinthetjük meg, hanem egy fokozatosan kibontakozó történetet kapunk. Ez ilyen formában leginkább a képregényre, a fotó riportra vagy a némafilmre jellemzõ. Mégis meghatározható, hogy A barátom… ezek közül melyikhez hasonlít leginkább. A befogadó úgy fejezheti ki magát a legpontosabban, hogy „megnéztem az ABVAH-t”, mintha csak azt mondaná, „megnéztem a Casablancát”. A filmszerû tulajdonságok nem véletlenek. Lialina filmkritikát hallgatott a moszkvai Állami Egyetemen, és egy kísérleti filmklubot is szervezett Moszkvában, CineFantom néven. Õ maga pedig az ABVAH-t „netfilm”-nek nevezi, így kapcsolva össze a régi és az új médiát, a filmet és az Internetet.
Megállapíthatjuk tehát, hogy a mûnek a régi médiák közül a filmmel van a legszorosabb kapcsolata. Az újmédia-mûvek sorában ez az egyik elsõ, mely képes olyan érzelmi hatásokat, olyan erõteljes élményeket kiváltani, amit eddig csak a filmbõl ismertünk. De milyen eszközökkel éri el ezt a hatást?
Elõször is a színvilággal, a fekete-fehér, kissé elmosódott, szemcsés látványvilággal emlékeztetheti a befogadót a némafilmek világára. A színeken túl olyan filmnyelvi eszközökkel is él, mint a keret vagy a montázs. Elõbbit tekintve a párhuzam a filmek és A barátom… között egy egyszerû ténybõl indul ki: ahogyan a filmvászon, a képernyõ is egy behatárolt, nem mozdítható keretet ad a mûnek. A keretezés Lialina munkájában vizuálisan is kiemelt: eleinte nagyobb, egymástól függõleges és vízszintes vonalakkal határolt mezõket látunk, majd a történet elõrehaladtával, egyre kisebb mezõkre hullik a kép, míg legvégül sok kis keretre bomlik.
A montázs az egész mû lényegébõl ered: úgy haladunk elõre a történetben, hogy a képernyõn rákattintunk a különbözõ (túlnyomó részben fekete alapon fehér) képekre vagy feliratokra, melyek helyébe újabbak kerülnek. Így alakulnak ki az egymás mellé rendelt történetszálak, csakúgy, mint egy párhuzamos montázs esetében. A történet darabjai képekbõl, szavakból és mondatokból szervezõdnek össze egységes egésszé.
...
