Angyal ViktĂłria - vissza az kiállításhoz

Angyal Viki: Nagyvárosi ikonok…

Szellemkép Szabadiskola
Fotó szak, III. évfolyam 3. félév

2008. május

Mindjárt kezdõdik…


Ez lenne, vagy nem –
az álom, mit feledtem
hajnal elõtt?


Jorge Louis Borges: Tizenhét haiku, 3.

    JĂłl megĂ©lni a valĂłságot helyben-idõben egyĂşttal kihĂ­vás is. Századunkat cyberkornak hĂ­vjuk, technikai csodákat alkotunk, rohanunk az informáciĂłk között, fogyasztunk. Egyre inkább mĂ©rtĂ©k nĂ©lkĂĽl. SzemfĂ©nyvesztĂ©sek között Ă©lĂĽnk, miközben társas kapcsolataink belevesznek az aktuális divatirányzatok Ăştvesztõibe. Marosi Ernõ nĂ©hány Ă©vvel ezelõtti állásfoglalása szerint: „Lehet-e tehát legjobbik 20. század? Nem Ă©s nem: mindnyájan tudjuk, hogy az emberisĂ©g törtĂ©netĂ©nek egyik legszörnyĂ»bb századában Ă©lĂĽnk. Ott vannak katasztrĂłfáinak Ă©s borzalmainak, nem utolsĂł sorban az emberben magában felfedezett rĂ©msĂ©geknek a nyomai a mĂ»veken is ...” i  Fel kell vĂ©rteznĂĽnk magunkat a kĂĽlvilággal szemben (a legnagyobb paradoxon, hiszen odakint Ă©lnek a többiek, akik a Mieink lehetnĂ©nek), sajnos közben a lĂ©nyeg áttetszõvĂ© válik. Vigyáznunk kellene: elõször csak homályos lesz a kĂ©p, aztán talán el is tĂ»nik..
Kisvárosi lánykĂ©nt nagyvárosban Ă©lek másfĂ©l Ă©vtizede. TermĂ©szetesen Ăşj idõszámĂ­tást kezdtem a Nagy Változás elejĂ©n, persze elvarázsoltak a fĂ©nyek, a világfik, a ’sosemhitt’ lehetõsĂ©gek. Aztán elillant a köd, maradt a felismerĂ©s: hol vannak az enyĂ©im? Hová tĂ»ntek barátok, szerelmek, álmok? Rohanni kezdtem utánuk. Nagyon lassan Ă©bredtem rá, hogy nem kell futni. Pont ellenkezõleg: meg kellene állnom, hogy Ă©szrevehessem a körĂĽlölelõ világot. A saját világomat, ami folyamatosan alakul Ă©s változik, csendben magába szĂ­vja a számomra fontos törtĂ©nĂ©seket, embereket – csak Ă©ppen nincs idõm sem Ă©szrevenni, sem megtartani õket. SzerencsĂ©m, hogy egy pillanatnyi megtorpanás behĂşzta a kĂ©zifĂ©ket, Ă©s megmutatta, merre induljak Ăşj utakon a saját valĂłságom felĂ©. Vizsgamunkámban szeretnĂ©k tĂĽkröt tartani az aktuális trendek (leginkább a mostanában annyira divatos szinglilĂ©t) elĂ©, meg akarom mutatni, hogy az Ăłriásinak tĂ»nõ Ă©lettĂ©r hogyan idegenĂ­t el. Ugyanakkor – remĂ©nyeim szerint – láthatĂłvá válik egyfajta rendszer Ă©s rendezettsĂ©g (számomra valamilyen ’kisvárosi Ăştvonal’) a minimálisra vett dĂ­szletek, jelmezek Ă©s szĂ­nek által. A megrendezett fotĂł narratĂ­v (staged) mĂ»faját választottam, a maga nagyon direkt mĂłdján ez is segĂ­tett az eltávolodás Ă©s magányosság elementáris elmondásában.

