Nagy Szilvia: Történetek Oroszországból. Melanie Manchot kiállÃtása
vissza a tartalomjegyzékhezTörténetek Oroszországból
Melanie Manchot kiállÃtása
A londoni The Photographers’ Gallery-ben 2005. január 21. és február 27. között Melanie
Manchot új munkái voltak láthatóak, melyeket az azt megelõzõ 18 hónap során készÃtett
Moszkvában. A kiállÃtás két projektbõl állt: "Groups and Locations (Moscow)" cÃmmel egy
szÃnes fényképsorozatból, illetve "Hotel Moscow" elnevezéssel egy videókollázsból. Manchot
a fényképek és videófilmek készÃtésekor véletlenek elõidézése során igyekezett felfedni,
hogy Oroszország változó megÃtélésû történelme milyen mélyen gyökerezik a lakosok
emlékezetében és miként bélyegzi meg ez a mai várost és lakosait.
Mindkét projekt a Manchot által irányÃtott szituációkon alapul, melyekben orosz lakosok
szerepelnek és tárják fel múltjukat. A munka eredményeként létrejött fényképsorozat és
videóklip-láncolat – mint egy feltáró portré – tudatosan és szándékosan összemossa a
jelenkort és történelmet, privátot és közéletit, individuális és kollektÃv elképzeléseket
Oroszországról és lakosairól.
A "Hotel Moscow"-ban moszkvai lakosok idézik fel saját élményeiket a város egyik hÃrhedt
épületérõl. Az 1930-as években a sztálini rendszerben ennek a Vörös térhez közeli épületnek
kiemelkedõ szerepe volt: tisztviselõk, politikai vezetõk, felelõs pozÃcióban lévõ személyek
fogadására szolgált. A hotel bizarr frontális része két eltérõ épÃtészeti terv alapján készült. Ez
az aszimmetria viták tárgyát képezte megépÃtésétõl kezdve, betetõzve a jelenlegi karbantartó
munkálatokkal és átépÃtéssel.
A "Hotel Moscow" történetének középpontjában Sztálin "bakija" áll, miszerint két épÃtészeti
terv közötti mérlegelés során véletlenül mindkettõt engedélyezte, ezáltal lehetetlen helyzetbe
hozva az ügyintézõket. Az összezavarodott emberek félelmeikbõl adódóan nem mertek
rávilágÃtani a hibára, Ãgy más megoldás nem lévén, megépÃtették a hotelt, a két terv
egyvelegeként.
A hét csatornán vetÃtett videóklipeken hat moszkvai lakos mondja el a saját verzióját eme
épÃtészeti szimbólum történetérõl. A megszólaltatottak eltérõ szociális háttérrel és
végzettséggel rendelkeznek, valamint különbözõ korcsoportokat képviselnek. Történeteik
eltérõ volta felveti a kérdést, hogy az egyének miként és milyen különbözõ módokon
alakÃtják és élik újra a történelmet. Sztálin "hagyatékát" mint egyfajta metaforát és múltbéli
események megszemélyesÃtését használva, ezek a filmek egyúttal a résztvevõ személyek
feltárulkozásai, portréi is.
A videóklipeket közeli, bizalmas nézõpontból, ám társadalmilag még elfogadott távolságból
forgatták az interjúalanyok otthonában, mint privát térben. Mialatt elõadjak saját verziójukat
a Hotel Moscow történetérõl, személyes identitásuk ugyanúgy bemutatásra kerül, mint életmódjuk
és lakókörnyezetük. Manchot videóklipjeinek kontextusában mindkettõ – az interjúalanyok
fizikális megjelenése és saját lakókörnyezetük bemutatása – egyaránt fontos
alkotóeleme az individuálisan megélt történelmi események és a politikailag hitelesÃtett
történelem ábrázolásának. A videóklipeken egyesével szólalnak meg az interjúalanyok, majd
a narrációk végül videóhurokba összeállva – beszéd és Ãrás, információ és káosz, valóság és
fikció határán – kakofonikusan összeolvadnak.
A filmekkel egy térben bemutatásra került a "Groups and Locations (Moscow)" cÃmû fotósorozat,
melyet Melanie Manchot történelmileg nevezetes Moszkva környéki helyeken
készÃtett. Az orosz történelemmel való kapcsolat nem csak a helyszÃnek kiválasztásában
hazudik, hanem a képek kompozÃciójában is. Egy olyan országban, amely ekkora területet
foglal magába, a fényképek fontos szerepet játszottak a XIX. század közepétõl kezdve, hozzásegÃtve
az orosz embereket országuk megismeréséhez, nagysága és sokszÃnûsége
megértéséhez. Ezeken a fényképeken az emberek jól látható csoportokban helyezkedtek el
a Orosz Cárságot reprezentáló földrajzi-etnográfiai háttér elõtt. Manchot munkája során ezt a
fényképezési eljárást veszi alapul, hasonlóan elrendezett módon, a kamerára összpontosÃtó
tekintetekkel kortárs csoportképeket alkotva meg. A képek orosz jobbágyok antropológiai
portréit és a szovjet korszak szocialista realista festményeit idézik fel, egyfajta kapocsként
múlt és jelen között. Az orosz történelem politikailag jelentõs helyein készÃtett csoportképek
létrehozása során járókelõket kért meg, hogy vegyenek részt a fotózásban, egy-egy spontán
csoport részeiként.
Ezeken a történelmi önfeltáró portrékon keresztül Melanie Manchot nem csak az orosz
történelemi múlt visszatükrözõdéseit és továbbélõ hagyatékát igyekezett bemutatni, hanem
az ott élõ emberek környezetét, viszonyukat az õket körülvevõ kultúrához. Munkáját tovább
nehezÃtette, hogy Oroszországban, ahol a fényképezéshez való viszony továbbra is felügyelt
és politikailag irányÃtott, ilyen fényképek készÃtése változatlanul szigorúan engedélyhez
kötött a politikailag érdekelt helyszÃneken.
Nagy Szilvia
