Aradi Péter
Egy másik világ
“Ha egy törpét fényképezünk le, nem fenség és szépség lesz az eredmény. Hanem csak egy törpe.“
Susan Sontag
EGY MÁSIK VILÁG
Számtalan olyan pillanat van, amit az ember utólag sajnál, hogy bármilyen formában is, de nem örökített meg az utókornak.Az életnek szinte minden perce ilyen mozzanatokból tevõdik össze, és ha ezek képi formát kapnak, akkor egy régmúlt világ élete és hangulata elevenedhet meg.
Diplomamunkámban egy zárt, a hétköznapi világtól rejtve maradt, misztikummal övezett vallásos környezetet szerettem volna megörökíteni, bemutatni a maga hétköznapi voltában. A kontraszt megmutatása volt a célom, amely két különbözõ világot állít szembe, a rohanó, modern Budapestet, és a régmúltban megragadt vallásos zsidóságot.
Egy kis idõutazás a XX. század elsõ felében, a kóser vágóhídra, a pesti Jesivába és a Hanna ortodox zsidó étterembe.
A kóser mészárszékben több ezer éves, õsi zsidó rituálé szerint vágják le, és dolgozzák fel az állatokat.
A Jesiva padsoraiban órák hosszat vitatják, és tanulják, illetve, vitatkozva tanulják a Szentírást.
Pest egyetlen kóser éttermében, a Hannában, szigorú elõírások alapján készítik és tálalják az ételeket.
Mennyi titok, érthetetlen jel, rituálé? Ez a kis sziget a mindenkori tradicíó értékét és fontosságát jelképezi. A sok rituálé, szabály és szokás vezet ebben a furcsa, felpörgetett életben. Pihenjünk meg egy kicsit itt, a romjaiban is harmonikus világban.
Ennek bemutatására egy olyan képi formát hívtam segítségül, amellyel nemcsak magát az embert, hanem annak környezetét, környezetébõl hozott hangulatot is meg tudom mutatni. Hiszen a hely is segít egyfajta benyomást kelteni az ábrázolt emberrõl. Az ember frontálisfényképezése és tekintetének közvetlenül a kamerába való irányulása drámai, szuggesztív hatást kellt. A maga nyers valóságában ábrázolt ember, távol áll az idealizálni kívánó “mosolyalbum” képektõl, amely egy groteszk hatást ad a személyrõl. A fényképész önkényétõl függõen, beleavatkozva, de nem átalakítva a környezetet, a pillanatnyi valóságot ábrázolják, az akkor éppen létezõ viszonyokat.
Nagy hatást gyakorolt rám, Diane Arbus fényképészete. Az amerikai életet bemutató képei a saját szubjektív énjén átszûrve egy nyomasztóbb világot ábrázolt, mitegy meghazudtolva az Amerikai mítoszt. A nyomort, a szenvedést higgadt tárgyilagossággal örökíti meg, amelyekkel mégsem ébreszt szánalmat a nézõben.
Arbussal szemben nekem nem az emberi nyomorúság ábrázolása a célom, hanem valami olyan rejett értéké amely az ember kultúrájához tartozik, és nyomtalanul eltúnhet a mai rohanó világban.
Ahogy Arbus képein bemutatott egy ismeretlen Amerikát, úgy szeretném én is a képeimen bemutatni Budapest rejett arcát.
vissza az killtshoz
 |  |  |  |  |  |  |  |