    A kortárs mĂ»vĂ©szetet a társadalom elĂ© dobott odamondáson kĂ­vĂĽl a hasonlĂł ĂştkeresĂ©s jellemzi, minden alkotĂł kutatja saját szellemĂ©t, lelkĂ©t, hogy meglelje egyĂ©ni válaszait. François Ozon azt mondja, hogy „... egy mĂ»vĂ©sz alapállásbĂłl egyedĂĽl van a maga saját világával” ii. Ez azt feltĂ©telezi, hogy minden alkotĂł egyben világmegismerõ Ă©s világteremtõ is. ĂŤgy megállapĂ­thatĂł, hogy a gondolkodás által Ăşj univerzumok alakulnak. A szemlĂ©lõnek szĂĽksĂ©ge van fogodzĂłkra a megĂ©rtĂ©shez, hiszen az egyĂ©ni látásmĂłdok sokszor kĂłdok bonyolult rendszerĂ©n át megfejthetõek.
Hiányos információk birtokában napjaink mûalkotásai könnyen félreérthetõk, sõt akár értelmezhetetlenek, de számos mûkritikus és mûvészettörténész véleménye szerint e tömegkulturális alapokra építkezõ korstílus nem kívánja meg a kortárs közönségtõl például az ikonográfiai háttértudást. A nézõ azért is érezheti közel magához például a kortárs fotót, mert érti (vagy legalábbis érteni véli) az általa is használt technikát és a képek szimbólumrendszerét, hiszen benne él a reklámok és filmek gerjesztette képözönben. De véleményem szerint szükségünk van elõzetes tudásra, hiszen a gigantikus méreteket öltött vizualitás teljes megértéséhez többek között ismernünk kell néhány társmûvészetet (például filmeket, irodalmi mûveket) és illik tudnunk a színelméletrõl is, e nélkül villámgyors válaszként elsöpörjük a szemünk elé kerülõ, zagyvaságnak tûnõ mûveket.

A fotĂłmĂ»vĂ©szet kifejezĂ©s egyidõs a technika 19. század közepi megjelenĂ©sĂ©vel, de a kĂ©pzõmĂ»vĂ©szet Ă©s a fotĂł csak az 1970-es Ă©vekben, az Andy Warhol nevĂ©vel fĂ©mjelzett pop-art hatása nyomán fonĂłdott elválaszthatatlanul egybe. A tömegcikkekbõl Ă©s tömegkulturális ikonokbĂłl – a leveskonzervtõl Elvis Presley-ig – mĂ»alkotásokat kreálĂł pop-art (amelynek alkotĂłi az instant fotĂłzás szimbĂłlumával, a polaroid kamerával dolgoztak) kĂ©peivel kiforgatta, de legalábbis idĂ©zõjelbe tette a konzumvilágot, csendben az esztĂ©tikai diskurzusba emelte a mĂ»fajt. VĂ©gre megtörtĂ©nt a fotĂł nagykorĂşsodása.

A kortárs fotográfia – figyelembe vĂ©ve a fotográfia kibogozhatatlan szálait Ă©s befolyásolĂł tĂ©nyezõit – ekkor indult el kĂ©t, jĂłl elhatárolhatĂł Ăşton.
Az elsõ vonalba az objektĂ­ven megörökĂ­tett, naplĂłszerĂ»en elbeszĂ©lt kĂ©pek (Ă©s alkotĂłik) tartoznak, melyek szemlĂ©lĂ©sĂĽk után idõben elcsĂşsztatva Ă©bresztenek Ă©rzelmeket, akkor mutatják meg titkos szubjektivitásukat, kĂ©sõbb válnak intim Ă©lmĂ©nnyĂ©. A kĂ©pek nyĂ­ltsága Ă©s egyĂ©rtelmĂ»sĂ©ge segĂ­t a befogadásban, a megjelenõ esemĂ©nyek nem konstrukciĂłk, fikciĂłk, hanem valĂłs helyzetek valĂłs idejĂ» megjelenĂ­tĂ©sei. Ebben a szellemisĂ©gben alkotott Bernd Ă©s Hilla Becher (fekete-fehĂ©r fotĂłik fõ jellemzõje, hogy a tĂ©ma – egy-egy Ă©pĂ­tmĂ©ny – mindig a lehetõ legsemlegesebb közegben jelenik meg), ahogyan Nan Goldin is (aki fĂ©nykĂ©pezni kezdett, hogy megõrizze a mĂşltat; leginkább barátait fotĂłzta, Ă­gy dokumentálta Ă©letĂĽket – a sajátjával egyĂĽtt).

