Strém Tamás: Én-Kép
Mai rohanó világunkban nincs idõnk arra, hogy másokat alaposan megismerjünk. De nem ismerjük igazán önmagunkat sem, se kÃvül, se belül. Ugyanakkor kiváncsiak vagyunk arra, hogy milyenek vagyunk, hogyan látnak minket mások, mit vesznek észre rajtunk és bennünk a többiek.
Ez a kÃváncsiság vezetett, amikor vizsgamunkám témájául saját magamat választottam. Célom nem az volt, hogy leÃró jellegû önportrét készÃtsek, amely alapján bárki felismerhet az utcán, hanem egy-egy részlet bemutatásán keresztül akartam képet alkotni magamról. A mozaikok talán összerakhatók, talán elárulnak valamit a személyiségemrõl is.
A portrésorozat fontos jellemzõje, hogy a képeken saját testrészeim (kezem, fejem, lábam) láthatók, a háttér mindÃg semleges, s Ãgy nem a helyemet próbálom mutatni a külvilágban, hanem külsõségektõl mentes önmagamat.
Fõszereplõje, ugyanakkor "rendezõje" is vagyok a képeknek, Ãgy az is jellemzõ, mit választottam ki, milyen részletet helyeztem középpontba. Ezzel a közelÃtéssel ugyanakkor el is távolodtam önmagamtól, hiszen az egyes testrészek a megszokott közegbõl kiragadva, funkciójuktól elválasztva szinte önálló életet élnek. A rész és az egész viszonya izgatott. Meddig maradok én, mikor válik független elemmé a testrész.
Önmagam megismerése elsõrendû fontosságú számomra, mert ezen keresztül juthatok el ahhoz, hogy másokban felismerjem a lényegest, a lényegtelent, hogy meg tudjam különbvöztetni a jellemzõ tulajdonságokat a kevésbé jellemzõktõl. Ahhoz, hogy másokat fotózzak, ismernem kell az emberi testet, a külsõ és belsõ tulajdonságok megjelenési formáit. Látnom kell egy arcon, egy testen, hogy mit tükröznek, hogy mi az a különlegességük, amit felmutatni érdemes. Ezt pedig csak úgy érhettem el, ha saját magamon már elvégeztem a mûhelygyakorlatokat.
Jelen pillanatban Babits Mihály verssoraival jellemezhetem legjobban törekvésemet:
"...a mindenséget vágyom versbe venni,
de még magamnál tovább nem jutottam."
Strém Tamás
vissza az kiállításhoz
