A Vancsó Zoltán vezette autonóm riportosok a kisebb létszámnak
köszönhetõen egy motorizált és rugalmasan bevethetõ vizuális
elitegységet alkotva kihasználta a tábor ideje alatt tartott falunapok
lehetõségeit, és azt a különleges vendégszeretet ami a zalai emberekre
jellemzõ. Az ideges, túlhajszolt, és tülekedõ fõváros után ez
inspiratív volt, és igazi gyakorlótereppé vált. Persze falun a hírek
gyorsan terjednek és amikor a fotósok kiugráltak a kocsikból a második
helyszín után, valószínüleg a mieink voltak jobban meglepve amikor a
nyugdíjasklub bepózolt: „Tudjuk ti vagytok a Szellemképesek Pacsáról,
gyertek fényképezzetek le minket is.” A csapat beszáguldotta a Pacsa –
Kiskutas – Csonkahegyhát háromszöget és jószívvel fogadták mindenütt.
Esténként Asztalos Tamás hihetetlen felkészült elõadásait
hallgattuk a digitális technika újdonságairól, fürdés és ebédelés
helyett, hogy-hogy nem minden laptop bekalibrálódot, és felgyorsult. A
tábor szokásos esti filmklubja sem maradt el, ahol a régi mozik rendje
szerint rövidfilmek elõzték meg a játékfilmeket.
A kreatív alapgyakorlatokkal kísérletezõ csoport Taskovics Dorka
vezetésével tovább fiatalodott, és korántsem anakronisztikus módon
gyûrte a látásmódot gyökeresen felforgató vizuális agytorna klasszikus
fordulóit. A csapat a kompozíció mûvészettörténeti áttekintését már
szinte retró mûfajnak számító diavetítésen figyelhette Fuchs Lehel
elõadásán.
Majd szinte a performancig kitágított fotódance új mûfaját is
kidolgozva a Taskovics Dorka- Orosz Sándor- Sarkadi András központú
portré szekció ragadta magával fergeteges örömportréival és
csoportképeivel az udvaron éjszakától hajnal négyig mûködõ szabadtéri
tábori mûtermével mindannyiunkat.
A zárónapon aztán a vetítõé lett a fõszerep. A digitális fotók
átfordították az insalláció - slide show vetítések arányát. Így, bár
Babinszki Kriszta állhatatos és szakszerû munkájának köszönhetõen
készültek a celluloid anyagok, és a pozitív labor is maximumon járt, a
vége az lett, hogy az analóg csapat is vetíteni akart, így a kópiákat
beszkennelve egy nagy közös slide show-ban összegzõdött a tábor
munkája.
És aztán mikor már sokadszor csattant a taps és feloldódva a közös
munka élményében mindenki kellõ hangulatba került Puiz András
(táborban ötödször) egyszer csak elkezdte osztogatni a piros-zöld
papírszemüvegeit. Nem hihettünk a szemünknek, de mégis. Elkészült
Pacsán a Szellemkép alkotótábor elsõ háromdimenziós sztereo filmje.
Valószínûleg a Dunántúl elsõ szterofilmje is egyben. Nem tudunk ilyen
más kísérletrõl. A film annyi memóriát fogyasztott, hogy nem tudjuk
azonnal átmásolni, és bemutatni a weben. Hiszi aki látta. Mi ott
voltunk.
Fuchs Lehel
KIÁLLÍTÁS- 15 NYÁR
Az idei alkotótáborunkat az is különlegessé tette, hogy az
évforduló alkalmából egy kiállítást mutattunk be 15 év alkotásaiból. A
kiállítás képeit két szempont szerint válogattuk.
A tárlat egyrészt Szellemkép Szabadiskola pacsai alkotótáborában
zajló, 15 év alkotói folyamatának lenyomata,melyben különbözõ
képrögzítési technikák és alkotói területek találkoznak egy
kontextuális térben.
Ezen a szakmai szemponton felül olyan képekeit válogattunk,
amelyek személyes élményt jelentenek a tábornak 15 éve otthont adó
település és lakosainak számára.
A kiállítás helyszíne a Pacsai Általános Iskola, Óvoda és Kollégium.
Megtekinthetõ: 2009. 08. 12.- 2009. 09. 05.
FOTOGRÁFUS SZEKCIÓK
Autonóm riport
Szekcióvezetõ: Vancsó Zoltán fotográfus
Kreatív fotográfiai gyakorlatok
Szekcióvezetõ:Taskovics Dorka fotográfus
Portré
Taskovics Dorka - Orosz Sandor- Sarkadi András team
FILM SZEKCIÓ
Szekcióvezetõ: Fuchs Lehel operatõr, rendezõ