           
Bernd és Hilla Becher képei (1979-1983 között)
 
Nan Goldin képei (1979-1987 között)

A második vonal fotómûvészei szerint a kamera hazudik, ezért tudatosan mozdulnak a fikció, a színházszerûen megrendezett fotó világába. A staged (narratív) fotográfia a leggazdagabb és legsokoldalúbb forrásból táplálkozó fotográfiai stílus; szinoním azzal a meghatározással, amit ma modern fotográfiának nevezünk. Az alkotók az elbeszélõ jeleneteket a filmes eljárásokhoz hasonló módon és eszközökkel konstruálják meg (staged), teszik láthatóvá. A mûfaji elnevezés (staged, narratív fotó) egy történetet és a belõle kiinduló mozgást sejteti. A történetnek fejlõdnie kell ahhoz, hogy elmondható, ábrázolható lehessen. Az állókép és a mozgásábrázolás közötti ellentmondás csupán látszólagos, mert a fotó a történetet egy képben, képsorban összesíti, több információs csatornát képezve. Ily módon a képek a történet eszenciális kivonatai inkább, mint kronológikus ábrázolások.
A mûfaj meghatározó mûvészei között említhetjük például Cindy Shermant (akit ismertté önmagáról különbözõ nõi típusokba bújva készített képei tették) és Jeff Wallt (aki szerint napjainkban az embereknek valamiféle ürességre van szükségük, de maguk akarják strukturálni ezt az ürességet).

Cindy Sherman képei
(1977-1980 között az Untitled Films Still címû, 69 fekete-fehér színû fotóból álló munkája)

 
             Jeff Wall: Milk 1984        Jeff Wall: Insomnia 1994        Jeff Wall: Mimic 1980

A modern mĂ»vĂ©szet minden esetben a válaszok felõl közelĂ­ti meg a kĂ©rdĂ©sfeltevĂ©seit. El kellett gondolkodnom, hogy engem mi foglalkoztat hosszabb ideje, milyen törtĂ©net Ă©l bennem, amelyre ismerem a megoldásokat. Fiatal nõ vagyok, testközelbõl találkozom a mindennapok nagy dilemmáival: egyedĂĽl vagy kĂĽlön, divatosan vagy saját elkĂ©pzelĂ©s szerint, trendek után vagy átellenben. Felkutattam a kortárs fotĂł friss nemzĂ©dĂ©kĂ©nek nõit, akik boncolgatnak hasonlĂł tĂ©mákat, Ă©s munkásságuk során jelentõs anyagot tettek le a ’vizuálom’ asztalára. Közben többször vĂ©gighallgattam, kĂ©sõbb vĂ©giggondoltam MiltĂ©nyi Tibor örökĂ©rvĂ©nyĂ» gondolatát: „lefĂ©nykĂ©pezni csak azt lehet, ami van” iii.

A hozzám legközelebb állĂłnak Ă­tĂ©ltek minimalista, visszafogott stĂ­lusban nyĂşlnak elkĂ©pzelĂ©seikhez, tárgyaikat Ă©s alanyaikat hasonlĂł, kissĂ© didaktus (de semmikĂ©pp sem korlátoltan szájbarágĂłs) elrendezĂ©sben Ă©s felfogásban „használják”. Érdekes, hogy az önmaga jelentĂ©sĂ©t magyarázĂł egyĂ©rtelmĂ»sĂ©g mellett egy összetett, rĂ©tegzett jelentĂ©sĂ» rejtvĂ©nnyel találkozunk, Ă©s megmarad a kĂ©pek finom titokzatossága, amelybe választásaink szerint belehelyezhetjĂĽk absztrakciĂłinkat. Az alakok bábszerĂ» megelevenĂ­tĂ©se ráerõsĂ­t a felvetett tĂ©mára, ezt már ismerhetjĂĽk Helmut Newton Ăłta (használati tárgykĂ©nt bemutatott nõábrázolásával forradalmasĂ­totta a reklámfotĂłzást, egyben kivĂ­vta a feministák ellenszenvĂ©t). A már emlĂ­tett kĂ©t mĂ»faj nem kĂĽlönĂ­thetõ el teljesen egymástĂłl ezeken a kĂ©peken, rengeteg pĂ©lda van, ahol a valĂłság, a lĂ©tezõ, a jelen találkozik szĂ­npadias beállĂ­tásokkal, tökĂ©letesen kitalált Ă©s komponált fĂ©nyekkel.

