"Kiváló ez az idõ. A Mi idõnk. Tavasz. Fesztivál. Budapest. Tavaszi Napforduló. Évforduló. Gyerekeink, az általunk ültetett fák, tanítványaink és a képek számának növekedésébõl tudjuk, hogy telik az idõ. A Tavasz mindig eljön. Nem lesz nagyobb, vagy kevesebb, produktívabb, költségtakarékosabb, nem akar másnak látszani. Mindig ugyanolyan és mégis mindig más. Így vagyunk ezzel mi is, ha itt állunk régi és új tanítványaink között egy kiállítás megnyitóján. Igazából 20 tavaszt köszönthetünk. Több, mint hatvan kiállítást 60. 20.000 kiállított képet. 1600 tanítványt. 150.000 alkotótábori fotót és 40 millió oktatási céllal elkattintott expozíciót. És rengeteg mosolyt, csalódást, sikert, fáradtságot, fénnyel írt képet, büszkeséget és boldogságot köszönhetünk. Egyszer egy felületes és tájékozatlan, de jóindulatú kollégánk egy hasonló alkalommal úgy nyitotta meg az egyik kiállításunkat, dicséretnek szánva, hogy mennyi nálunk a tehetség és remek fotó, látszik, hogy nem veszünk fel boldog boldogtalant. Ki kellett javítanom. De. Egyrészt, amikor 1994-ben az Iparmûvészeti Fõiskola tanáraival közösen megalkottuk az akkor nem létezõ általános, közép- és fõiskolai fotográfiai tematikát, eldöntöttük, hogy nem lesz felvételi és szakítunk azzal a hagyománnyal, hogy abból felvételiztetnénk, amit majd mi fogunk tanítani. Másrészt pedig igen. Boldog és boldogtalant is szívesen látunk, azzal a céllal, hogy a boldogokat megõrizzük, boldogtalanokból pedig boldogok legyenek. Ez a tanítás lényege. Éljenek a tehetségek.... Gondozzuk és ünnepeljük õket." (Fuchs Lehel megnyitó beszéde)
vissza az killtshoz
