Szabó Kálmán
Rémálomképek
Képeim filozófiáját Sigmund Freud álomelméletére és önelemzés elméletére alapoztam.
Önelemzéssel foglalkozik Hermann Nitsch és Arnulf Rainer is.
Bár Hermann Nitsch, állati vérrel és fétisiszta rituálékkal készíti mûveit, nem az életet tagadó ember. Az emberi ösztönökkel foglalkozik. Mûvészetével, a valóságot ábrázolja, az emberi brutalitást.
Az “Orgia-misztérium színház”, egy pontos koreográfia szerint halad. Kezdõdik a bor és a kenyérszíneváltozásával, az áldozással, majd Krisztus keresztrefeszítése, aztán Dionüszosz széttépése, Oidipusz megvakítása. A rituális kasztrációt, Orfeusz és Adonisz meggyilkolása követi, jön Attis férfiatlanítása, egy rituális királygyilkosság, végül a totemállat megölése, és elfogyasztása.
Az én mûvem nem egy pontos koreográfia szerint haladó rituálé. Hasonlóan Nitsch-hez, tulajdonképpen szembesítem az embereket saját magukkal.
Azt szeretném, hogy egy valóságos, életszerû tükörben szemléljék magukat belülrõl. Nem mást, hogy az ember a leginteligensebb, legszõrnyûbb ragadozó a világon.
Arnulf Rainer önmagát reprodukálta, képeinek átfestésével különbözõ lelki állapotát ábrázolta.
Pszichés betegek, halottak képeinek átfestésével, az ember egyik kifejezésmódját, a testbeszédet ábrázolja.
A testbeszédet, az én keresés egyik eszközének tekintette.
“Koncentráltan akarom reprodukálni önmagamat. Azt, ami voltam, vagyok, leszek. Azt, ami lehetnék; azzá teszem magam. Túllépések, átváltozások, bõvítések apró csírákból és emlékekbõl, amiket magamban találok.”
Sigmund Freud szerint, álmainkban sokáig eljuthatunk az önelemzésben. Pszichoanalízist álmainkban kell keresni.
A traumatikus élmények, amik a valóságban érhetnek minket, ha nem is közvetlenül, hanem közvetve a médiákon keresztül, a tudatalattinkban léteznek.
Más emberek szenvedése, a halál, a vérengzés, a halálfélelem, a gyilkossági vágy érzete, az ökonómiai elv alapján, nem kerülnek fel a feszínre, a tudattalanba maradnak, ezért túllépünk rajta, elfelejtjük. A felejtés azonban nem más, mint az emlékek elrejtése a tudatalattiba.
Az ösztönök elfojtása, zavart okozhat. Bár Freud, ezt a szexuális ösztönökre vetítette ki, az embernek azonban gyilkos öszönei is vannak.
Tudatalattinkban vannak velünk született ösztöneink, szükségeink, mondhatnánk vegetatív ösztönös lényünk, de itt vannak elfojtott vágyak, társadalomképtelen igények is.
Álmainkban - rémálmainkban, az elfojtott vágyak, emlékek öltenek képi formát és dramatizált formában játszódnak le.
Az ember saját magától és legfõképpen saját fajtájától, gyilkos természetétõl fél.
Képeimen az emberi kegyetlenség, pusztítás, vérengzés jelenik meg. A vér látványának fokozására a már megfestett alakokat utólagosan vörös színnel átfestettem, hogy életszerûbb legyen sárgát és barnát is használtam a bõr megfestéséhez.
A Freud-i elmélet alapján beszélhetünk arról, hogy képeim bevallási kényszer egy vezeklési vágy a világ felé, amit a világtól kaptam és a tudalattim nem bír el.
Asszociációs processzus képeim lényege, a tudatosítás, hogy leküzdjük komplexusainkat, félelmeinket. Ez csak egy eltúlzott valóság, ami a tudatunk alatt létezik.
vissza az killtshoz
 |  |  |  |  |  |