  
          Julia Fullerton-Batten fotĂłja                Caroline Shepard: Kate                Elene Usdin: Lucy               

Fontos volt, hogy ne kanyarodjak messzire fotótörténeti utazásom során választott szereplõmtõl, attól a fiatal lánytól, aki lényével sugározza történetét (ami egyben legbelsõbb élményeinek legfontosabbika).

A nõábrázolás korszakonkĂ©nt változik, az átmenet ritkán folytatĂłlagos, egymásbĂłl kikövetkeztethetõ. Leginkább a teljes átfordulások jellemzõk mind az esztĂ©tika, mind a mondanivalĂł szempontjábĂłl (pĂ©ldául a 19. század kĂ©pzõmĂ»vĂ©szetĂ©ben a kĂ©t õstĂ­pus a vegetatĂ­v-termĂ©szetes, valamint az erotikus-dĂ©moni nõ tĂ­pusa követte egymást). A cyberszázadban a nõk helyzete gyökeresen megváltozott – az Ăşj feminista kultĂşra már nem szĂ©tválaszt, hanem összeköt, a partnersĂ©g lett a jelszĂł, a mozgalom az emberek között megteremthetõ egyetĂ©rtĂ©sre Ă©pĂ­t. A mai feministák elutasĂ­tják a dogmatikus gondolkodást, ezzel inspirálva a mĂ»vĂ©szeket, filozĂłfusokat, szociolĂłgusokat a társadalmi megĂ­tĂ©lĂ©s Ă©s a hozzá kapcsolhatĂł elvont fogalmi rendszerek átstrukturálására.
A szépségideálok folyamatosan változnak, a hetvenes években a képi világ (a filmek, a magazinok, a hirdetések) a fiatalság kultusza mellett a nõi-férfi kapcsolatot új, fiktív valóságba helyezte.
A fĂ©rfimodell a magányos lázadĂł figurája volt, a nõ feladatának Ă©rezte visszavezetni a társadalomba. Az ezredvĂ©g populáris kultĂşráját, az ideális szĂ©psĂ©g ikonjait egyre erõteljesebben a reklámok, Ăşjságok Ă©s a fitness videĂłk közvetĂ­tik. MĂ­g az egykori filmsztárok titokzatosak, elĂ©rhetetlenek Ă©s rejtĂ©lyesek, mai követõik egyszerĂ»en belĂ©pnek a nappaliba, szemĂ©lyes kapcsolatba kerĂĽlnek a nĂ©zõvel – aki velĂĽk tart, azt Ă©rezheti, hogy közĂ©jĂĽk tartozik. A nyolcvanas Ă©vekben a vizualitás átlĂ©pte a korábbi határokat, a puha Ă©s kemĂ©ny pornográfia kĂ©t szabálya is bekerĂĽlt a nõi kultĂşrába: az elõzõleg már megmutatott eltárgyiasĂ­tás mellett a nõket az erõszak áldozatainak ábrázolja a legtöbb kĂ©pi megjelenĂ­tĂ©s. A cĂ©lcsoport a fiatal korosztály, az ĂĽzenet rĂ©sze a társadalmilag elfogadott nemi sztereotĂ­piák megerõsĂ­tĂ©se.

    
         SallaTykka: Pain pleasure guilt           Aino Kannisto: Untitled (White doors)    Loubie Lou fotĂłja

A lĂ©trejött hármas egysĂ©g – a fiatalság-szĂ©psĂ©g-egĂ©szsĂ©g – reprezentálásának mellĂ©ktermĂ©ke, hogy a nõk többsĂ©gĂ©ben azt az Ă©rzetet keltik a reklámok, hogy a tökĂ©letessĂ©gĂ©rt versenybe kell szállniuk, egyĂ©bkĂ©nt az örök rivalizálĂł harcban alulmaradnak, elszigetelõdnek. Pedig a valahová valĂł tartozás sosem volt annyira erõs, mint napjainkban – ha már egyszer a mikrokörnyezetben az egymástĂłl valĂł fĂ©lelem szorĂ­tja sarokba a kapcsolatok Ă©pĂ­tĂ©sĂ©t, legalább annak az illĂşziĂłját fenn kell tartanunk, hogy a nagy egĂ©szben van helyĂĽnk Ă©s feladatunk. Mostanában egy Ăşj trend is megmutatkozik: valĂłdi, hĂ©tköznapi emberekkel találkozhatunk fotĂłkon, filmeken, akik minden „hiányosságukat” kihangsĂşlyozzák, sõt erre hĂ­vják fel a figyelmĂĽnket.  Elõször bombakĂ©nt keltik fel az Ă©rdeklõdĂ©st, de aztán hamar a feledĂ©s homályába vesznek, hiszen az emberek nem könnyen mondanak le álmaikrĂłl.
Susan Sontag szerint: „A fĂ©nykĂ©pezõgĂ©p tud kegyes lenni, de remekĂĽl Ă©rt a kegyetlenkedĂ©shez is. KegyetlensĂ©ge azonban megint csak szĂ©psĂ©get szĂĽl: másfajtát, azokhoz a szĂĽrrealista elvekhez illõt, melyek a fotĂłs Ă­zlĂ©sirányát megszabják. A divatfotĂłzás azon alapszik, hogy a fĂ©nykĂ©peken minden szebb lehet, mint a valĂłságban, mĂ©gsem meglepõ, ha a divatot kiszolgálĂł egyik-másik fotĂłs a nem fotogĂ©n látványhoz is vonzĂłdik” iv. Ez a fajta kĂ­mĂ©letlensĂ©g jellemzi a fotĂłmĂ»vĂ©szetet a század vĂ©ge felĂ©, melyet nevezhetĂĽnk õszintesĂ©gnek, mondhatjuk rá, hogy realista Ă©s alapos. Egy biztos: az Ăşj ideálokhoz Ă©s arányokhoz Ăşj esztĂ©tikai megközelĂ­tĂ©s szĂĽletett a ’70-es Ă©vektõl.

          
       Julia Fullerton-Batten: Summer      ElinaBrotherus: This is the first day    Todd Hido: Untitled 3946
Saját képeimen arra törekedtem, hogy egy nagyváros jellegzetes látványelemei közé becsempésszem mondanivalóm alanyát, a lányt, aki egyedül kóborol városszerte, olyan érzetet keltve, mintha valamit-valakit elvesztett volna, vagy éppen most keresné. A méretek sokszor eltúlzottak, ezt hívtam segítségül a helyszín biztos felismeréséhez, hiszen fontos, hogy a szemlélõ biztosan be tudja kalibrálni a történet színterét. A szereplõ felszíni kavargása, a világ-nagyváros döbbenetének ábrázolása, az emberrengetegben is magányos lélek hiteles árnyalása volt egyik célom.
A modern fotómûvészet egyik fontos állomása a térábrázolás változása, hiszen a környezet megjelenítésének jelentéstartománya a korábbiakhoz képest hangsúlyosabbá vált. A nagyvárosok dinamizmusa, a természetes környezet lenyûgözõ monumentalizmusa a perspektívák kiszélesítését követelik meg. Csak akkor tudjuk megmutatni a méreteket, ha viszonypontokat adunk, ha a közel-távol élménye kézzelfogható.

    
        Diane Collins fotĂłja           Vincent Debanne fotĂłja a Station sorozatbĂłl         Loan Nguyen: Gant Rouge

A kérdés adott: miért nagyváros?
A város természetesen sokkal több, mint egy materiális, építészeti együttes: gazdasági folyamatok rendszere, társadalmi kapcsolatok hálózata, kulturális miliõ, amely meghatározások mindegyike más és más megközelítést kínál. A városok lényege több ezer éves történetük alatt nem változott: amellett, hogy az emberi kultúra foglalatai, az anyagi javak és szolgáltatások, valamint a gondolatok, eszmék cseréjének kitüntetett (sokszor megszentelt) helyei. A múltban, amikor az egyes kultúrák stabilabbak és homogénebbek voltak, valamint sokkal szélesebb társadalmi megegyezés volt a szimbólumokkal kapcsolatban, ritkán volt szükség arra, hogy az ember és az õt körülvevõ környezet közötti kapcsolatot vizsgálják; a kettõ között szoros volt a harmónia. Ma sokkal nehezebb az asszociációs világban tervezni, hisz a szimbólumok nem állandóak, nem közösek. A kortárs nagyváros komplexitásával való találkozás egyszerre kelthet egyfajta tiszteletet és kiábrándulást. A posztmodern város továbbra is a gazdag tapasztalatok, izgalom, lehetõségek és a fejlõdés színtere, gyakran egyfajta hedonista színház mágikus hangulatával kísérten. De szimbóluma az egyenlõtlenségnek, a veszélynek, a szennyezésnek és a kizsákmányolásnak is. A metaforák széles skálájával jelölhetjük jövõnk nagyvárosait: a hely nélküli városi világ, a virtuális város, a huzalozott város, a láthatatlan város, az intelligens város, a virtuális közösség.
A fotómûvészek egyéni és mégis azonos közlési szándékot kifejezõ módon mutatják meg a nagyvárosok arcnélküliségét, szinte közös célként értelmezhetjük a fotók néma kiáltásait az uniformizálódás ellen.

 
Vincent Debanne fotĂłja a Troops of defense sorozatbĂłl           Gabriel Jones: Reflexion         Julia Fullerton-Batten fotĂłja


JelentõssĂ©ggel bĂ­r, hogy melyik kontinensen, országban, városban vagyunk, hiszen ezzel is predesztináljuk mondanivalĂłnkat. Hamvas BĂ©la szerint az öt (eurĂłpai) gĂ©niusz „a ködös Ă©szak”, „a mediterrán dĂ©l”, „kelet sztyeppĂ©i”, „a polgárosodott nyugat” Ă©s „ErdĂ©ly”. Magyarország – szerinte – attĂłl kĂĽlönleges hely, hogy minden pontján egyszerre van jelen mind az öt primer komponens csak más-más arányban; mindez persze az idõben is változhat. Mindenki eldöntheti, szerinte melyik alkotĂłrĂ©sz dominál a XXI. században…
Számomra a nagyvárosi környezet megjelenítése éles kontrasztot is jelent a individum és a tömeg között. Ellenkezni akarok azzal a nézettel, miszerint a hasonlóság biztonságot teremt. Azt gondolom, hogy amíg a szabad gondolatok teret kapnak világunkban, és az egyéniség nem a betörésre váró különleges és megfoghatatlan misztikumot takarja, addig lehetõségünk van arra, hogy kisebb-nagyobb egységeket alkotva építsünk, alkossunk és fejlõdjünk.

Mindenki keresi a szerepét, helyét és társait, hiszen történjen bármekkora robbanás az információs és digitális világban, eredendõen az ember társas lény (ahogy azt Elliot Aronson kifejtette azonos címû szociálpszichológiai alapmûvében), a magány és elszigeteltség ellenkezõ alaptermészetünkkel. A társas viszonyainkból következõen a viselkedésünket vezérlõ legfontosabb elvek egyike a konformitás iránti igény, vagyis az a törekvés, hogy ne lógjunk ki a sorból, ne különbözzünk nagyon másoktól, hiszen az bizonytalanságot szül.
MegjelenĂ­tett karakterem állandĂł fĂĽrkĂ©szõ magatartása (robotszerĂ» testtartása, oldalra kitekintõ arca) pontosan ezt a nyugtalanĂ­tĂł ’sehol-Ă©rzĂ©st’ erõsĂ­ti fel, nem látunk körĂĽlötte senkit, Ă­gy kĂ©rdĂ©sessĂ© válik a hovatartozása. A helyszĂ­nek ĂĽressĂ©ge Ă©s tágassága mĂ©g magasabbra emeli a szabad asszociáciĂłkat, törhetjĂĽk a fejĂĽnket, hogy mi törtĂ©nik: bĂşcsĂş vagy Ă©rkezĂ©s? Várakozás vagy tĂĽrelmetlensĂ©g?
Ez a fajta belsõ vĂ­vĂłdás Ă©s az adott pillanatban eldönthetetlen szĂ­ntiszta szándĂ©k hiánya a modern mĂ»vĂ©szek egyik fõ vesszõparipája. A kortárs mĂ»vĂ©szetben az illĂşziĂł leleplezĂ©sĂ©re irányulĂł szándĂ©k figyelhetõ meg, mĂ©g a szĂ­npadszerĂ»en megrendezett dĂ­szletek sem vesznek el ebbõl, sõt konkrĂ©tan a felerõsĂ­tĂ©st szolgálják. Sokszor pĂ©ldául a rombolás által kapnak Ă©rtelmet a kĂ©p alkotĂłrĂ©szei, akkor válnak Ă©rtelmezhetõvĂ© az össze nem illõ rĂ©szletek – õszintesĂ©ggel Ă©s a kiĂşttalanság „megszĂĽntetĂ©sĂ©vel” válik láthatĂłvá a mĂ»vĂ©sz válaszadása. A megrendezett fotĂł bátran Ă©l azzal a lehetõsĂ©ggel, miszerint a valĂłságot megváltoztatja, átalakĂ­tja, sõt akár álomszerĂ»vĂ© varázsolja, mindezt azĂ©rt teszi, hogy egy szĂĽrreális valĂłságot lĂ©trehozva rávilágĂ­thasson a jelen problĂ©máira. Megoldásokat nem kĂ­nál tálcán, de megadja a lehetõsĂ©get, hogy mindenki vĂ©rmĂ©rsĂ©klete Ă©s Ă­zlĂ©se szerint továbbgondolja (vagy Ă©ppen teljesen elvesse) törtĂ©neteit. Woody Allen mondta egyszer, hogy „vĂ©gĂĽlis kĂ©tsĂ©gtelen, hogy a valĂłság egyetlen jellemzõje, hogy hĂ­ján van a lĂ©nyegnek; amivel nem azt akarom mondani, hogy nincs lĂ©nyege, hanem hogy hĂ­ján van neki”.

   
       Julia Fullerton-Batten fotĂłja         GyenisTibor: Celya, mĂ»vĂ©szettörtĂ©nĂ©sz       Drew Gardner: Alice in Wonderland

    Loan Nguyen Ă©s Aino Kannisto mĂ»vĂ©szete áll legközelebb saját világom megfogalmazásához, letisztult gondolatmenetĂĽket minimálra szabott keretek közĂ© szorĂ­tják, mĂ©gis Ă­gy kapnak nagyobb teret a szárnyaláshoz gondolataink. Ă–tvözik a modern fotográfia eszközeit, használják a staged mĂ»faj teljes palettáját – de nem halmozzák egy kĂ©pen belĂĽl egymásra mindet. Ăśgyesen egyensĂşlyoznak a finom beállĂ­tások Ă©s az autentikus önarckĂ©p pengeĂ©lĂ©n. TĂ©maválasztásaik egyeznek saját kĂ©rdĂ©seimmel, nõkĂ©nt nõkkel foglalkoznak. Látásuk, szĂ­neik, formáik Ă©s nem utolsĂł sorban finom egyszerĂ»sĂ©gĂĽk a leginkább megragadĂł, a láthatĂł közlĂ©sen kĂ­vĂĽl törtĂ©neteik kĂ©sõbb is mozgatják a rugĂłkat fejben, lĂ©lekben.

 
Aino Kannisto Untitled sorozatából

 
   Loan Nguyen: DĂ©barcadere 2000    Loan Nguyen: Fabrica 2002          Loan Nguyen: Tennis 2004

Kiesler szerint „amit látunk, az egy általunk lĂ©trehozott kĂ©p, nem pedig a tárgy valĂłsága"…
Munkámat egy Canon 5D-vel készítettem 50 mm-es objektívvel. Az utómunkában a Photoshop segítségével gradációt, kontrasztot és színegyensúlyt állítottam. Vizsgaanyagom Lambda-printekbõl áll két méretben: 18x24 cm-es és 30x40 cm-es méretben.





Irodalomjegyzék:
reGeneration – 50 photographers of tomorrow         Thames&Hudson, London 2005
Susan Sontag: A fĂ©nykĂ©pezĂ©srõl                    EurĂłpa KönyvkiadĂł, Budapest 2007
Le musĂ©e de la photo                    Phaidon, Paris 2000
A 20. század fotĂłmĂ»vĂ©szete (Museum Ludwig, Köln)    Taschen GmbH, Köln 2002
Loan Nguyen: Mobile                    POC, 2005
FotĂłmĂ»vĂ©szet (fotográfiai magazin)            2006/5-6; 2007/2-3-4
Eyemazing Issue (fotográfiai magazin)            2005/Summer,Fall; 2006/01,02,04; 2007/01,04; 2008/01











vissza az kiállításhoz

Angyal ViktĂłriaAngyal ViktĂłriaAngyal ViktĂłriaAngyal ViktĂłria

SzellemkĂ©p 1999-2008 - Minden jog fenntartva - KĂ©szĂ­tette: Highlight Design Studio - SzellemkÄ‚Ĺ p